Akkor már inkább a V-Tech

2009.07.03. 16:44
144 hozzászólás

A második napon a Volt-szervezőknek sikerült olyan fellépőtriót összehoznia, aminek a végighallgatásától tarisznya képződik bárki vállán. Vad Fruttik-Kaukázus-Kispál. Ízlelgessétek kicsit, nekem is kellett. Úgy érzem, felesleges külön értekezni ezekről, nagyjából egy kalap alá lehet venni az egészet, mint a magyar alter elitjét, és innen nézve az ország helyzete tragikus. A Kispált pedig most hagyjuk, mert ugye az életmű, és egyébként is értékről most szó se essen. Maradjunk a másolatoknál.

Az alapképlet: vegyünk egy énekest, akinek rajzfilmfigura-jellegű hangja van, adjunk hozzá pár semmiről nem szóló, de viszonylag sok ritkán kimondott szavat tartalmazó szöveget, és ízesítsük tréfás névvel, és egy pár liter bor után megkapjuk a default magyar gitárpop-zenekart.

A Fruttik, meg a Kaukázus megbocsáthatatlan jelenségek, így egymás után szép versenyt rendeztek az ország legvállalhatatlanbabb zenekara cím elnyeréséért. A dalszövegek tekintetében a várpalotaiak jobban állhatnának, ha nem írták volna meg a két slágerdalukat: a Sárga Zsiguli egyszerűen botrány, de talán nem annyira, mint a Nekem Senkim Nincsen. Ez utóbbi zeneileg is Ákos legrosszabb momentumait idézi, megspékelve egy olyan szöveggel, amitől minden 12 éves lánynak benedvesedik a bugyogója. A dalt a lájv performansz koronázza meg, amikor mindenki ujjal az ég felé táncizik, és ordítja a világba, hogy nekik aztán kurvára fáj a fejük.

A Kaukázus ezzel szemben inkább humorosnak szánt társadalomkritikát erőlteti, Kardos-Horváth János nagyon ért ehhez. Megkapja a magáét a mocskos elbutult nyugat, szerencsére jó páran vannak, akik a zenekarral együtt átlátnak a köréjük szőtt mocskos hálón. A mázlistábbja a pattanások eltűnésével kinövi ezt, de mivel családok is táncoltak a produkcióra, nem lehet a korra fogni az egészet. A zenekar ellen a természet is fellázadt, ám eső ellenére is elég sokan mondták meg a frankót a teszkónak, és ezek után gyanús, hogy sokan életük eseményeként fogják értékelni a csütörtöki Kaukázus-koncertet, kiemelve, hogy milyen családias hangulatot teremtett az eső. Pedig rajongásuk tárgya frázisokat puffogtat, mikiegér-hangon a sárban.

Konklúzió: A Vad Fruttiknak még mindig nincsen senkije, csak pár rosszul öltözött rajongója, a Kaukázus meg lassan tényleg elmehetne Angliába.