Nagyjából délután négy előtt, amikor még nincsenek koncertek a Volt színpadjain, barátságosan kevesen vannak a fesztiválon. Sehova nem kell sorban állni, a frissen pucolt vécék még tiszták, és még az ég is csak estére szokott beborulni. Viszont annak a néhány előadónak, aki kora délután lép fel, nehéz a dolga. Mint például pénteken a Mezítlábas zenészeknek, akik a Táp színház egy elmaradt produkciója helyett ugranak be egy kieső színpadra, délben.

Opera és hiszti

A Koltai Katalin gitár- és Bodrogi Éva énekművész által alapított csoportból az alapítók mellett Gyabronka József és Bartek Zsolt klarinétos ad elő egy Mezítlábas opera nevű egyveleget. A koncepció egyszerű: egy kis próza, egy kis ének, általában összefüggő darabokból, például Goethe Faustjára Gounoud Faustjával kontráznak. Koltai és Bartek a háttérben zenélnek, a közönség szinte végig Gyabronka és Bodrogi párosára figyel.

Az egész előadás nagyon könnyed, mégis megidézi a nagyzenekaros, díszletekkel felpakolt, egész estés operákat. A hol a Bohémélet, hol a Bánk bán hőseivé alakuló kettős tagjai jól kiegészítik egymást: Gyabronka a jobb színész, Bodrogi a jobb énekes, de ebből készek még viccet is csinálni, amikor az előadás egy pontján kiesnek a szerepükből, és Gyabronka elkezd hisztizni, hogy ő ilyen magas tenorszólamokat már nem hajlandó énekelni.

Az operát velem együtt körülbelül ötven-hatvan ember nézi, többen csak fél szemmel, vagy azért, mert várják, hogy a színpad melletti pult kinyisson. Többet érdemelne a négy művész, akik persze kis közönségnek is profin végigjátsszák a furcsa és fiatalos egyveleget. Úgy sejtem, nem olyan szórványos tapshoz szoktak, mint amit a Volton kapnak, de nem látni az arcukon csalódottságot.

Biztonságosan ütközni

A mezítlábasoktól a Páneurópai Piknik sátor felé veszem az irányt, de félúton a civil falunál megállít egy rámpára szerelt autóülés. Az ülés a Wilfing Áron Egyesület demonstrációja, át lehet élni benne, milyen, amikor körülbelül 20 kilométer/órás sebességnél ütközik az autó, de a biztonsági öv megtart. Mellberúgás-szerű érzés, amikor a lejtő alján zökken velem a szék. A kezemben tartott pohárból messzire fröccsen a víz, de én az ülésben maradok – az üzenet világos.

A szék mögötti sátornál, ahol a részegségi látóviszonyokat imitáló szemüveget is ki lehet próbálni, megtudom, hogy az egyesület névadója egy fiú, aki már nem járhat fesztiválokra: a 23 éves Wilfing Áront három éve egy soproni zebrán gázolták el. Olyan zebrán, amihez korábban fekvőrendőrt is tervezett a városvezetés. Áron szülei – akiknek a fiú egyetlen gyerekük volt – és barátai az egyesülettel próbálják felhívni a figyelmet a közlekedésbiztonságra, és megelőzni hasonló baleseteket.

Mi ez az enyhülés

Még érzem a biztonsági öv rántását, amikor a Páneurópai Piknik sátorba érkezem, ahol kettőtől a piknik szervezői beszélnek arról, hogyan látják azt a 22 évvel ezelőtti napot. Bár csak körülbelül ötven érdeklődőt vonz a beszélgetés, nekem nagyon fontos. Sopronban nőttem fel, de a piknik idején csak 14 éves voltam, és még nem értettem, miért olyan fontos esemény. Izgalmasabb volt, hogy az egyik osztálytársam elkötött egy hátrahagyott keletnémet Trabantot, és elkapták. Nem lett belőle rendőrségi ügy, és a fiú megúszta egy igazgatóival, én pedig nem értettem, mi ez az enyhülés (én évekkel korábban visszapofázásért kaptam igazgatóit).

Szóval fontos volt nekem kicsit hallani olyanoktól, akik ott voltak, hogy mi történt, bár ebben a történelemkönyvek ma már egyetértenek: 1989. augusztus 19-én egy Sopronkőhidánál tartott békedemonstráción megjelent több száz keletnémet, és átszöktek Ausztriába. Öt magyar határőr és egy lőparancsra is felhatalmazott alezredes állt velük szemben, de nem tettek semmit, átengedték a keletnémeteket. Kisebb csodának számított ez akkor ott, ahol még százezer szovjet katona állomásozott, negyvenezer munkásőr volt, ki tudja, mennyi titkosszolgálatis, Németh Miklós miniszterelnök pedig nem tudott arról, hogy szovjet atomrakéták vannak az országban.

A páneurópai piknik egyik fővédnöke, Pozsgay Imre végül nem tudott eljönni az előadásra, ezért a többiek – az említett alezredes, Bella Árpád, két szervező, Magas László és Nagy László és a pikniket is kutató Gyarmati György történész – beszélgetnek végig másfél órát eufórikus légkörben. Bizonyára lokálpatrióta énemnek is köszönhető, de az előadásnak egy percét sem unom, egymás után hangoznak el olyan részletek, amikbe ma már nem gondolunk bele. Például hogy akkoriban még nem hogy mobil, de telefon sem volt. Nagy és Magas rengeteg benzint elautóztak, mert csak így lehetett gyorsan szervezni és üzeneteket átadni.

Magas elmondja, hogy amikor minden szükséges papírt – például a határon való átfényképezési engedélyt – beszereztek, a szervezők ezerötszáz emberes demonstrációra kaptak engedélyt, illetve délután 3 és 6 között megnyitották a kőhidai zöldhatárnál a kaput. Végül több mint tízezer ember jelent meg, köztük körülbelül hatszáz keletnémet – Bella hitelesen meséli el, hogy ilyen tömegnek és szándéknak nem akart az útjába állni. Passzivitásáért később fegyelmi eljárás indult ellene, és bár nem lett az ügyből semmi, nyugalmazásáig már nem léptették elő. A piknik másnapján egyébként a munkásőrök lezárták a Sopron környéki határszakaszt és minden további keletnémetet visszafordítottak.

