Last minute időutazás

Egervári Zoltán
2009.07.12. 18:03 Módosítva: 2009.07.12. 21:49
Az Index fesztiválblogja

Aktuális

 
A fesztiválról
My Dying Bride, UK Subs, GBH, Korpiklaani, Amon Amarth
Tovább »
Napijegy
4000 Ft
Bérlet
12900-14900 Ft
Sátorozás
hetijegyeseknek ingyenes, két napra 500 Ft
 

A fiatalabb punkok és rockerek szinte felszívódtak és átvette a helyüket a 40+ korosztály a Rockmaraton utolsó napján. Előkerültek a farmering-farmernadrág, farmering-bőrnadrág és a bőrkabát-bőrnadrág kombók, a jólszituált idősebbek P. Mobil pólóban felejtették el pár órára a hivatalt és a gyárat, és a maguk intenzitásával tapsolták végig a majd 6 órás időutazást. A parkolóban az autók száma is látványosan megnőtt, sokan jöttek nosztalgiázni. Volt olyan társaság, akik hűtőtáskákkal felszerelkezve foglalták el az egyik napernyős asztalt és már délután nekiálltak piknikezni. Jól csinálták, nem mindennap játszik az átlagember garden partyján a Piramis+, a Deák Bill Blues Band, a MobilMánia és a egy este, de még talán külön-külön sem. A pénteki Tankcsapda mozgatott meg hasonló méretű tömeget, annyi különbséggel, hogy most inkább seggrázás, akkor inkább a headbang és a pogó volt a kötelező koreográfia. Elégedetten summáztuk a nagy öregek és rajongóik felhőtlen jókedvét, 4000-ért ilyen line-up csakis jó biznisz lehet egy szombati nagyszínpados múltidézésért.

Mégsem ez volt a Rockmaraton méltó lezárása, andalgós afterparty volt ahhoz képest, ami már este fél 10 körül megtörtént a Rockerek sátorban. Ott ért véget a fesztivál egy kiváló végszóval, amit meglepő módon egy újabb tribute banda, a Ska-Pécs követett el. Nem nehéz kitalálni, Ska-P feldolgozásokkal mulattatnak, a spanyol virtus magyar módra is megállja a helyét. A Rockmaraton legvidámabb koncertjén csak az nem táncolt, aki járni sem tudott, először mozgatta meg az egész sátrat a nyolc arc, olyannyira, hogy a keverőpult mögött is inkább önfeledt ugrálásba kezdtek a technikusok, miután a mozgó padló meghiúsította minden egyes, potméter-beállítást célzó próbálkozásukat. Önfeledt vigyor ült ki a vegyes összetételű tömeg arcára, mindenki mindenkinek barátja volt, a rövid hajú a hosszú hajúnak, a punk a rockernek, a bakancsos a tornacipősnek, a részeg a józannak, az idős a fiatalnak, a lányok a fiúknak. A programban jóval később következő, táncoló fekete lakkcipős, remegő lábú rákendroll veterán sem tudta megdönteni a tömegtáncoltatás rekordját. Ha csak ez a „kis” ska lett volna szombaton már akkor is megérte volna. Legalábbis nekünk.

A Rockmaraton pedig ezennel lezárult, a Malomvölgyi arborétum újra egy évig a természeté.