Hiszekegy metálban

A Sziget idei felhozatala, legalábbis rock-metal vonalon elég eklektikus képet mutat, az első vonal zenekarai közül senki nem lesz itt, és ha jobban megnézzük a fellépőket, leginkább a kilencvenes években vitézkedő formációkkal találkozunk, no meg egy nagy visszatérővel, az önmagában is külön kategóriát alkotó Faith No More-ral. A hazai felhozatalról most nem ejtünk szót, mert mindenki fellép, aki él és mozog, meg akikkel az eddigi fesztiválokon találkozhattunk nyáron, nézzük inkább a külföldi bandákat.

Szerdán a Donots nevű német punkrock zenekar és a Backyard Babies van terítéken az MTV Headbangers Ball Rock színpadon, az előbbi egy dallamos alapokra építkező, könnyen énekelhető és pogózható nótákkal operáló banda, akik biztos jól megmozgatják majd a jónépet a főzenekar Backyard Babies előtt, akik szinte hazajárnak Magyarországra.

A svédek nem először lépnek fel ugyanis már nálunk, meg eleve, egy húsz éve létező zenekarról van szó, akikről messziről lerí, hogy rohadtul élvezik azt a feszes rockandroll zenét, amivel a közönséget hozzák lázba koncertről koncertre. Nem kell nagy megfejtést várni tőlük sem, csak egy jót bulit a sátorban.

Csütörtökön a Satyricon nevű norvég zenekarra menjen el az, akit felizgatnak a fordított kereszttel a nyakukban és százas szegekkel a csuklójukon rohangáló kifestett arcú fazonok, mert ez black metal buli lesz, habár nem a javából, csak a második vonalból, mert ebben a műfajban aki a kereskedelmi rádióban visszahallja saját nótáit, az szégyellje el magát.

Pénteken a poénnak indult Brujeira nevű zenekar deathcore-ja döngöli a földbe a jónépet, róluk annyit mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy elég gyakran változó felállásban léptek fel az 1989-es alakulás óta, és nem kell komolyan venni a spanyol szövegeket, melyekben sátánimádattól elkezdve fehérek elleni írtóhadjáratokon át a kábítószercsempészetig mindenről énekelnek. Az eleinte halálosan komolyan vett vicczenekarban Billy Gould (Faith No More) is szerepelt.

Svéd zenekar nélkül nem nap a nap, így kerülhetett be a lineupba az első hallásra a Rammstein és Marylin Manson szerelemgyerekének tűnő Deathstars, akik amolyan szelidített ipari metált nyomnak, az énekes néha mansonos, néha meg Sisters of Mercy-re hajazó témákat nyom, a többiek meg csattognak hozzá becsülettel.

A szombati felhozatal skandináv reprezentánsa a finn Turisas, akiktől első látásra minden jóérzésű szülő Kiskunfélegyházáig szalad és inkább megeszi a gyerek hetijegyét, csak nehogy ezek közé keveredjen, pedig nem kell tőlük félni, mert vicces zenét játszanak, metált hegedűvel, műállatbőrben, művérrel bekenve, műhörgéssel. A belinkelt videó nem egy saját nóta, de hatásos feldolgozás, különösen a refrén előtti két lábdobos megoldás indítja be az embert.

A Sziget zárónapja lesz az, amire a legtöbb rockrajongónak érdemes kilátogatnia, hiszen a Nagyszínpadon fellép a frissen újjáalakult, és kiváló formában lévő Faith No More, minden bizonnyal egy igazi besztof programmal, a végén közös We Care A Lot-énekeltetéssel, és így tovább, kár, hogy a piros napszemüveges gitáros, Jim Martin beintett a reunionnak, és továbbra is farmerkedik valahol az USA-ban.

Előttük kerül sor a kanadai Danko Jones fellépésére, ők tavaly úgy megzúzták a Szigetet, hogy az első sorban csápolók még csak most térnek magukhoz, pont időben. A zenekar feszes rockzenét nyom, egyszerű, könnyen dalolható, slágeres refrénekkel, de a nóták üteme pont olyan, amire mindenkinek automatikusan megindul feje és a lába. Tessék nyugodtan az AC/DC-t emlegetni velük kapcsolatban, van miért.

Továbbra is a Nagyszínpadon maradva említsük meg az Offspringet is, jó kis dallamos punkmuzsika ez, meg azért csak eladtak vagy ötvenmillió albumot. Igazi fesztiválzenekar, mindenki ismeri a nótákat és mindenki táncol is rájuk, jó felvezetés lesz a főzenekar elé.

Az MTV Headbangers Ball színpadon az utolsó napra is jut említésre méltó fellépő, rögvest kettő is. A norvég Turbonegro a világ egyik legviccesebb rockzenekara, akik amellett, hogy nagyon élvezetes koncerteket nyomnak, nem veszik magukat komolyan egy percig sem, és ezért lehet őket nagyon-nagyon szeretni, kábé, mint a Gwar nevű formációt. Önmagukat paródiazenekarnak tartják, de ne tessék megijedni, nem az Irigy Hónaljmirigy vonalán mozognak.

A nap utolsó érdekes fellépője a Life of Agony, akik már 1993-ban, az első lemezükkel a csúcsra értek: a River Runs Red sikerét azóta sem nagyon tudták megismételni, 99-ben fel is oszlottak, de 2005 óta ismét aktívak, és a Szigetre is elhozzák a Metallica, Black Sabbath és Pink Floyd inspirálta rockzenéjüket, meg az első album hardcore témáit.