A legsikertelenebb visszatérés

2009.05.29. 12:37 Módosítva: 2009.05.29. 13:28
7 hozzászólás

A Pannónia első napja idén sok tanulsággal szolgált: 1. Azért, mert egy zenekar a közepesnél népszerűbb volt valamivel annak idején, még nem tuti, hogy bárkit is érdekelni fog az újraegyesülése. 2. A Kispál és a Borzban nem is a zene az, ami igazán taszítja a jó ízlésű zeneszeretőt már évek óta, hanem a tény, hogy minél inkább távolodsz a színpadtól, annál több idiótán ugráló lánnyal lehet találkozni. 3. Akármilyen faszá meg lehet szervezni egy fesztivált, ha a természet úgy akarja, simán tönkremehet.

Az első pont természetesen a Nyersre vonatkozik. Czutor Zoltán, jelenlegi Belmondo-énekes régi zenekarának ismételt egymásra találásának elvileg valami hatalmas szenzációt kellett volna jelentenie. A probléma az volt, hogy a szervezők kreatív módon ütköztették őket a Kispállal. Ez kicsit olyan, mintha az Aerosmith játszana úgy, hogy közben a Rolling Stones megy a nagyszínpadon: alapesetben az előbbi is alkalmas stadionok megtöltésére, de nyilván senkit sem fog érdekelni, ha pár méterrel arrébb könnyedén meg lehet tekinteni Jaggeréket is. Pedig amúgy a Nyers jó volt. Sátoros koncerttől szokatlanul szépen szóltak, a dalok is a helyükön vannak, Czutor pedig jó frontember. Annyira kellemes volt, hogy még a béna drogos utalást (gond – bong), és az Animal Cannibals vendégszereplését is megbocsátom. Szép buli volt, csak ugye 100 emberrel nehéz lebontani a sátrat.

Itt át is térek a második pontra. Tehát Kispál. Lovasi Andráson egyértelműen látszik, hogy a Kiscsillag jobban szórakoztatja – az pedig, hogy hosszú évek óta haknizik a Kispállal, számomra egyenlő a saját közönségének arconköpésével. Igaz, más nézőpontból igaza van, gyanús, hogy még a gyerekeim is az Emesét fogják énekelni a fűben ülve – igaz, ha megemlítem, hogy a legkomolyabb trónkövetelők Kaukázus, és 30Y névre hallgatnak, kicsit komolytalanná válik ez az érdem.

A nap utolsó említésre méltó eseménye a Tankcsapda lett volna, de itt érkezik az időjárásról szóló rész. Lukácsék feltehetőleg megtöltötték volna szépen a Nagyszínpad előtti részt (mondjuk így sem kell panaszkodniuk), aztán mindenki örült volna, hogy milyen remek ez a fesztivál, mikor az addig is kellemetlen szél kezdett elviselhetetlenné válni, magával hozva pont annyi esőt, és hideget, amennyi tönkre tud tenni bármilyen szabadtéri szórakozást. Ezen oknál fogva stábunk már csak messziről hallotta a produkciót, annyi tapasztalatot azért sikerült szerezni, hogy Lukács Lacinak egyre inkább emlékeztet a hangja Reviczki Gáboréra. Az időjárással is harcban álló közönségnek ugyanakkor biztos élményszámba ment a buli.

A fesztivál maga pedig nagyszerű, húzás kifelé minél többen, az időről még beszámolunk!