Sírógörcs a Hegyalján

Egészen a tegnapi napig úgy éreztem, hogy nagyjából képben vagyok a kurrens hazai könnyűzenei helyzettel, ha nem is szeretem, legalább ismerem a menőnek számító zenekarokat. Ehhez képest csütörtökön fellépett a The Grenma nevű formáció, ami a várakozásaimat bőven meghaladó embertömeget vonzott a Pepsi színpad elé. Persze van magyarázat: Magyarország végre nincs 10-15 évvel lemaradva a nyugati trendektől, csak 5 év a késés. Az más kérdés, hogy én még kibírnék a Grenma által is képviselt hullám nélkül 15 évet, ugyanis jellemzõ módon ezt az emónak nevezett izét sikerült időben átvenni. És most nagyot mondok: a Grenma minden egyes hangját személyes sértésnek könyvelem el. Én értem, hogy kell a pubertásoknak valami háttérzaj, ami alatt megfelelően bele tudják fésülni a szemükbe azt a rakoncátlan pár tincset is, de könyörgöm, legalább annyit megtehetnének, hogy egy kicsit kikacsintanak a "szüleim nem engednek el a partiba, de én lázadok és elmegyek" mélységű szövegek közül, az idétlen szörfpunk-zenét már fel sem merem róni. A legdurvább, hogy ennek a zenekarnak vannak rajongói, sok-sok Grenma-pólót láttam előkerülni. Vagy én nézek rossz tévét, vagy valami underground mozgalom nyert teret, amiből következetesen kizárják a 18 év felettieket.

Zorall

A Zorall később ellenben rávilágított, hogy van ami sokkal szomorúbb, mint a legszarabb vonulatok követése. Ez pedig a magyaros önmagunkra-reflektálás. Vannak ugye nekünk idegesítő táncdalaink (Zalatnay, Máté Péter stb.), amikre a rockerek szeretnek köpködni. Viszont amint ezeket a számokat feldolgozza pár jól láthatóan kiöregedett, sörhasú rocker, klasszikus akkordokat felhasználva, a szörnyű dalok pár liter kannásbor elfogyasztása után kibaszottul humorossá válnak. Ráadásul ezt hosszú évekig is el lehet adni. A DeWalt színpadot egy ilyen zenekar töltötte meg, amíg előző este a Bedlamen a keverőig sem nagyon ért a tömeg, itt a pulthoz sem lehetett odavergődni. Az ismert táncdalokra beindult az összes hajzuhatag, még kintrõl is jópáran lesték, hogy mit művel Pinavadász Szasza, és csapata. Régen legalább tudták, ki a fasza gyerek.

Egyelőre nem tudom eldönteni, hogy mit érzek gázabbnak: a Grenma-szintű zenéket legalább a fanszőrzet megjelenésével ki lehet nőni, de a Zorallra nincs értékelhetõ mentség, legalábbis a humoros(nak szánt) köntös kurvára nem elég.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!