A beszélgetés végére az előadók arra a tanulságra jutnak, hogy 22 év távlatából már látszik, a Páneurópai piknik a nagypolitika kísérleti egere volt, amely kísérletben a nyugat tesztelte a szovjetek reakcióját. „Sopronban 1989-ben azért volt ez megszervezhető, mert ez a határszakasz szélárnyékban volt, itt nem volt konfliktus, míg például a magyar-román határ 1987 óta égett” – emel ki Gyarmati még egy szerencsés körülményt. „De tévedés ne essék, fehér egerek voltak a szervezők, a határőrség, de még a legtöbb magyar politikus is.” Zárszóul Magas mondja el, hogy a berlini fal leomlása a piknikkel kezdődött, és Helmut Kohlt idézi, aki a Németország egyesítésekor így fogalmazott a beszédében: „A Brandenburgi kapu alatti föld magyar föld.”

Moby nemrég adta ki új nagylemezét, amit rögtön el is kezdett turnéztatni. Így jutott el a soproni Volt fesztiválra is, ahol készségesen válaszolt pár kérdésünkre a koncert előtt.

Nemrég jelent meg a Destroyed című lemezed, mindennel elégedett vagy rajta?

Ezen a lemezen mindent én csináltam egyedül, egyszerűen nem volt más választásom. Ha egy zenekarban játszotok, akkor vagytok átlagban öten, ott a stúdióban a hangmérnök, a producer, a lemezkiadó, akik mind beleszólnak, hogy mit módosítgass a lemezen. Én viszont teljesen egyedül voltam, ezért mi mást is mondhatnék, mint hogy nagyon-nagyon jó lett, és nagyon szeretem. Ebbe aztán tényleg nem szólt bele senki, és csak a saját fejem után mentem. Nagyon hangulatos, érzelmekkel teli, experimentális. Ez egy olyan lemez, amit ha más csinált volna meg, akkor nagyon irigyelném tőle, és boldogan fizetnék azért, hogy hallgathassam. Nem minden lemezemről tudnám ugyanezt elmondani.

Fotó: Huszti István

Nagy szereped volt abban, hogy az elektronikus zene a szélesebb, mainstream körökben is ismert legyen.

Mikor elkezdtem egyáltalán nem számítottam arra, hogy ez így lesz. Hogy is számíthattam volna. Azt se gondoltam gyerekként, hogy én előadóművész leszek, nem igazán vagyok ez a típus. Aztán elkezdtem zenélgetni, mondták, hogy jó lenne, ha lenne lemez, én nem akartam, úgyse kell ez senkinek, az is jó, hogy eljönnek a bulijaimra. Minden véletlenül történt velem, hogy ez most baleset vagy szerencse, azt mindenki döntse el maga, de azt meg végképp nem terveztem, hogy mainstream lesz az elektronikus zene.

Sokan gondolják a Sum 41-t tinizenekarnak, de nem csak, hogy már ők is 30 körül vannak, hanem a lemezekkel is próbálnak kitörni a fiatalos témák közül. Jason McCaslin basszusgitárossal beszélgettünk a soproni szélviharban.

Az új lemezetekkel vagytok turnén, hogy tetszik a rajongóknak?

Deryck Whibley (fotók: Mohai Balázs)

Szerintem élvezik, a visszajelzések is jók. Ha engem kérdezel ez egy tök jó lemez lett, sokkal sötétebb, és sokkal keményebb, mint az előzők. Viszont aki eddig is szerette a zenekart, azoknak ez is tetszik. Szerencsére hűségesek a rajongóink a zenekarhoz.

Híresen sokat turnéztok, hogyan tudjátok egymást elviselni?

Tizenhét éve ismerjük egymást és a másik hülyeségeit. Mindezt úgy, hogy barátok vagyunk, nem négy idegen jött össze, hogy mostantól együtt fogunk zenélni és gyakorlatilag élni. Már a középiskolában is egymást szívattuk, szóval tudtuk mire számíthatunk, ha turnézni indulunk. Néha ordibálunk egymással, összeveszünk, aztán folytatjuk.

Egy emeletes ágy, egy asztal, két támla nélküli szék, egy szemetes, egy függönnyel elválasztott vécé, egy lavór és egy faliszekrény – ezek mellett még két felnőttnek is el kell férnie a helyiségben, ami nagyjából másfél méter széles lehet, hossza pedig nem több négy méternél. Az alapterület tehát körülbelül hat négyzetméter, ami éppen megfelel a Magyarországon érvényes előírásoknak. „Egy felnőtt férfira lehetőleg három négyzetméternek kell jutnia, a nőknél és fiatalkorúaknál ez valamivel több, három és fél négyzetméter” – mondja a zárkát bemutató fegyőrök egyike.

A fesztiválzárka (fotók: Huszti István)

A Volt Fesztivál civil falujában vagyunk, ahol a Sopronkőhidai Fegyház és Börtön telepített ki egy élethűen berendezett zárkát, hasonlót ahhoz, amiben a rabok élnek. Fogház, börtön, fegyház – ez a büntetés-végrehajtási fokozatok sorrendje szigorúság szerint, Sopronkőhidára tehát szép számmal kerülnek súlyos, visszaeső bűnözők, akár életfogytosok is. Régen még csíkos ruhát viseltek, de ma már szürke, mákos mintás uniformist kell hordaniuk. A rabok tévézhetnek, akik nem dolgoznak, hetente kétszer zuhanyozhatnak, egyébként a zárka mosdójában tisztálkodhatnak. Légkondi nincs, a fegyház harmadik emeletén nyáron 30-35 fok is megvan a zárkákban.

A soproni intézetet 1886-ban építették, akárcsak a hazai büntetés-végrehajtási intézetek nagy részét, miután a XIX. század második felében, egy büntetés-végrehajtási reform után kiderült, túl kevés a fegyház Magyarországon. A magas fallal körülvett épület alaprajza egy nagy H betű, 686 zárkájában a Szálasi-rendszerben letartóztatott politikai foglyok is sínylődtek. 1944 végétől pedig rövid ideig hadbíróság is működött itt, Bajcsy-Zsilinszky Endre és Pesti Barnabás halálos ítéletét is Sopronkőhidán hajtották végre. A négyszintes körletben most szintenként két őr vigyáz a rabokra, tehát egy őrre majdnem száz rab jut. A falakon és a börtön többi részein persze további őrök teljesítenek szolgálatot.

A fesztiválra telepített zárka mellett a művészi hajlamú rabok festményeit és szobrait is meg lehet csodálni (egy Mona Lisa-másolat is van közöttük), egy vitrin pedig azt mutatja be, milyen megoldásokkal próbálnak a rabok tárgyakhoz jutni kintről. Látni mobil becsempészésére preparált könyvet és fogast, piros aranyas tubusba rejtett fűrészlapokat és házilag, öngyújtóból és tollbetétből készített forrasztót is. „Nagyon leleményesek, ezért a kolbászt is csak szeletelve kaphatják meg kintről, mert különben beletöltenének gyógyszereket, vagy akár egy mobiltelefont is” – meséli a kőhidai dolgozó.

A zárka mellett a fegyőrök felszerelését is fel lehet próbálni (mellényt, sisakot, tonfát és pajzsot), a vállalkozó kedvű fesztiválozókra pedig a fegyházban használt bilincseket és rabszíjakat is ráadnak. Mindez nem csak a show-t szolgálja, a modellzárka és a hozzá tartozó kiállítás fő célja a bűnmegelőzés – az, hogy a béklyókban mosolyogva fényképezkedő fesztiválozók lássák és elgondolkodjanak azon, milyen végállomása lehet egy vakvágányra futott életnek. A börtön évek óta részt vesz a Volton.

A modellzárka a Volt civil falujának egyik legjobb helyszíne, de aki további borzongásra vágyik, egy rabomobillal még a sopronkőhidai intézetbe is elnézhet – szombaton 9-kor, délben és délután 3-kor indulnak még járatok.

Hogyan lehet leírni egy olyan zenekart, aminek még a Winampban is saját stílusmegjelölése van? Sehogy, de azért megpróbálom elmondani, milyen is a Primus: az egész Les Claypool basszusgitáros-énekes játékára épül, aki furcsábbnál furcsább hangokat hív elő a hangszeréből. Minden dal egy ilyen fura hangfutamra, illetve a szikár, de rendkívül pontos dobolásra épül (most éppen Jay Lane ül a felszerelés mögött), amit Larry Lalonde gitárja színez ki, de soha el nem nyomva a basszusgitár dominanciáját. A zenére pedig Claypool furcsa mekegő hangján rámesél valamit, merthogy éneknek ezt nem igazán lehet nevezni. Sokan azt mondják, hogy a Primus nem más, mint Claypool drogos egotripje, de akkor kérdem én, miért lenne szüksége arra a sok projektre, amik néha az anyazenekart is a háttérbe szorítják? Sokfajta drogot szív? Ja, lehet, az viszont biztos, hogy olyan ember nincs, aki azt mondja rájuk, hogy elmegy. Ezt csak vagy utálni, vagy szeretni lehet.

A Primus alól végül nem röppent ki a színpad (fotók: Huszti István)

Az is biztos, hogy ennyire fesztiválidegen se volt még egyetlen zenekar sem a Volton, pedig ez a buli tényleg eléggé eklektikus szokott lenni a fellépőket tekintve évről évre. Az már szinte teljesen mindegy is, hogy az Edda játszott előttük, a Tankcsapda meg mögöttük, a Primus nem erre a fesztiválra való. És pláne nem úgy, hogy az ember minden pillanatban azt várja, hogy a szélvihar elvigye a zenekart a színpaddal együtt, bár erről senki nem tehet. Mondjuk így legalább nem csak a két bazinagy felfújt szkafander volt látványnak, hanem a színpad állványzatán pókként szaladgáló technikusok is, akik próbálták a hajóvitorlaként szélfogó borításáttól megfosztani a színpadot, mielőtt az lassan elvitorlázik a Lővér kempingből.

Hét év kihagyás után adták át ismét a soproni Volt Fesztiválon pénteken a Voltfolió Kulturális Médiadíjakat, amelyekkel a kulturális-zenei médiumokat és médiaszemélyiségeket ismeri el a zenész szakma és a közönség.

A Magyar Távirati Iroda (MTI) és a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) közös életműdíját, amelyet idén először ítéltek oda, Ligeti Nagy Tamásnak adta át Belénessy Csaba, az MTI vezérigazgatója, aki "bőrbe kötött, őszülő, de jól lapozható zenei lexikonként" mutatta be az újságírót.

A díjazott az elismerést Hegyi Zoltán rockzenésznek ajánlotta, mondván: egykor többedmagával ő indította el a VOLT magazint, ezzel hatott a fesztiválra, így közvetve erre a díjra is.

A soproni Petőfi Színházban rendezett negyedik Voltfolió gálán a magazinok közül a Wan2, a zenei portálok, blogok versenyében a zene.hu nyert, az újságíró kategóriában Wágner Gábor (Wan2) kapta a legtöbb voksot. A legjobb rádió az MR2-Petőfi, a legjobb műsor a náluk futó Akusztik, a legjobb zenei szerkesztő (a szakmai szavazatok alapján) a szintén itt keverő Izil lett.

A legjobb műsorvezető díját megosztva az azóta megszűnt radiocafé96.8-on dolgozó Frankó Roni-Lovász László páros és Sebestyén Balázs (Class FM) kapta. Utóbbi a tévés kategóriában is átvehette a legjobb műsorvezetőnek járó elismerést.

A legjobb tévéműsor a Magyar Televízió Zárórája lett. A jogdíjfizetős anyagok használatát díjazó Kösz.hu különdíját az általuk hirdetett eszmék népszerűsítéséért a quart.hu kapta, a Volt szervezői - Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert - pedig egy külön-különdíjjal is jutalmazták a napra pontosan 11 éve indult, májusban leállt radiocafé "régi csapatát".

A vidéki klubok versenyét a veszprémi Expresszó, a fővárosiakét az A38 nyerte.

Csaknem 13 éve nem koncertezett a Primus Európában, Magyarországon pedig még soha nem jártak. Most is épphogy áttették a lábukat a határon, de legalább itt voltak a soproni Volt fesztiválon, és így pár kérdést fel is tehettünk az egyöntetűen legendának titulált Les Claypool basszusgitáros-énekesenek.

Ősszel megjelenik az új lemezetek, halottam olyat, hogy ez egyfajta múltba tekintés lesz.

Les Claypool a Primus basszusgitáros-énekese (fotók: Huszti István)

Igen, ha valamihez hasonlítanom kell, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy leginkább az 1990-es Frizzle Fryhoz nyúltunk vissza. Kicsit azért, mert Jay Lane dobos visszatért, másrészt meg most ezt akartuk csinálni. Ez a lemez kicsit szeszélyes lesz.

