(Sorozatunkban bemutatjuk a Sziget élővilágát, hogy ön ne lepődjön meg, ha valamelyik képviselőjével összetalálkozik a sátrában. Azt is eláruljuk, hogy milyen zenét hallgatnak az állatok.)
A hangyák bizonyára kiröhögnének minket, ha hallanák, ahogy azon sápítozunk, hogy már hat és fél milliárd ember él a Földön. Sehol nem vagyunk hozzájuk képest: bolygónkon több százezerszer annyi hangya él, mint ember, nagyjából 15 ezer hangyafajt ismerünk (és még mindig felfedeznek újakat), és nem ritka, hogy egyetlen bolyban több mint egymillió állat él. Még szerencse, hogy olyan kicsik, különben úgy járnánk, mint a Them! című klasszikus sci-fiben.
A hangyák egyik hazai kutatója, dr. Gallé László biológus szerint Magyarországon körülbelül száz hangyafaj vetette meg ízeltlábait, de még a szakember szerint is nehéz a leírásuk és megkülönböztetésük, mivel olyan aprók. Leginkább talán a lakótelepi lakásokban őshonos, kiirthatatlanságáról hírhedt fáraóhangya ismert itthon, pedig nála jóval érdekesebb jószágokat is találni a szabadban, a Hajógyári-szigeten is.
Például a fekete hangyát, ami az állattenyésztő fajok egyike. A levéltetű cukortartalmú ürüléke ugyanis a hangyák egyik kedvenc elesége, ezért több hangyafaj tart levéltetű-tenyészeteket. Ezeket a hangyák jó pásztorként őrzik és megvédik a levéltetű ellenségeitől, cserébe a levéltetvek szorgalmasan szarnak. Egyébként a hangyák étrendje elég változatos, sem az állati, sem a növényi eredetű táplálékot nem vetik meg, szóval a végeredmény szempontjából szinte mindegy, hogy egy lekváros kenyeret vagy egy grillcsirkét felejtünk a sátorban. Egy több ezres boly élelmezése persze nem egyszerű feladat, de a hangyák megoldják, még ha ez azzal jár is, hogy állandóan költözniük kell, mert a szorgos dolgozók egy idő után minden kaját behordanak a bolyba a környékről. Ahogy Winkler kolléga írja, a hangyák az állatvilág nagy logiszikusai. Más, elsősorban Dél-Amerikában élő fajok gombát termesztenek lenyírt levéldarabokon, de maggyűjtő hangyák is ismertek. (Aesopust ez utóbbi ihlette meg, amikor megírta örökbecsű meséjét a lógós tücsökről meg a sztahanovista hangyáról.) A legnagyobb szemétládák azonban a rabszolgatartó fajok, például a hazánkban is élő amazonhangya: képviselői más hangyafajoktól rabolnak tojásokat, a kikelő egyedeket pedig boldogtalan robotra fogják.
Bolyt egy termékeny nőstény és egy hím alapít a jól hangzó nászrepülés után. Aztán a hím elpusztul, a nőstény pedig petéket rak le, miközben megeszi a saját szárnyait. Az első kikelő lárvák még más petéket, esetleg bábokat (hangyatojásokat) fogyasztva kényszerülnek kannibalizmusra, aztán ahogy megerősödik a boly, úgy hoznak a terméketlen dolgozó nőstények táplálékot, egy idő után pedig már ivaros nőstények és hímek is kifejlődnek, ezek kirepülnek a bolyból és kezdődik az egész elölről. Egy bolyban fajtól függően egyébként egynél több királynő is lehet, akár száz is, ez magyarázza például azt is, miért olyan nehéz kiirtani a fáraóhangyákat.
Minden boly saját illatanyaggal rendelkezik, ezt a hangyák csápjaikkal érzékelik, és elkergetik a más bolyból érkező betolakodókat. Egyes fajoknál a királynő képes meghekkelni ezt a rendszert: addig mászkál egy idegen boly körül, amíg át nem veszi az illatanyagát, aztán beront, elrágja a rezidens királynő nyakát, és átveszi a helyét, miközben a dolgozók semmit nem vesznek észre a királydrámából. Az illatanyag a szigetlakók számára azért fontos, mert ha egy hangyasztrádára sikerül sátrat telepíteni, az állatok nem építenek elkerülő utat. Ajánlatos tehát a sátorhely kiválasztásakor gondosan körülnézni, nincs-e hangyaösvény, esetleg egy egész boly a közelben. A boly szétrúgása ilyen esetben nemcsak taplóság, de nem is vezet eredményre, inkább menjünk arrébb. A másik nagy para a hangyacsípés, de a magyarországi hangyák csak ritkán csípnek, és néhány dél-amerikai rokonukkal ellentétben alig érezni a csípésüket (kivéve talán a vöröshangyákét). Ha mégis beszerzünk egy hangyacsípést, enyhén lúgos oldattal vagy nyugtatókrémmel lehet enyhíteni a hangyasav által kiváltott, látványos, de teljesen veszélytelen bőrreakciót.
Hangya a Szigeten: A királynő a boly mélyén nulla-huszonnégyben tojja a petéket, de a szabadnapos dolgozók tömött sorokban látogatnak el a színpadokhoz. Akárcsak kajában, zenében sem válogatósak, viszont megszokták az állandó mozgást. Ők azok, akik Kispál alatt előretörnek, ha megszólal az Emese, aztán átrohannak a Kaukázusra, hogy még hallják a Szalai Évát. Kultúrlényként mindezt előreszegezett cigi nélkül teszik.
Kedvenc zenekar: Pet Shop Bolys, Adam and the Ants
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon