Kollektív dühroham

Egervári Zoltán
2009.07.09. 17:43
Az Index fesztiválblogja

Aktuális

 
A fesztiválról
My Dying Bride, UK Subs, GBH, Korpiklaani, Amon Amarth
Tovább »
Napijegy
4000 Ft
Bérlet
12900-14900 Ft
Sátorozás
hetijegyeseknek ingyenes, két napra 500 Ft
 

Megtaláltuk Magyarország legdurvább zenekarát! De ne menjünk ennyire előre, mindjárt eláruljuk, melyik banda a cím szerencsés nyertese.

Még mindig a Rockmaratonon vagyunk, még mindig álnak az erdők, a nyuszik és rókák halálfejes pólókban okádnak a mobilvécék tövében, a szarvasok agancsra tetovált metálvillák találkozóját tartják Ossian alatt, a legkisebb rágcsálókat pedig Tóth Gergő tanítja a Rockerek-sátorban a túlélésre, azaz, hogyan kell teli torokból ráüvölteni a természetes ellenségre, hogy az a bokáját összefosva kapcsoljon azonnal vega üzemmódba. Mi is az állatokkal tartunk, Endre inkább daloljon a többieknek, Gergőék is megjegyzik ironikusan, hogyhogy nem Ossianon vagytok?

Ekkor még mindenki rózsás tekintettel bámul a színpad fölé aggatott váltakozó színű diszkónégyzetekbe és várja, hogy rászakadjon az este. Amit jelen esetben ötven percben megold a Blind Myself és a koncert első percétől az utolsóig olyan energiák szabadulnak fel a közeli wc-k miatt húgyszagú sátorban, hogy hirtelen azt sem tudjuk, melyik nemhez tartozunk, de aztán odaér a felismerés a negyedik sorba is és tudatja velünk, hogy igen, ez kőkemény maszkulin metál. Végre normálisan szól a sátras hangosítás is – a délutáni Gyöngyvér, ami mellesleg a metál Tokio Hotele is lehetne borzalmas kínok közepette távozott a membránból.

Ismerjük azért el, Gergő nem egy Pavarotti, nem is kacérkodik az énekléssel, de amit odatesz torokból a jóllakott napközis kinézetű basszeros és a vicsorgó gitárosok játékára, az leszakítja az ember fejét. Szoros barátságot ápol a mély és a magas hangokkal is, ennyi változatosság ide bőven elég, hogy eggyé váljuk a deszkákkal és vigyorogva bámuljuk a sátor tetejét miközben az úthenger elhalad felettünk. Igazából nem akarunk felkelni, jó így fekve ötven percig, meg hát nem is tudnánk felállni, a ritmusdallamzagyva olyan erővel támad, hogy értelmét veszti minden ellenállás. Az előző napi Amon Amarth szólt ilyen elementáris brutalitással, de lássuk be, Johann Hegg Tóth Gergőhöz képest egy nyugdíjas vidéki bluesénekes. A számok közti konferanszok kicsit gyengítették a show-t, de ami itt zene címszóval történt, az a büntető törvénykönyvben csoportosan elkövetett garázdaság és különös kegyetlenséggel elkövetett erőszakos közösülés néven szerepel. Felelősségre vonás úgysem lesz, mert mire feleszméltünk volna, szépen elvesztünk az időben. És ez így a jó.