Nincs egy éve, hogy újra összeállt a House of Pain, bár minek, azt akkor nem tudta senki, ahogy azt sem, minek elhívni a Voltra egy olyan formációt, aminek 1992-ben volt egy olyan slágere, amit a mai napig játszanak mindenféle bulikban. A képet még aggasztóbbá tette, hogy a HOP hangja és arca, Everlast teljesen más irányba indulva épített szólókarriert, DJ Lethal pedig a Limp Bizkittel lett nagy. Azt se feledjük, hogy az általuk életre hívott La Coka Nostra tavaly az A38-on járt, az se volt maradandó, de Danny Boy-jal eljátszottak rendre néhány klasszikus HOP-dalt is.

House of Pain a Volt fesztiválon

Elvárás tehát nem volt sok: megnézzük az öregeket, eljátsszák a Jump Aroundot, ússzuk meg a lehető legkevesebb kárral és House Of Pain-cikizéssel. Az elvárás a leggonoszabb dolog, amivel a kulturális fogyasztó találkozhat, mert a jó és a rossz elvárás is alaposan meghatározza a fogyasztást. Mi kellemesen csalódtunk, jó bulit csináltak.

A Volt második napja szikrázó napsütéssel és a meleget eleinte kellemesen enyhítő, majd lassan viharossá fokozódó széllel köszöntött be. És mivel az idei Volt az európai uniós elnökség hivatalos záróbulija is volt, egy egész napot szántunk rá, hogy feltérképezzük ezt a helyet.

A szervezők igyekeztek minden, az unióval bárhogyan összefüggésbe hozható dolgot felsorakoztatni, így az Európa Konyhától egy külön, az uniós programok számára kialakított sátortáborig.

Évek óta egyre kevesebb koncertre megyek ki a fesztiválokra, ez élet rendje, sőt körforgása, a lineup egyre jobban elhúz zenei ízlésem mellett. Idén annyira, hogy nem is igazán érdekelt egy zenekar sem a Volt felhozatalából, de ettől még jó együtt sörözni olyan ismerősökkel, akik szintén nem feltétlenül a koncertek miatt mennek ki.

Viszont sörözésekről nem lehet posztolni (vagy legalábbis eléggé egyhangúan), ezért azt találtam ki, hogy szokásomtól eltérően nem este 6-7 körül nézek ki, hanem már délben, és koncepciózusan végignézem, mit lehet csinálni napközben a Volton. Nyújthat-e bármi izgalmat a civil falu vagy egy Páneurópai Piknik sátor? Mennyien vannak egy délben kezdődő színházi előadáson? Végül magába szippant-e egy hekilabdás-ördögbotos szekta? Léteznek-e még egyáltalán ilyenek? Ehhez hasonló kérdésekre keresem majd a választ.

Cápafog és hamisítvány-allergia

Csütörtökön rögtön erős az indítás: nyerek egy Réz András-könyvet Réz Andrástól. Az esztéta a Werk Akadémiával van a Volton, és minden délben filmkvízt vezet a másnaposoknak (vagy akár a másnaposok 2-nek). Tíz kérdés, elég szívatósak, például hogy melyik volt az első magyar hangosfilm (A kék bálvány, ami óriásit bukott, talán ezért nem hallottam még róla). Összejön egy második hely, de holtversenyben két másik fesztiválozóval, szóval kiállunk felelni az ember elé, akinek cápafog lóg a nyakában, és jönnek a villámkérdések.

Egy már jó hangulatban levő asztaltársaság spontán elkezd szurkolni nekem, és miután a kérdésekre (ki rendezte a Casablancát, mi volt Spielberg első mozifilmje) tudom a választ, nyerek is – addigra a vezérdrukkerem már sörrel vár az asztalnál. Réz egyébként azt mondja, nem biztos, hogy a kvízt olyan jól meg tudta volna oldani, mint mi, de ezt nem hiszem el egy olyan embernek, aki Coper András néven írt Linda-forgatókönyveket.

Aztán körülnézek a civil faluban, ahol egyelőre csak a sopronkőhidai fegyház modellzárkáját próbálom ki (erről lesz külön poszt), illetve megnézem a VPOP által berendezett Hamis tárgyak kiállítását. Az eredeti termékeket népszerűsítő sátorban kiderül, hogy Magyarországon az emberek 35 százaléka vásárol hamisítványt (az európai átlag 22 százalék), és hogy a hamisítványok 65 százaléka Kínából érkezik.

Meg lehet csodálni becsapós márkanevű kamutermékeket, például egy Sthil láncfűrészt (mert franc se tudja, hol van az a h a névben), Nokna és Nckia telefonokat, a legviccesebb pedig a Pisikitty – ez a Hello Kitty nyúlása akar lenni. Egy sötét dobozban fiberszkóppal kutatva fináncnak is érezhetem magam, de a tárlat kicsit komolytalanná válik ott, amikor rőten rohadó lábakat mutat be, hogy tudniillik ilyen allergiás reakciókat okozhat egy hamisítvány papucs.

Bringások, államtitkárok, szevasztok

A cserepesen oszló lábujjközök elől átmenekülök az Új Széchenyi Terv sátorba, ahol éppen a bringások csapnak össze a közigazgatással. A vörös sarokban Kükü, a Critical Mass főszervezője és László János, a Magyar Kerékpáros Klub elnöke, a kék sarokban Schváb Zoltán közlekedési helyettes államtitkár és Szabó Kristóf, a Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ munkatársa.

Ahogy várni lehet, a másfél órás beszélgetésben van számháború, egymás szavába vágós érvelések, és Schváb minden válasza egy-egy sikamlós angolna. De ilyen problémákat nyilván nem egy fesztiválon fognak megoldani, inkább arra jók ezek a beszélgetések, hogy a közönségben ülők jobban kialakíthassák a saját véleményüket vagy megszabaduljanak néhány tévhittől. Én például nem tartom rajta az ujjam a hazai bringás közélet ütőerén, ezért nekem új volt, hogy nem mindig jó, ha kerékpárutat építenek a kerékpárosoknak. Makón előkerteket taroltak le egy főút mellé épülő kerékpárút kedvéért, ami rengeteg feszültséget szült, Kükü szerint forgalomkorlátozással egyszerűbben is meg lehetett volna oldani a dolgot.

A csütörtöki nemkoncertezést az MVM Energiaszigeténél fejezem be, egy függőágyban. Kicsit feltöltődöm én is, a mobilom is, az itt található napelemes sörhűtő és mobiltöltő segítségével. Az egész Energiaszigetet megújuló energiaforrásokkal működtetik, vannak ingyenes hajszárítók (vihar után jól jöhet), két áramfejlesztő biciklivel pedig lehet kisautókat versenyeztetni. Akit komolyabban érdekel a téma, az pedig egy konténerben a paksi atomerőmű minikiállításán ismerheti meg a széndioxid-kibocsátás nélküli atomenergia hátterét.

A kísérlet eddig bevált: a fentiekkel simán elment 4-5 óra úgy, hogy közben nem nagyon unatkoztam. A pénteki nap már keményebb dió lesz, bevetem magam a Páneurópai Piknik sátorba, elvileg Pozsgay Imre is eljön.

Idén úgy hirdették a Volt fesztivált, hogy minden eddiginél erősebb felhozatalt sikerült összerakniuk, ami tulajdonképpen igaz, ha azt nézzük, hogy pl. a Thirty Seconds To Mars, Moby, a Pendulum is mind headlinernek számít külföldön, mondjuk egy angliai fesztiválon, a Volt nyitónapján fellépő My Chemical Romance meg pláne.

Azt is mondhatnánk, hogy a Volt idén már az első nap letudta a fesztivál főzenekarát, még ha közönségszámban ez nem is igazán látszódott. Ez azért is furcsa, mert amúgy a tömeg sodrásából ítélve sokan voltak szerdán, ráadásul pont a My Chemical Romance fő közönségének számító, húszas éveik elején járó korosztály képviseltette magát feltűnően nagy számban, de ők biztos inkább Emir Kusturica rezesbandájára ropták ezzel párhuzamosan.

Nagyon szép és igazán európai húzásnak tarthatnánk, hogy az ország legnyugatibb csücskében rendezett Volt fesztiválon roma napot tartanak állami támogatással, mintegy megturbózva az uniós elnökség hivatalos záróünnepségét és a roma stratégiát. Ha nem lenne ezzel egy aprócska gond: annak a 750 ezer cigány honfitársunknak, akiket most "integráltunk", sajnos esélye sem volt bejutni, a 10 ezer forintos napijegy megakadályozta az integrálódásukat.

A zenész cigányok eddig is elég jól beilleszkedtek, a bölcsész lányok szívesen ölelgetik Szilvásyt, Szakcsi Lakatos Bélának soha nem volt ciki állami kitüntetéseket adni, és Kusturicára még akkor is csujogatni kezdenek a félmeztelen szkinhedek, ha egyébként szívesen lefejelnék az első ózdi cigányt. A nemzenész cigányok ideje még nem jött el, a Volt fesztivál roma napján így aztán - bár Balog Zoltán társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár szerint a "szennyes" az ablakban figyel -, már megint a szépen mosott ruhát teregettük ki.

A Romano Drom egy korábbi fellépésén (Fotó: Földi Imre)

A színpadokon a régió neves cigánybandái húzzák, bár nem mindegyikük abban az időben és helyen, amit megérdemelnének. Fesztiválózok elleni vétek ugyanis a Romano Dromot délután kettőre tenni, a sátrak még horkolástól hangosak, a Pestről érkezők még vígan isznak az IC-n, és mi is csak épp megelőztük a szalmabálákat vonszoló traktorokat valahol a bedugult 85-ösön, amikor már leléptek. (A hat órára kiírt, ám délben "fellépő" Schmitt Pállal együtt, pedig igazán megnéztem volna hogyan tárogatózik a VIP sátorban.)

De ugyanez érvényes a fergetes bulikat rendező Szilvásy Gipsy Bandre is, akiket a szervezők négy órára hívtak színpadra. Helyettük a hagyományos cigányzenét közepesen élvezhetően játszó Parno Graszt kapta meg a lehetőséget, hogy az Asian Dub Foundation előtt játsszon.

A hétkor kezdő angol bandát a program szintén a European Gipsy Rock blokkba sorolta, ami egészen este 11 óráig értelmezhetetlen marad. A pakisztáni, fekete és ázsiai tagokból álló csapatnak sem zeneileg, sem szövegileg nem sok köze van a cigánysághoz, hacsak nem arra kell gondolnunk, hogy Pakisztán már szinte India, ahonnan a romák jönnek. Vagy lehet, hogy a cigány fundamentalizmus ijesztő eljövetelét jósolták meg ezzel a műsorszerkesztéssel.

Az Asian Dub Foundation szerencsére nem ad sok lehetőséget az ilyen elméletek kidolgozására, profi iparosokként vezényelik le a leghosszabb ideig kétlábon ugrálás Guiness-rekordkísérletét. A Tank című lemezüknél végképp betokosodott zenei alapok a History Of Now-ban is pont ugyanúgy működnek, A New London Eye így csak annak okoz eufórikus élményt, aki most fedezte fel őket. A show persze ettől még nem unalmas, Chandrasonic a tőle megszokott intenzitással pörög, a rapperek most is dühösen kiabálják a geci kapitalisták bűneit, és az életmentő hidegzuhany is pont jókor érkezik, hogy az első sorok pogozó közönségét kicsit lecsítítsa. Az ikertornyok elleni támadás után mondanivalóját egy cseppet sem revideáló bandát azonban úgy tűnt, hogy addig sem zavarta, hogy a közönségmegmozgató hey, hey felszólításra volt, aki nácikarlendítéssel válaszolt.

Hogy mi közük is van a roma naphoz, az csak a "teltházas" koncert végén derül ki, kb. százötven, a litván Baltic Balkanra elszántan táncoló számára. Az Asian Dub Foundation gitárosa, Chandrasonic ugyanis napszemüveg mögé bújva összeállt velük egy szám erejéig, hogy megtámogassa a szerb cigányzenét elektronikusan felturbozó dallamvilágot. A Baltic Balkan igazi bulibanda, annak ellenére, hogy a bőr kalapban, bőgatyában és meztelen felső testén három kilós smukkal ugráló litván énekes látványa engem például lefagyaszt. Zeneileg azonban nincs semmi kivetni való bennük, pontosan hozzák azt, amire olyan nagy szükség lenne a dáridózás leváltásához.

