A második napon a Volt-szervezőknek sikerült olyan fellépőtriót összehoznia, aminek a végighallgatásától tarisznya képződik bárki vállán. Vad Fruttik-Kaukázus-Kispál. Ízlelgessétek kicsit, nekem is kellett. Úgy érzem, felesleges külön értekezni ezekről, nagyjából egy kalap alá lehet venni az egészet, mint a magyar alter elitjét, és innen nézve az ország helyzete tragikus. A Kispált pedig most hagyjuk, mert ugye az életmű, és egyébként is értékről most szó se essen. Maradjunk a másolatoknál.

Kaukázus Kispál (fotó: Barakonyi Szabolcs)

Az alapképlet: vegyünk egy énekest, akinek rajzfilmfigura-jellegű hangja van, adjunk hozzá pár semmiről nem szóló, de viszonylag sok ritkán kimondott szavat tartalmazó szöveget, és ízesítsük tréfás névvel, és egy pár liter bor után megkapjuk a default magyar gitárpop-zenekart.

A Ladytront általában háttérzenének teszem be, mert például dolgozni majdnem olyan jól lehet rá, mint Kraftwerkre. Legutóbbi lemezük, a Velocifero ugyan a leggyengébb a négy közül, de az első háromban tudtam szeretni a jól összerakott elektropop paneleket, Helen Marnie fátyolos hangja pedig nagyon szépen lágyítja az elektronikus alapokat. Még akkor is, ha a számok annyira hasonlítanak egymásra, hogy folyton keverem a címeiket.

LADYTRON (fotó: Barakonyi Szabolcs)

Viszont éppen ezért kicsit nehezen tudtam elképzelni, hogyan működhet színpadon az, amit én háttérnek szoktam meg. Koncerten egyébként sem elég, ha a banda szépen lejátssza ugyanazt, ami a lemezen van – ebben az esetben ez fokozottan igaz. Elég meggyőzően állt ki a zenekar egy dobbal, két gitárral, és vagy fél tucat szintetizátorral meg samplerrel, a két lány – Marnie szőkén, Mira Aroyo talpig feketében – pedig nagyon jól mutatott a sok kütyü között. És sajnos nagyjából ez volt a csütörtök esti Ladytron-koncert legnagyobb érdeme.

Az Országos Meteorológiai Szolgálattól azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a következő napokban is hasonló időjárásra lehet számítani Sopronban és környékén, mint amilyenhez az elmúlt napokban szerencsénk volt. Vagyis a Volton végig meleg, de esős idő lesz. Záporokra mindenképpen készülnünk kell, bár rövid időszakokra azért kisüthet a nap. Szombaton 26-31 fok között, vasárnap 27-32 fok között alakul a napi csúcshőmérséklet, de vasárnap délután várható egy erősebb lehűlés.

Arra is választ kaptunk a szolgálattól, hogy miért esik állandóan a Volton. Sopron az Alpokalján található, egy különösen csapadékos régióban: a nyugat felől érkező levegő az Alpokhoz érve feltorlódik, és a hegység másik oldalán (vagyis például Sopron felett) lecsapódik. Ráadásul július eleje éppen az az időszak, amikor az éghajlati viszonyoknak hála intenzívebb zivatarok alakulnak ki. Így lett a Voltból a magyar Glastonbury.

A Volt szervezői persze sokat szívnak ilyenkor a sár miatt. Vető Viktória, a Sziget Kft. sajtófőnöke elmondta, hogy most további 2000 négyzetmétert borítanak be a Volton méhsejtekkel, vagyis hatszögletű műanyag járólapokkal.

A Volt fesztivál programja, fogalmazzunk úgy, nagyon eklektikus. A szervezők minden lelkiismeret furdalás nélkül összepakolják a nagyszínpadon a Beatricét, a Sepulturát, a Freestylerst, Laurent Garniert és a Tankcsapdát. Mindezt tényleg ilyen sorrendben. A szegény Sepulturának nem csak, hogy délután félhatkor kell fellépnie abban az országban, ahol pár éve még főzenekarnak hívták meg, hanem berakják hozzájuk teljesen oda nem illő csapatok közé, hogy még csak véletlenül se legyen átfedés a közönségük között. Mindez amúgy ma lesz, és ha valaki még pénteken fémre vágyik, akkor mehet Depresszióra, illetve Roadra, de köztük azért megnézheti az Anima Sound Systemet is…

Szóval nem a metálosok Mekkája a Volt, mondjuk soha nem is volt az, de azért a hazai underground élvonal minden évben megfordul itt. Tegnap például a Watch My Dying-Subscribe-Blind Myself trióra lehetett komplexen, zúzósan és extrémen bólogatni.

Van az úgy, hogy minden összejön az embernek, és olyan koncertet lát egy fesztiválon, hogy a fal adja a másikat. Őszintén bevallom, a Fish! zenekar koncertjére a Volt második napján csak azért keveredtem oda, mert a menetrendszerű eső elől az MR2 színpadnak helyet adó fedett sátor, vagy mi volt a leközelebbi menedék, és egyáltalán nem volt tervbe véve, hogy egy óra múlva a Lady Marmalade metálos feldolgozására fogok headbangelni a harmadik sorban, pedig.

Ha Limp Bizkit-jelenséget kell vizsgálni, akkor bizony bajban vagyunk, mert tényleg lefutottak már, és amikor sikeresek voltak, akkor is túl puhák voltak a szent Judgement Night-albumhoz képest, amin az Onyx a Biohazarddal, a Pearl Jam a Cypress Hillel és a Slayer Ice-T-vel alapították meg a rapmetált, amit később parazitaként puhított le a Limp Bizkit meg az egész numetal műfaj. Szóval volt velük bajom elég.

LIMP BIZKIT (fotó: Barakonyi Szabolcs)

A Three dollar bill lemezhez képest 12 év, a legsikeresebb albumuk, a Chocolate Starfish and the Hot Dog Flavored Water óta pedig hét telt el, így a bennünk élő Czeizel Endre matematikai képlettel számolta ki egy Fred Durst-mutanoid DNS-mintájából, hogy a mostani rajongók akkor még gyerekek voltak. Hiszen akkor a gyerekek szerették a Limp Bizkitet, szocializációjuknak és kulturális génjüknek is része a Nookie vagy az Eat you alive című nóták.

Augusztus elsején második alkalommal rendezi meg a Girls and Mathematics csapat a Beach Club Beach bulit Balatonaligán, a volt pártüdülő villájának teraszán. Aki volt tavaly, az sírva fogja ajánlgatni, aki pedig nem, az most megtudhatja mennyire más lenne a világ, ha Castro és Mao egyik kedvenc üdülőhelyén már akkor techno szólt volna reggeltől estig. Gyorsan lecserélték volna katonai zubbonyt pink karúszóra és buborékfújó szivarra, az biztos.

A lényeg: kora délutántól a teraszon fejenpörgő dj-k előtt Balatonba ugrálás, naplementére sikítozás, aztán napfelkeltéig (és tovább) táncolás a program, és garantáltan nem rángat be senkit egy bajszos asszony a jurtába kézművesfoglalkozásra.

"Sz. Sándor kérdezi: magunk irányítjuk a sorsunkat vagy meg van írva?" Erre a közönségkérdésre csöppentem a Cool Terasz gatyarohasztó sátrába az underground megmondók beszégetős műsorása. Akiket Sándor kérdezett, tudták a választ. "Van sors, de hogy mi a sorsod, azt a szabad akaratod dönti el" - magyarázta el neki Bakáts.

Ezek szerint Bakátsék azt a sorsot választották, hogy együtt majomkodjanak hármasban a fiúkkal izzadt, picsagatyás csajok, és félmeztelen férfiak szórakoztatására a Volt Fesztiválon, és nyíltan próbáljanak levadászni egy-két numerát a macsó szövegükkel.

A sorskérdést követően a boyband a Marilyn Manson-témakört kezdte el egy új szemszögből vesézgetni. Hatásos volt a meglepő fordulat, amikor Bakáts a keresztény papot vette oltalma alá. "Mennyire genyó a média, a papnak lehet, hogy igaza volt, mikor azt mondta, Marilyn Manson sátánista, és imádkozott érte. Imádkozzunk Marilyn Mansonért!" - és széttárta karját, elmondott egy imát. Pocakja vidáman előugrott a pólójából.

