Csak a fellépők ágyában kaptunk szállást

2009.06.20. 18:05 Módosítva: 2009.06.21. 01:17
15 hozzászólás

Orfűre ki lehetne tenni a megtelt táblát, mert amikor pénteken hat óra körül megérkeztünk, már sehol sem volt szabad szállás. Egy óra keresgélés után a legjobb ajánlat, amit kaptunk az volt, hogy az egyik külföldi együttes, a Washington Dead Cats ágyába befeküdhetünk reggel hatkor, mert nekik akkor már rohanniuk kellett a reptérre. Péntekre maga a fesztivál is megtelt, mondták a pénztárban, de azért engedtek még be embereket azután is, hogy a négyezres maximumot elérték.

Képeink a fesztiválról

Ennél jobban meglepett az, hogy bár a fesztivált eleinte a tóparton kerestük, egy domboldali kempingben találtuk meg a parttól úgy száz méterre. A Fishing on Orfű név egy Kiscsillag-szám címéből jön, de a horgászást a zenészek a jelek szerint komolyan is gondolták. A quimbis Varga Líviusz az első napon például véletlenül beledobta a keszegező horgot csontival és damillal együtt az egyik programfelelős orrába, adták hírül a hivatalos fórumban. Aztán a fesztivál ügyeletes orvosai szakszerűen ellátták.

Döglött macskák a kempingben

Abban nem tévedtünk, hogy Orfűre nem a zene miatt özönlenek az emberek, ehhez maga a festői helyszín is elég vonzerő. A pénteki nap legnagyobb tömegpartija a Kispál és a Borzon volt, de legalább az kiderült, hogy alterosok még mindig vannak, és az átlagéletkort elnézve az utánpótlás is biztosított.

A két darab aznapi külföldi együttes viszont úgy 40-50 odatévedt fesztiválozó előtt játszott a másik nagyszínpadon. A francia Washington Dead Cats énekese ettől egy másodpercre sem jött zavarba. A fickó vérbeli előadóművész, aki így is akkora lendülettel tolta a rockabillyt és rázta magát a színpadon, hogy alig lehetett róla éles képet készíteni. A mikrofont lasszóként pörgette a feje felett, és a mozgásába néhány shakirás csípőmozdulatot is beépített, amit csak egy francia férfi tehet meg büntetlenül. A zenéjük is ehhez illően lendületes volt.

Folk-pop

Mégis otthagytuk őket, hogy egy félreeső színpadnál belehallgassunk a Zubolyba, akik a jól bejáratott hiphop-népzene-popsláger hármasából összegyúrt számaik mellé idén nyárra még egy lemezre elég új dalt is összehoztak. Itt ütött sajnos vissza a fesztiválra jellemző emberarcú félamatőrség, a koncert háromnegyed órás késéssel kezdődött, mivel a hangmérnöknek sehogy se sikerült behangosítania az együttest. "Figyi, te ezt egyedül csinálod? Nincs valami segítséged?" - kérdezte türelmesen a DJ a mikrofonba, és végül úgy kezdtek neki a zenélésnek, hogy gerjedtek, és a kontrolládák is el voltak csúszva. A közönséget ez sem törte le, "gerjedünk mi is", kiabálták vissza.

Képek Orfűről

Ekkora Orfű környékére ért a szombatra ígért vihar, a távolban cikáztak a villámok, és színpadra lépett a hétfős Titty Twisters Orchestra. Az olasz psychobillys csapat otthon hagyta azt a négy pompomlányt, akikkel rendszeresen fellépnek, és most úgy festettek, mint egy konszolidált esküvői zenekar. Ráadásul a sármos énekes zakóján erősen meglátszott, hogy nemrég vehette elő a bőröndből. Aztán az első hangra megvadultak, és őrületes koncertet nyomtak, közben az énekes néha a mikrofon zsinórjával fojtogatta magát.

Az igazi buli viszont csak két óra után kezdődött, amikor a talpon maradt fesztiválozók a tehetségkutató sátorban verődtek össze, és már abszolút nem számított milyen számokat tesznek fel a DJ-k. A fesztiválszemélyzet jól tűrte a korai aftert. Amikor tánc közben a Washington Dead Cats gitárosával és egy üveg pálinkával kizuhantunk oldalra a sátorból, és magunk alá temettünk valakit, a kidobó csak annyit mondott: "Vigyázzatok magatokra, nehogy összetörjön az üveg, és megvágjátok magatokat." A vihar is elkerült végül minket, és reggel nem a külföldi együttes ágyat foglaltuk el a Dollár utca 5-ben, hanem két újságíróét, miután ők felkeltek.