Hozzájuk képest abszolút visszalépésnek számít Emir Kusturica bandája, de ez azért simán beszámítható annak is, hogy ezekből a rézfúvosos balkáni slágerekből  Boban Markovicnak köszönhetően a magyar közönségnek már túladagolása van. Sebaj, a protokoláris elemekben bővelkedő roma napot így is vissza fogják ma sírni a voltozók, például amikor Pataky beordítja, hogy kölyköd voltam. Csak nehogy megint megdobálják.

A Volt Fesztivál árait azért érdemes figyelni, mert ez az első nagy rendezvény a nyári fesztiválszezonban, és jó eséllyel a többi fesztiválon is a Sopronban látott árak lesznek meghatározók.

A fesztiválozás minden évben drágul egy kicsit, ez most is így van, bár néhány étel ára ugyanannyi most is, mint tavaly (lásd a 2010-es árakról írt cikkünket). Így a saját kézzel megtömhető, zöldséges-savanyúságos hotdog idén is 650 forint, a lángos 4-500 között mozog, a gyros hol 800, hol 850, hol pedig 950, de ennyi pénzért már feta és borjúhús jár bele. Láttunk gyrostálat is 1400-ért, a pleskavica egy ezres, a burek 800.

A legolcsóbb étel a főtt kukorica, az egyik bódénál háromszázért adják, illetve a péksütemény is viszonylag költséghatékony, 250-ért vesztegetik a túrós batyut és a kakaós csigát. A hamburger 500, egy adag hasábburgonya szintén, egy szelet kenyér 20-50 forint, és van, ahol egy adag mustárért is elkérnek egy ötvenest. A pizzaszeletet mindenhol 600 forintért láttuk, melegszendvics már van 550-ért is, egy adag minifánk ára ötszáz pénz.

A grilles bódéknál már négy számjegyes árak fogadják a kuncsaftot: egy szál sült kolbász 1150-1200 forint, máshol a kolbász (és a hekk, illetve rántott sajt) tíz dekájáért kérnek 550 forintot. Egy minőségi sajtokat és sonkákat tartalmazó tál ára 1300 forint, egy adag grillezett lazacfilé 1500-ba fáj, akárcsak egy adag bajai halászlé. Akit a kakastöke pörkölt neve nem riaszt el, talán az 1850 forintos ára megteszi, a VIP-ben pedig, ahol egy ismert budapesti étterem árul, 1500 a legolcsóbb főétel. Ugyanitt 650 forint három gombóc fagyi, kevesebbet nem lehet kérni.

A csapolt Soproni korsója 450 forint (tavaly 420 volt), a dobozosé márkától függően 500-550 forint, az alkoholmentes sör 380. A Hilltopnál egy deci bor 250 forint, a Heti Válasz faluban láttunk olcsóbban is asztali bort (egy kisfröccsért és egy házmesterért 900 forintot fizettünk), a szóda decije 50 forint. Négy cent pálinka ár 700-900 forint között mozog, egy adag fény 900 forint (két éve még 700 volt), egy pálinkás jégkása (mert már ilyen is van) egy ötszázas. A rumos kóla ára 950 forint, az ismert koktélokért 1100-1400 forintot kérnek el, a VIP-ben 1900 a Long Island Ice Tea. Boros koktélt is találtunk Sex on the hill néven: másfél deci bor, másfél deci szóda, négy cent bodzaszörp, mindez 600 forintért (a bort nem is érezni benne, a bodza elnyomja).

Az alkoholmentes italok közül fél liter szénsavas üdítő 360 forint, akárcsak fél liter rostos, az ásványvíz fél literje 290 forint. Egy energiaitalért (Monster) 400 forintot kérnek el, a presszókávé 320, a capuccino 370 forint.

A Volt Fesztivál a magyar Glastonbury: öreg is, népszerű is, és általában van olyan napja, amikor csatakosra áznak a látogatók. Úgy fest, a fesztiválozók idén sem ússzák meg az esőt. Kérésünkre az Országos Meteorológiai Szolgálat meteorológusa, Jenki Szilvia adott előrejelzést arról, hogy a következő napokban milyen időjárásra számíthatunk Sopron környékén.

Eszerint csütörtökön változékony idő várható, nyugat felől hidegfront közeledik, ezért délután már előfordulhatnak a Volt környéken záporok, zivatarok. Az éjszaka első felében is eshet eső, záporeső, az éjszaka második felétől már csökken a csapadék valószínűsége.

Pénteken már általában több órára kisüt a nap a nyugati megyékben, a szél viszont egyre kellemetlenebb lesz. A csütörtök délutáni-esti óráktól az északi-északnyugati szelet gyakran erős, helyenként viharos lökések kísérik majd, egyes széllökések elérhetik a 70-80 km/h-t is. Pénteken is szeles időre számíthatunk, csak nagyon lassan mérséklődik a légmozgás.

Hétvégén már ugyan nem lesz felettünk légköri front, de a magasban található hideg légörvény miatt folytatódik a változékony idő. A több-kevesebb napsütés mellett szombatom is többször erősen megnövekedhet a felhőzet, és a környéken szórványosan zápor is kialakulhat. Az északnyugati szél gyakran megerősödhet szombaton is, éjszaka sem kizárt egy-egy zápor.

A csúcshőmérséklet csütörtök délután még 27-29 Celsius-fok körül alakul, de a lehűlés miatt pénteken és szombaton már csak 20-22 fokra lehet számítani. Péntek hajnalban 13-14 fokig süllyed a hőmérséklet, szombat és vasárnap hajnalban pedig 12-13 fokos minimumok valószínűek.

A Volt kezdetének közeledtét nagyon jól jelzi, hogy egyre több, korábban egész jópofának gondolt ismerősünk tesz ki üzenőfalunkra valami tréfás üzenetet, amiben utal a fesztivál neve, és a múltidejű létigénk alaki hasonlóságára is. Ezen túl kell lépni, örüljünk neki, hogy csak ezt, és a Hegyalja – legalja párost kell elviselnünk évről évre! Tehát a holnapi nulladik nappal hivatalosan is elkezdődik a 2011-es Volt, rögtön egy EU-elnökség záróbulival súlyosbítva.