Fotó: Barakonyi Szabolcs

"Szép lenne ez a kereszténység, ha nem dugna gyerekeket" - zárta le a témát Para-Kovács. Egy színenként szétvágott magyar zászló mellett ült, néha egy-egy korty light kólából merített ihletet. A talk-show eleje kínosan kínos volt, csak egy besörözött társaság röhögött fel kétszer, amikor meghallották azt a szót, hogy fasz. Az ütött.

Morzsinkáló budapesti álértelmiségiként, ahogy fotós kollégám képes volt jellemezni, természetesen kötelezőnek tartottam, hogy a délutáni negyven fokot a TÁP Színház sátrában töltsem Nagy Zsolttal és a Szörprájzparti című előadással.

Rajtam kívül 35 lány és 5 fiú választotta még ezt a programot, fantasztikus nemi arány, túlreprezntáltak a bölcsészlányok. A szervezők bénáztak, mert a színházsátrat idióta színpadok mellé tették, pedig igyekezniük kéne valami nem zajos terüleltet keresni, ha nem akarják a színészeket meg a nézőket is szívatni.

Mielőtt Pataki Attila, avagy Attis, ahogy a szétfolyt sminkű negyvenes manikűrös csaj mellettem emlegette, nem került be a népnemzeti vonzáskörbe, addig csak őszintén rockerkedett, sáros cipő, kölyköd voltam, ment a hűtlen nehéz fejjel, minden sarkon álltam már, és így tovább. Aztán jött az átmeneti korszak, tagcserék és veszekedések, közben pár felejthető lemez, de a rajongótábor kitartott, sőt, ha a tegnapi koncertből indulunk ki, lelkesebb, mint valaha.

Jakes a tavalyi Szigeten

Éjfélkor kezdett beindulni az elektronikus zenei élet a Volt első napján, pont amikor az idősődő kollégák már hazamentek. Az egész Voltra kizárólag MC Jakes miatt akartam lejönni, aki most a Chase and Status drumandbass duóval lépett fel, igaz, végig csak egy dj állt mögötte: a jólfésült Will kockás ingben. Szóval egészen biztosan nem duó volt, de még így se bántam meg kicsit sem.

Jakes szerintem a világ legjobb hangulatcsináló MC-je, a Samsung sátorban a Microforms Night nevű esti rendezvény fő attrakciója volt. A durva drumandbass a Kistehén Tánczenekar után következett, az elvetemültebb partizók a színpad mellől próbálták leüldözni a Kistehenet. Kettőkor a külföldön is elismert magyar drumandbass dj-producer, Chris.su melegített be, dugig volt a tánctér, és már ekkor megkezdődött a kalapálás, lendületesen törtek a hangfal felé.

Aztán végre megjött Jakes, aki már az ősidőktől kezdve dzsungel bulikon keltette a hangulatot (többek közt Technical Itch-csel), neve már a kilencvenes évektől garancia egy igazi ugrálós-sikítós zúzásra, rá is ragadt a Papa becenév. Mostanában dubstep-bulikon MC-zik angol haverjaival, tavaly például a Szigeten egyértelműen ők voltak a legjobb fellépők a H.E.N.C.H. formációval. Csak akkor még angol és német partizókon kívül nem értette a közönség a dubstepet, vagy csak nem tudták, mit kell rá csinálni, még a saját haverjaim is fintorogva fordultak ki a sátorból, és visszamentek a Samsung Arénához..

Jakes-ék a többi fellépő, meg a nem éppen dubstepképes magyar közönség miatt 90 százalékban drumandbass-t játszottak, ezért annál nagyobbat ütött, amikor a vége felé felkerült pár dubstep-klasszikus, főleg Chase-ék saját remixei (Invaders Must Die, Duppy Man), amiket sokan még énekeltek is. Jakes mintha egy-két számnál morcosan nézett volna a pult mögé, de aztán mini interjút készítettem vele, mikor kidugta a fejét a kerítés mögül, és azt mondta, nem jól láttam, mert tökéletesen elégedett volt a dj-jével.

A fickón látszik, hogy egy arany ember, többször lejött a közönséghez, egyszer végig is vonatozott a tömegben. Ha éppen unalmas kicsit a zene, Jakes jó érzékkel bizsergető basszust kezd kelteni a szája és a mikrofonja segítségével. Kicsit olyan, mint a Rendőrakadémiából Larvell Jones.

Annyira cefetül tetszett a szett, hogy el akartam kérni a tracklistet, gondoltam biztos nem okoz gondot, mert ha jól tudom, a dj-k a fellépés után egy papírra leírják, hogy miket játszottak, és ez alapján számolnak fel jogdíjat, majd megszerzem azt. Papa Jakes erről azt mondta, hogy ne is álmodjak róla.

Még hogy semmi nem változott a Volt fesztiválon? Hát lehet, hogy a legjobb fröccsöt ugyanott kapni, mint tavaly, és az MR2-színpadot sem tolták arrébb, de azért a háttérben rengeteget fejlesztettet a fesztivál szervezői. Egyrészt idén a Nagyszínpad 10 méterrel szélesebb 4 méterrel mélyebb és 4 méterrel magasabb lesz. A hangtecnhika 220.000 watt teljesítményű, és erre a színpadra nagyobb teljesítményű és jobb minőségű intelligens lámpákat szereltek idén fel, összesen 80 darabot, a hagyományos lámpák számát pedig 160-ra növelték.

A The Kolin nevű formációról eddig annyit tudtam, hogy ezen a listán az énekesük első lett, amit van aki úgy értelmez, hogy ennél magasabbra nem is lehet/kell jutni, mások szerint meg Kolin Márk nem érti a viccet, és totál hülyét csinál magából, de ez most tényleg lényegtelen. A Volt nyitónapján a Pesti Est színpadon adták elő műsorukat úgy 200 lelkes tinicsaj és unott biztonsági őr előtt.

Soproni Volt Fesztivál, első nap

Ez az „élhető Sziget”-duma még mindig nem akkora kamu, mint amekkorának beállítja a hozzá nem értő közönség. A Volton például a Nagyszínpadoz is simán oda lehet férni látótávolságon belül. Ez utóbbi tapasztalatomat először a Delinquent Habitsen szereztem meg (a Belga nem jó már, bocs), ami annak ellenére, hogy az utóbbi jó 10 évben semmit nem csinált, adott egy igazán szórakoztató koncertet. A latin alapon nyugvó hip hoppal nehéz hibázni, de ha az előadók valóban elhízott – szerintük kigyúrt – amerikaiak csinálják, akkor közel lehetetlen. A trió gyakorlatilag bármiféle látványelem nélkül durván megugráltatta az odagyűlteket. A hangulatcsinálásnak egy primitív, ám annál hatásosabb módját választották: ellocsoltak a közönség között pár üveg tequilát, sok könnyűdrogok fogyasztására buzdító szöveggel, meg fakkal. A Delinquent Habits nem egy nagy megfejtés, igazi nyugati parti ócckúl hip hop, két suttyú MC-vel. Ennél többet felesleges is tudni.

Soproni Volt Fesztivál, első nap

Állítólag egyszer már volt olyan Volt, amin nem esett az eső. Meglepne, ha ez is ilyen lenne, hiszen sötétszürke csillagromboló ereszkedett Sopron fölé, és úgy cikáznak a villámok, mint ahogy naív festők képein, közvetlenül az ágaskodó fehér ló mögött.

Tavalyhoz képest első ránézésre semmi sem változott, talán kevesebb a szilikonpántos melltartó, mint az utóbbi években. Megint van sarki fény, kalózlétra szomorúan borzas plüssnyereményekkel, és soproni bor ásványvízzel fröccsösítve. Ja, találtunk egy kínai tésztabárt, ami állítólag tavaly még egy régi, b-szériás krimiben árulta a papírdobozos kaját a mikrofonofrizurás afroamerikai rendőröknek.

Fotó:Barakonyi Szabolcs

„A cikk T-Mobile mobilnet segítségével készült”

A Volt percről percre, mobilon Twiterrel.

„A cikk T-Mobile mobilnet segítségével készült”

Áldom azt, aki kitalálta a nulladik nap fogalmát - minimálisra csökkenti a stresszfaktort, hogy nem hajszol a leutazás-belépés-berendezkedés alatt az első koncert rohamosan közeledő kezdési időpontja. A kempingben is csökken a közelharc esélye, arról nem beszélve, hogy a crew és info feliratosoknak is könnyebb így az élet. A zökkenőmentestől azért még így is fényévekre járunk, a VOLT fesztivál nem indulhat káromkodás nélkül.

