Könyv az életünkről, mindennapjainkról, azok nehézségeiről 14 kortárs író egy inspiráló novelláskötetben
MEGVESZEMAktuális
Limp Bizkit, Marilyn Manson, Franz Ferdinand
Van az úgy, hogy minden összejön az embernek, és olyan koncertet lát egy fesztiválon, hogy a fal adja a másikat. Őszintén bevallom, a Fish! zenekar koncertjére a Volt második napján csak azért keveredtem oda, mert a menetrendszerű eső elől az MR2 színpadnak helyet adó fedett sátor, vagy mi volt a leközelebbi menedék, és egyáltalán nem volt tervbe véve, hogy egy óra múlva a Lady Marmalade metálos feldolgozására fogok headbangelni a harmadik sorban, pedig.
Mi sem mutatja jobban, hogy mennyire nem vagyok képben a mai magyar zenei életet illetően, mint az, hogy halvány fogalmam sem volt arról, mi ez a Fish! zenekar és milyen zenét játszik, az eső viszont olyan faktor, amivel nem lehet mit kezdeni, lásd még: elkényelmesedett ember ne menjen fesztiválra sárban fetrengeni. Ez a felhőszakadás azonban áldásnak bizonyult, mert végre önfeledten pogózhattam egy kurvajót.
A Fish! attól jó, hogy tagjai élvezik amit csinálnak, még nem fásultak be a magyar popiparba, és nem akarta őket átszabni egy hülye stylist. A zenéjük olyan, mint az Európa Parlament, ahol megfér egymás mellett a svéd kalózpárt fekete pólós képviselője meg a mentében feszítő Vona Gábor, van benne minden a metáltól a popzenét át a ska-ig, és valahogy mindenből pont annyi van, hogy ne unjunk rá a dologra. A zenészek láthatóan nagyon élvezik amit csinálnak, az énekes Kovács Krisztián pedig kiváló frontember, aki a magyar zenekarok kilencven százalékától eltérően tud és mer is a közönséggel kommunikálni, a beszólásai viccesek és általában ülnek is. A közönség soraiban önfeledten táncoló bikinis tinicsajok meg zabálják a dolgot, még jó, a korábban látott The Kolinnal ellentétben a Fish! nem veszi magát komolyan, de nem is szakad meg a kurva nagy pózba.
A koncert egyik legviccesebb és talán legsokatmondóbb mozzanata az volt, amkor a jónép spontán "Nagyszínpad!" kántálásba kezdett, mire a gitáros srác (aki később még testszörfözött is egyet) elkezdett egy témát, a bőgös és a dobos beszállt mellé, a dzsemmelésből meg kijött a Nagyszínpad című nóta, legalábbis az énekes szerint, aki szépen levezényelte az egészet kiállásokkal, szólókkal, csordavokállal együtt. Ez az energia és lendület az, ami rohadtul hiányzik a magyar könnyűzenéből, meg az, hogy minél több zenekarnak legyen női világítástechnikusa.
Rovataink a Facebookon