Vissza akarunk jönni ide – Interjú a Black Cherryvel

Akit nem hozott lázba az Orbital a Nagyszínpadon, vagy csak véletlenül a Pesti Est-sátorban járt tegnap este 10-kor, az többek között láthatott egy nagyon csinos énekesnőt (szerencsésebbek a melleit is) a brit Black Cherry élén. A koncert után az egész együttes összegyűlt egy interjúra és nem győzték hangsúlyozni, mennyire élvezik, hogy itt lehetnek.

Ez az első alkalom, hogy Magyarországon jártok. Milyen érzés?
Pete: Nagyon jó itt, el sem hiszem, hogy ennyire szép. És a közönség, a magyar emberek hihetetlenek!

Ugye tudjátok, hogy ez itt nem Budapest, mert a koncerten ezt emlegettétek.
Rob: Igen, persze. Átutaztunk a fővároson is, de éjjel volt és nem láttunk belőle semmit. Mindenképpen el kell jönnünk még hozzátok, hogy jobban szétnézhessünk, mert nagyon jól érezzük magunkat.

Pár perce jöttetek le a színpadról, milyennek éreztétek a koncertet?
Pete: Még soha nem játszottunk ilyen hosszan. Általában 40 perces fellépéseink vannak, de most ez a másfél óra eszméletlen volt. Nagyon jó ilyen közönség előtt játszani, bár az elején nehezen indultatok be, de aztán teljesen meglepődtem, hogy mekkora sikere volt a Radionak. Azzal kellett volna kezdenünk.

Hol léptek fel szívesebben, fesztiválokon vagy inkább klubokban?
Meg: Fesztiválokon. Ott sokkal barátságosabbak az emberek.

2006-ban alapítottátok a Black Cherryt, mit csináltatok előtte?
Meg: Korábban sokkal nyugisabb dallamokat játszottunk, de abból elegünk lett. Szerettünk volna olyan zenét csinálni, amire lehet táncolni, ami populárisabb. Kezeket akartunk látni a magasban és érezni az energiát.
Rob: Akkor is boldogok voltunk azzal, amit csináltunk, de így még jobb.

Nagyon gyorsan sikeresek lettetek, mi a titkotok?
Meg: A melleim.
Rob: Valójában az ebben a tragikus, hogy ezt mind nagyon-nagyon kemény munkának köszönhetjük.
Meg: Rengeteget dolgoztunk, voltunk fenn is és lenn is. Aztán tavaly lett egy új menedzserünk, akire szinte mindent rábízhatunk. Egyre jobb számokat írunk, egyre jobban ismerjük egymást és tudjuk, ki mit akar. Csak jobbak lehetünk, de nézd meg a tömeget, egyértelmű.

Ha minden igaz év végére elkészültök az első lemezzel is. Miért kellett ilyen sokat várni rá?
Rob: Nagyon sok pénz összehozni egy albumot.
Meg: Rengeteget szenvedtünk azzal, hogy találjunk egy jó producert. Olyanra volt szükségünk, aki mellett elég szabadságunk is marad, hogy olyan számokat írjunk, amilyeneket szeretnénk. Ne akarjon belőlem senki Estelle-t vagy Beyoncét csinálni, mert nekünk az ilyesmihez semmi közünk. De a lemez eszméletlen lesz az biztos.

Lehet már tudni a címét?
Meg: Nagyon sok munkacímet adtunk már neki, de még nem választottuk ki a véglegeset.
Pete: Medical Experience in Budapest.
Meg: Part 1.

Általában indie és dance keverékeként írják le a zenéteket, ti hogyan fogalmaznátok meg?
Meg: Nem is tudom, populáris zene, de olyan kedvesen. Nem úgy, mint a Ting Tings, nem olyan durván. Olyasmi, mint a Material Girl vagy a Lucky Star.

Tavasszal felléptetek Austinban a South by Southwest fesztiválon. Jó volt valamire?
Rob: Nagyon sok lenyűgöző emberrel találkoztunk Amerikában. Lett egy teljesen új csapatunk, akikkel eljutunk egy csomó fesztiválra. Magyarország is az egyik első állomása annak, ami ott elkezdődött. Ismertebbek lettünk utána, csak profitáltunk az ottani fellépésünkből. Ja és meg kell csináltatunk a fogainkat is, túlságosan angol, Amerikában ez nem nyerő.

Szeretitek a cseresznyét?
Meg: Igen, nagyon. Főleg a feketét!

Remélem, nemsokára újra találkozunk, nagyon szép éjszakát!
Pete: Vissza akarunk jönni ide, itt akarok élni. Majd eljövünk, és itt vesszük fel a lemezt!
Meg: Nagyon szeretünk minden magyar embert az egész világon!