Ha négy óra közúti autókázás után a láthatósági mellényes azzal fogad, finom hisztériával a hangjában, hogy "megtelt a parkoló", miközben körülötted a hálózsákos-sátras-sörösdobozos emberkígyó Kópházáig ér, esélyes, hogy boldogtalan leszel. A fesztiválépítés a tavaly tapasztaltakhoz képest vagy félnapot csúszhatott, mert kapunyitás után egy órával még mindenfelé monstre kamionok araszolnak, kordonok bukkanak fel, majd tűnnek el véletlenszerűen, és a bejáratnál sem került még ki az orbitális programajánló molinó. Elsőre a hatalmas sort is a káosz és a felkészületlenség jelének veszem - csak két pénztár üzemel. A bejáratnál viszont feltűnik, hogy a beléptetősorok környékén elmaradt az iszapbirkózás, rendezetten és gyorsan halad az átkutatás is. Úgy tűnik, a karszalaghoz való hozzájutás pillanatáig még kezelhető a közönség, és csak attól kezdve szabadul el a pokol - értelemet nyernek az üzemen kivüli kasszák.

Nem tudok már semmit ajánlani, mondok egy telefonszámot Széplakon, talán ott még találnak valamit - írányit el a Tourist Service iroda vezetője Zamárdiában. A Balatonsoundnak helyt adó településen a csak a jövő héten kezdődő fesztivál előtt már hetekkel is csak nehezen lehetett szállást találni, annak ellenére is, hogy az elmúlt két év megtanította a helyieket, erre a pár napra lehet árakat emelni.

„Hallgass a színpadmesterre, és ha szól, hogy idő van: kezdd el a koncertet. Senki nem kíváncsi a rocksztáros allűrökre, és a színpadi technikusok egyébként is leszarják, hogy David Bowie vagy-e, vagy a sarki közért csemegepultosa. Ha fürdőskurvát játszol, a pokolba kívánnak a gyerekes hülyeségeiddel együtt, hiába gondolod, hogy az amúgy is erősen kétséges státuszodból kifolyólag nyavalyoghatsz mindenért. Ezek az emberek órákkal előtted megérkeztek, hogy felépítsék a színpadot és órákkal utánad is ott lesznek, hogy lebontsák. Sokkal igazságosabb lenne, ha ők keresnének annyit, mint te, és te annyit, mint ők...” (Henry Rollins)

És tényleg. Elképesztő látni, hogy a technikai személyzet tagjai, magyarul, összefoglalóan és általánosítva a roadok (átvéve és tovább egyszerűsítve az eredeti angol roadie kifejezést, ami pedig értelemszerűen a roadcrew, azaz utazószemélyzet szóösszetételből rövidült le erre) mennyire összeszokottan és precízen dolgoznak a zenekarok keze alá, különösen egy olyan nagy fesztiválon, mint a Novarock. Miután itt saját koncert nincs, ismerős zenészek és szervezők okán backstage pass viszont kerül, mivel is lehetne jobban múlatni az időt, mint megfigyelni, hogy mi is történik a színpad mögött. Annál is inkább, mert a Nován, meg úgy általában a nagyobb nyugat-európai fesztiválokon nem nagyon lehet mivel elütni a felesleges órákat, ha éppen nem játszik senki érdekes. Ahogy mondani szokták, az alternatív programok kínálata nagyjából kimerül abban, hogy arccal a színpad felé ácsorogsz, vagy hátat fordítasz neki. Igaz, évekkel ezelőtt az első (akkor még Aerodrome névre hallgató) hasonló osztrák határmenti nagyrendezvényen volt húsz euróért tízperces helikopteres repülés a fesztivál fölött, de amikor a Hollywoodoo-énekes Trócsányi Gergővel ketten beültünk, a gép pár méternyit emelkedett, majd rázkódni kezdett, és különböző piros színű lámpák élénk villogása közepette visszaereszkedett a földre, hogy a pilóta széttárt karral közölje: sorry, too heavy! Sétarepülés-szolgáltatás azóta sincs, de egy Nova-kaliberű megmozdulás zenekari felhozatala elég jó ahhoz, hogy ettől függetlenül azért nagyon sokat ne kelljen unatkozni.

