Mint a blues

Egervári Zoltán
2009.07.07. 15:31 Módosítva: 2009.07.07. 15:33
Az Index fesztiválblogja

Aktuális

 
A fesztiválról
My Dying Bride, UK Subs, GBH, Korpiklaani, Amon Amarth
Tovább »
Napijegy
4000 Ft
Bérlet
12900-14900 Ft
Sátorozás
hetijegyeseknek ingyenes, két napra 500 Ft
 

Vajon a fesztiválok szervezésében érdekeltek vagy a zenekarok közül ki volt az, aki leszerződött az égiekkel egy kis jutalékért az esőkabátbizniszből, vagy, hogy több ember legyen a sátrakban? A Rockmaraton az idei nyár már sokadik fesztiválja, de eddig nem volt olyan szabadtéri rendezvény, amit ne változtatott volna sártengerré az időjárás. Ez lenne az idei trend?

A megoldás az angolok kezében van. Charlie Harper és a UK Subs valószínűleg egy próbatermet bérel Szent Péterrel, innen az ismeretség, így bármelyik fesztiválon játszi könnyedséggel hazai körülményeket teremtenek. Azzal azonban nem számoltak, hogy a közép-európai technikai adottságok a mediterrán klímára vannak beállítva, így egy kis eső máris meghiúsítja a szabadtéri akkordozást, és nincs más választás, be kell zsúfolódni a sátorba.

Így lesz a nagyszínpados showból klubkoncert jellegű lökdösődés. Ambivalens módon az angol punkok egy kurva nagy rockerek.hu felirattal a hátuk mögött nyomták le rutinszerűen a koncertet. A legfőbb felforgatót, az eredetileg David Perezként anyakönyvezett 65 éves punkveteránt, Charlie Harpert kérdeztük a koncert előtt.

Fárasztó volt az utazás?
Ne viccelj már, 20 éves korom óta nyomom kisbuszokban, a repülő sem különb!

Nincs lelkiismeret-furdalásotok, hogy egy természetvédelmi terület kellős közepén játszotok?
Magyarország kicsi ország, kicsi területekkel, ellenben nálunk Angliában, na ott vannak aztán méretek: ha kimegyünk a végtelen vidékre, látunk nyulakat, rókákat, mindenféle állatot, de itt csak fákat meg bokrokat látok, itt keresni kell az állatokat, elsősorban a punkokat, de reméljük, hogy nem teszünk tönkre semmit!

Úgyis jöttök még, majd akkor megtudjátok!
Ja, szinte minden évben játszunk nálatok, de mindig máshol, legutóbb Budapesten voltunk a hajón.

Közben megérkezik a zenekar többi tagja, akik lelkendezve mesélik, hogy a mellszépségversenyen közvetlen közelről ők locsolták a lányokat, és a felhúzott trikók alatt ők látták meg először azokat a gyönyörű magyar melleket. Kérdésemre, hogy akkor most kihúzhatjuk-e a listáról az öltözőbe rendelt lányokat elégedetten bólintanak. Már megérte nekik eljönni.

Milyen a magyar punkélet külföldi szemmel?
Ez egy nehéz kérdés. Minden közönség különböző. Ha ugyanott játszol kétszer egymás után az is különböző. Mások a spanyolok, az angolok, a franciák. Magyarországon nagyon jók a technikai adottságok, kurva jó zenészek vannak. Habár nem ismerem személyesen a magyar punkzenészeket, hiszen nem itt lakunk a szomszédban. Sok emberrel találkozunk, nem emlékezhetünk mindenkire.

Legbizarrabb koncertélmény?
Ez vicces, mert mikor körülüljük a bandával az asztalt és elkezdünk sztorizni a múltból, mindenkinek más jut eszébe. Szerintem az egyik ilyen az volt, amikor egy csajt a közönségből a bizonsági őr elvitt a színpad mögötti öltözőbe és a számok között csak azt hallottuk, ahogy kúrja, az meg nyögdécselt, szóval nem kellett konferálni.

Punk is not dead, ezt mindenki ismeri, de a punk vajon örök vagy egyszer elmúlik?
Naná, hogy örök, ne hülyéskedj, ez olyan, mint a jazz meg a blues. A megjelenési formái néha változnak, de a punk, mint zene illetve mint életforma is örök. A punk nem hal meg. Soha. Csak a punkok.