Épül a Volt - további képek a Facebookon

Azt, hogy az átlag magyar fesztiválozót mennyire érdekli hazánk uniós elnöksége még kérdéses, mindenesetre Schmitt Pál szerdai nagyszínpados megjelenését vétek lenne kihagyni. Ha valakit esetleg mégsem hozna lázba az epikusnak ígérkező beszéd, akkor sincs gond, mert azért idén is lesznek koncertek. Kedden még csak a magyar vonalról érkezik pár név mutatóba, azért vélhetően a Magna Cum Laude, a Budapest Bár és a plusz egy nap fesztiválozás lehetősége elég ahhoz, hogy már így is szép tömeg verődjön össze Sopronban.

Aki kijönne, annak mondjátok, hogy remek a buli, de sajnos teltház van, jelentette be Lovasi András a szombat esti Kiscsillag koncerten a Fishing On Orfű fesztiválon. A fesztivált szervező zenész nem viccelt. A háromnapos fesztivál utolsó estéjén egy óra körül távoztunk, és épp egy tucat lány panaszkodott a bejáratnál. Nem engedték be őket.

Kiscsillag

A Fishing on Orfű fesztivál történetében első alkalommal fordul elő, hogy teltházas a Panoráma Camping területén zajló rendezvény. A fesztivál szervezői napi 5500 nézőben limitálták a befogadóképességet, amit szombaton este a Kiscsillag zenekar koncertje alatt el is értek, így a bejáratra kikerült a „Teltház” tábla.

Klikk a képre a harmadik nap fotóiért!

A Kiscsillagon kívül az utolsó napon olyan zenekarok léptek fel, mint a Budapest Bár, a Vad Fruttik, az Európa Kiadó, a Washington Dead Cats, a Pannonia Allstars Ska Orchestra vagy a Brains, illetve ezen a napon pótolták a tervek szerint az eső miatt elmaradt francia La Fanfare en Pétard koncertjét is.

Izgalmakban és furcsaságokban bővelkedő első napot zárt az ország egyetlen alterfesztiválja, a Fishing on Orfű tegnapi, első napja.

Kattintson a Facebook oldalon elérhető fotókért!

A festői üdülőfaluban ismét felbolydult az élet, ismét tele az összes nyaraló – állítólag már május közepén betelt erre az időszakra az összes helyi szálláslehetőség -, ismét túlharsogják pár napig a zenekarok a békakuruttyolást. Az alapvetően a Petőfi Rádió hazai repertortárját felvonultató fesztivál annyira családias, hogy egyáltalán nem érzékeltünk nyomasztó tömegeket, órákig tartó sorban állást, pedig tapasztalhatóan többen vannak, mivel az útról is látható illetve megközelíthető sátortábort alakítottak ki pluszban. Talán a hétköznap az oka. A tömeg mennyisége leginkább koncerteken volt észlelhető. A nagyszínpadon visszatérő Hiperkarma néhol altató jellegű dalaira olyan mértékben voltak kíváncsiak az emberek, hogy már csak azért is be kellett néznünk, mert ahol ennyien vannak, ott biztos történik valami. Tévedtünk, nem történt igazán semmi. Mint ahogy szintén nem történt semmi némileg feljebb, a Pécsi Est színpadon, ahol Hobo lépett volna fel, de nem hivatalos forrásból az a hír járta, hogy László a helyszínt látván önkényesen nem lépett fel. Megteheti?

Vihar miatt félbe kellett szakítani a Fishing On Orfű fesztivál első, csütörtöki napját, így nem tudott fellépni a Fluor Tomival vendégeskedő Soerii & Poolek, a francia La Fanfare en Pétard és a RATM Tribute zenekar sem, illetve félbe kellett szakítani a Blind Myself koncertjét is. A szervezők a sajtónak péntek este háromnegyed nyolckor eljuttatott közleményében leírják, hogy a csütörtök esti vihar ellenére zavartalanul folytatódik a fesztivál, az időjárás előrejelzés szerint pénteken nem kell újabb nagy csapadéktól tartani, így a koncertek meg lesznek tartva.

Az Országos Meteorológiai Szolgálat csütörtök éjfél előtt narancs riasztást adott ki, jégesőt és 90 km/h feletti széllökéseket jelzett előre, a katasztrófavédelem ezért azt javasolta a fesztivál szervezőinek, hogy a közönség biztonsága érdekében állítsák le a szabadtéri programokat. A szervezők ezt követően minden helyszínen figyelmeztették a közönséget a viharra. A jégeső végül elkerülte Orfűt, de a heves zápor miatt a két szabadtéri nagyszínpadon már nem tudott fellépni a francia La Fanfare en Pétard és a Soerii & Poolek. Az eső okozta kár miatt továbbá félbe kellett szakítani az A38 színpad programját is, ahol éppen a Blind Myself játszott, és nem léphetett fel a RATM Tribute zenekar sem az egyébként fedett sátorban. A technikai személyzet ugyanis a beázás miatt nem tudta garantálni a színpad érintésvédelmi biztonságát és a nézőket is ki kellett terelni saját biztonságuk érdekében.

Korábban a fesztivál facebook oldalán többen kifogásolták, hogy nem elég, hogy a szabadtéri színpad programjait is leállították, de még a sátorból is kiküldték őket az esőre.

Ma kezdődik a Glastonbury fesztivál, a buli, amiről mindenki hallott már, és ahova mindenki el akar jutni egyszer életében. A helyzetéről sokat elmond, hogy jelenleg már elő lehet jegyeztetni magunkat a 2013-ban kezdődőre, mert a 135000 embert befogadni képes, civilben farmként üzemelő területre órák alatt fogy el az összes jegy évek óta.

A fesztivált 1970 óta rendezik meg, de nem évről évre: ilyen-olyan indokkal többször is maradtak ki évek, amiknek fényében az sem annyira meglepő, hogy már biztos, hogy jövőre nem lesz Glastonbury az olimpiai játékok miatt.

Az egésznek két jellegzetessége van: a garantáltan első vonalas fellépők és a sár. Ez utóbbi annyira hozzánőtt a fesztiválhoz, hogy pár éve az egész fesztivál elmaradt a talaj állapota miatt, és idén is aggódik mindenki, ugyanis egyes hírek szerint már ma óriási dagonya keletkezett, pedig épphogy elkezdődött.

A világzene sztárfellépői mellett az utcazenészeké lesz a főszerep július 13. és 16. között Veszprémben. Az idei utcazene fesztiválon húsz zenész és zenekar versenyez a Veszprém utcáinak legjobb muzsikusa címért.