Az amerikai Marilyn Manson zenekar soproni fellépése ellen tiltakozik a Győri Egyházmegye. A sokak által sátánistának titulált csapat szombaton este a VOLT Fesztiválon koncertezik.

Az egyházmegye nem csak a Sopron környéki, de a legtöbb Győr-Moson-Sopron megyei templom ajtajára kiragasztotta tiltakozó plakátját, amelyen az áll, hogy őszinte megrökönyödéssel veszik tudomásul az amerikai sátánista zenekar magyarországi fellépését. Ez ugyanis a plakát szerint alkalmat ad a keresztények elleni gyűlöletkeltésre.

A halottkémek két gyógyszerekkel teli zsákkal hagyták el a Los Angeles-i házát.

Stuttgartban Pécs kulturális rendezvényeit fogják reklámozni a főtéren.

A Volt kulisszái mögé pillantva kiderül, hogy a nagy sztárok is esznek, isznak és hordanak zoknit valamint alsónadrágot. A szokásos évi szivárogtatás szerint az egyik fellépő zenekar frontembere pontosan 42-es zoknit és S méretű alsónadrágot hord (mi a Limp Bizkitre tippelünk), legalábbis ezt kért a szervezőktől valamint egy csomó képeslapot, hogy a soproni élményeket a zenekar még helyben postára tudja dobni.

Emellett a kőkemény rockerek nem csak alkoholt, de házi paradicsomlevest, csokit, rágót, gumicukrot is fogyasztanak, legalábbis kívánságlistájuk szerint. Az édességeket egyébként maga Marilyn Manson kéri az öltözőjébe, aki emellett már csak arra vágyik, hogy saját tex-mex receptjét készítsék el neki a koncert előtt.

A nagyszülők keresetet nyújtottak be a gyámságért, az édesanya közbeszólhat.

Ganxsta Zolee dalt írt az EFOTT-ra, mivel állítólag ennyire megérintette az egyetemisták nyári lerészegedése, pedig a dal szerint túl gyökér volt a felsőoktatáshoz. A Tengertánc című dalt ráadásul együtt jegyzi többek közt Dévényi Tiborral is, aki ezek szerint őszinte híve a vörösboros kólának és a sörváltónak.

Zana Zoltán így vallott a dal születéséről az EFOTT sajtósainak: „Sok egyetemi bulin megfordulunk, és le a kalappal a srácok előtt, olyan példás mulatozás folyik helyenként, így eszünkbe jutott, hogy lehetne erről egy jó kis dalt írni. Ez már formálódott, mikor megmutattuk az EFOTT szervezőinek, majd beleszőttük a fesztiválos élményeket és megszületett a végeredmény. A klipforgatás se volt egyszerű. Bochkor Gábor nemrégiben egy koncerten már basszusgitárt ragadott nálunk, ezért őt is meghívtuk. Dévényi Tibi bácsi és Zola az EFOTT kapcsán kapcsolódott be, Miller Zoli, Harsányi Levi és Kowa szintén nagy cimboráink".

Vigyázat! A videóban Dévényi Tibor fejkendőt visel, a klip megtekintését csak erős idegzetűeknek ajánljuk!

Augusztus 26. és 30. között, az újszegedi Partfürdőn Michael Madsent Szabó Győző és Pindroch Csaba társaságában láthatja, aki arra vetődik. Koltai Róbert ugyanis Londonban és Szegeden forgatja új filmjét. A Magic Boys c. vígjátékban a Kill Billből ismert Madsen mellett a Hegylakóban is játszó Adrian Paul, az angol popénekesnő, Jamelia, valamint Pindroch Csaba és Szabó Győző is főszerepet kapott. A stáb díszletként fogja használni az akkor éppen zajló Szegedi Ifjúsági Napokat.

A Sun közzé tette az első boncolás eredményét. A popsztár orvosa az újraélesztéskor is hibázott.

Az ötven éves énekest szívleállás miatt szállították kórházba, a TMZ híroldal szerint az orvosok már nem tudtak segíteni rajta.