Rasszista élmények zenészektől

A Pecsában, a „Zene a rasszizmus ellen” című rendezvény főpróbájára összegyűlt zenészek egy része elmondta, miért természetes, hogy a jelenséget egy rendezvényen is elítéljék.

A korábban falfirkáló Krsa (PASO) speciális helyzetben van, hiszen az amerikai kontinensről származó ska stílus, kis kanyarokkal ugyan, de Angliába érve átalakult a skinhead mozgalom egyik emblematikus irányzatává. „Emiatt nekünk a korai időkben egyértelműen, szinte szájbarágósan ki kellett fejeznünk, hogy a rasszizmust elítéljük. Persze vidéken néhány alkalommal megjelentek fura arcok, és ment is az oda-vissza szólogatás, de semmi komoly nem történt. Nekünk emiatt is fontos, hogy itt megjelenjünk, de van bennünk félelem, hogy tud-e majd hiteles lenni a rendezvény.”

„A rasszizmus nem fair”- ezt már Sena (Irie Maffia) mondja, aki az előzőeknél is különösebb élményeket szerezhetett, hiszen Ghánában született, ahol éppen a félvérsége miatt nem fogadták el. „Ghánában fehérként lettem diszkriminálva, itt pedig feketeként. Még akár viccesnek is mondanám, ha nem lenne egy-egy eset inkább ijesztő. Kerülöm az olyan helyzeteket, amikor látom, hogy konfliktus következhet, inkább átmegyek a másik oldalra az utcán, vagy ilyesmi. Egy bizonyos idő után az ember már tudja, hogy mikor kerülhet kellemetlen helyzetbe.” Sena a két ország között is lát különbséget. „Ghánában inkább diszkriminációnak nevezném a dolgot, tehát hátrányom származott belőle, a fehér származásom miatt más kategóriába kerültem. Magyarországon másként jelenik meg, inkább egyenesen ellenem irányul, ez inkább agresszív, és ezért keményebbnek is érzem.”

Természetesen nem gondolhatjuk, hogy a rasszizmus a zenészek között nem jelenik meg, és itt nem feltétlenül az ún. nemzetirock-vonalról van szó. A jazz-világban is előfordul a rassz elleni megnyilvánulás, bár Harcsa Veronika (aki a PASO-val, és önállóan is színpadra lép a rendezvényen) szerint ez tettlegességig nem fajul. „Ezek inkább elejtett megjegyzések, utalások. Nem is tudom eldönteni, hogy a roma-zenészek romaságának szól-e, vagy csak egyszerűen annak, hogy ők szinte egy külön klikket alkotnak. Az viszont biztos, hogy nem úgy kerülnek szóba, hogy xy-ról van szó, vagy xy formációjáról, hanem cigány-jazzistáknak hívják őket. Én, személy szerint bajnak érzem, hogy erről kevésbé beszélünk, és csak a keményebb megnyilvánulásokról, mert a probléma gyökere itt van, és ekkor még veszélyesnek sem tűnik a dolog.”

„Valóban sok helyen megjelenik a rasszizmus” – mondja Laár András (KFT). – „A legkülönfélébb emberektől hallom, akár zenészek részéről is. Benne van ez emberben, hogy másokat faji alapon elítéljen, elnyomjon, vagy akár kiemeljen közülünk, mindkettő egyaránt rossz. Természetesen a politikában is megjelenik ez. Például fontos megemlíteni azt is, amit Szlovákiában művelnek a magyarokkal és a nyelvünkkel. Ezt éppen úgy elítélném itthon is, ha mi magyarok tennénk hasonlót. Egyszerű: az ember minősége nem attól függ, hogy milyen rasszba születik.”

A Subscribe-os Csongor Bálint szerint inkább előítéletek jelennek meg Magyarországon: "Ennek kialakulása kultúra, és neveltetés kérdése. Ha egy rendezvény még nem is segít, de bízom abban, hogy a jövőben több ilyen kezdeményezést indíthat el, melyek hatására talán végre megtanulhatunk ok nélkül nem különbséget tenni."

Ezzel szemben Kovács Krisztián a Fish! zenekar frontembere már arról beszélt nekünk, hogy a rasszizmusnak hagyománya van Magyarországon: "Sok esetben az egészséges nemzeti öntudat mellé is betársul a szalonrasszizmus, ami viszont már macerásabb ügy. Hogy ez miért alakult így, nyilván kérdéses, de a bőrszín, származás miatti megbélyegzés semmiképp nem elfogadható, sokkal fontosabb az emberi tényező, a jellem." Zárszóként hozzátette: "Nem a jobb vagy a bal a fontos, hanem mindenki természetes igénye a gyűlölködésmentes élet."

Augusztus 11-én, a Sziget 0. napján ezt az igényét személyesen is kinyilváníthatja mindenki az össznépi megmozduláson.