Muraközy Péter, a rendezvény főszervezője tájékoztatása szerint, a legjobb muzsikus címért versenyzők kiválasztása idén újdonságnak számít, mert a húsz fellépőből 18 előadót - a beküldött több mint 220 jelentkezési anyagból - nemzetközi szakmai zsűri választott ki. Ez a zsűri a fesztivál legjobbjainak más külföldi utcazenei fesztiválokon is lehetőséget biztosít a fellépésre, így a került be a tavalyi erdélyi győztes a fellépők közé, további egy versenyzőt pedig a közönség szavazhat be a közösségi oldalakon.

A fesztiválon az többek között a német Gentleman, az olasz Roy Paci, a mexikói Los del Abajo, a spanyol Tonino Carotone, a francia Electric Bazar Cie szerepelnek. A világzene kedvelői négy napon át a tíz színpad egyikén találkozhatnak az Irie Maffiával, a Kiscsillaggal, de ott lesz a Vad Fruttik és a Hősök is.

Kis rákészülés után újra belevetheti magát mindenki a szabadtéri koncertek erősen addiktív világába. Bár a saját csúcsfesztiváljaink még mindig nem kezdődtek el, azért mindig van lehetőség a fesztiválozásra, nézzük ezeket sorban.

Sétatér fesztivál

Június 18-26.

Pécs

Pécs híresen szép terén, a Sétatéren már elkezdődött a rendezvény, de ez semmiképp sem lehet ok arra, hogy el lehessen hallgatni. A nagyrészt magyar zenekarokat felvonultató ingyenes fesztivál minden este színpadra állít valakit, akik vitán felül az egyik legnagyobb esélyesei a Kispál után keletkezett űr betöltésének, országos és pécsi szinten is. A felhozatal maradék része is megér egy látogatást: a Kaláka, a Napra, a PEET, és a Mitsoura is szórakoztat a Sétatér egyes napjain, kikapcsolódó családokat és részeg fiatalokat egyaránt.

A Sziget Szervezőiroda nyári fesztiváljain a hivatalos fizetőeszköz az idei évtől a Fesztiválkártya. A Sziget Iroda és a Metapay készpénzmentes, érintésnélküli kártyával működő rendszerével, kísérleti jelleggel már tavaly találkozhattunk a fesztiválokon.

A nemrég botrányos körülmények között lezajlott belgrádi Amy Winehouse-koncert után még úgy tűnt, meg lehet tartani az augusztusi fellépést a Szigeten, ezt a menedzsment is megerősítette, amikor a Sziget azonnal állásfoglalást kért tőlük. Ma azonban kiderült, ez sem teljesíthető, és Winehouse összes nyárra tervezett koncertjét lemondták, ami természetesen minket is érint.

A főszervező Gerendai Károly közleménye szerint, amikor felvették a kapcsolatot a régóta drog- és alkoholproblémákkal küzdő énekesnő menedzsmentjével, biztosították róla, hogy nem lesz probléma a koncerttel kapcsolatban. Arról, hogy kivel pótolják a 2011-es Sziget egyik headlinerét még nincs hír, de a menedzsment ígéretet tett rá, hogy saját istállójából intéz valakit, de sajnos a szervezők sem látnak arra sok esélyt, hogy megfelelő színvonalú előadóval pótolják a kiesőt a fesztivál előtt öt héttel.

“Sejtjük, hogy a fanyalgóktól kapunk majd hideget-meleget, hogy már megint a Prodigy, de hiába próbálkoztunk az utolsó pillanatig, sajnos nem sikerült az eredetileg kiszemelt zenekarokkal megegyeznünk a még egyetlen üres headliner helyre. A Foo Fighters-szel például mindössze 4 napon múlik, de sajnos nem érnek rá előbb és emiatt nem tudjuk elhozni őket. Mindenesetre 50 nappal a Sziget előtt nem tudunk tovább várni, le kell zárnunk a programot. Mivel nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne legyenek nemzetközileg is megfelelő rangú headlinereink, ezért úgy döntöttünk megpróbáljuk ismét elhívni a Prodigy-t, mely csapat bár sokszor volt nálunk, mindig nagy sikert aratott, ráadásul a kívánsággépben még mindig az egyik legtöbbet kért zenekar. Szerencsére elfogadta a meghívásunkat, így sikerült betölteni az eddig üres főzenekari helyet a programban.” – adott magyarázatot Gerendai Károly a Prodigy újabb meghívására. A már lassan honosítható partizenekar mellett jön még idén a Szigetre a forradalmi lemezkiadással visszatérő angol Kaiser Chiefs is, de itt lesz Kate Nash is. Ezzel a három előadóval egyébként kész is a nagyszínpad programja, esetleg még a hol rehabon lévő, hol titkos koncerteket adó Amy Winehouse boríthatja a dolgot.

A Prodigy tavalyi fellépése a Volton képekben

A fenti bejelentéseken kívül hír még, hogy a Sziget Party Aréna esti sávjában fel az Empire of the Sun, amit Ausztrália legszínesebb elektronikus zenei formációjának mondanak sokan, az viszont biztos, hogy látványvilágban mindig próbálják meghökkenteni a közönségüket, így valószínűleg ez a Szigeten sem másképpen. Maximum akkor, ha a partisátor hírhedten fülledt klímája miatt meg kell szabadulni jelmezeiktől.

Már szinte saját fesztiválként kezelik sokan itthon is az osztrák-magyar határon megrendezésre kerülő Nova Rockot, ami feletti örömünket tulajdonképpen csak a magas osztrák árak árnyalhatnak be kicsit. A kapcsolatot erősíti, hogy Thomas Zsifkovits, a fesztivált szervező Skalar Music egyik tulajdonosa is rendelkezik magyar felmenőkkel.

Meg vagy elégedve az idei Nova Rockkal?

Mit mondhatnék, a fesztivál megtelt, már a kezdete előtt minden jegy elkelt, hétágra sütött a nap végig, szóval teljes mértékben elégedett vagyok.

A következőt mikor kezditek szervezni?

Amilyen hamar csak lehet, de novemberben már teljes gőzerővel szokott folyni a Nova Rock szervezése. Vannak dolgok, amik már egy kis pihenő után elkezdünk összerakni, de abba is bele kell gondolni, hogy az irodánknak ott van még a Frequency, a wieseni fesztiválok, rengeteg más koncert, szóval nem pihenünk.