Kis fordulatszámú elektrófelhozatal a Szigeten

A Sziget műsorpolitikája 2009-ben nem kedvez az elektronikus tánczene iránt érdeklődőknek. A napokra beosztott kötelező húzónevek mellett elvétve találunk izgalmas produkciókat sejtető, beszámolókból és mixekből ismert, de még sosem látott hangszobrászokat vagy lemezpörgetőket. A Sziget Produkció, Magyarország könnyűzenei fesztiváljainak első számú nagykereskedője, inkább kihasználja a célcsoport szegmentációban rejlő profitmaximalizálási lehetőségeket: a Volt már múlt évben is felvette a versenyt a Sziget elektro vonalával, idén meg is előzte, a Balaton Sound pedig egyértelműen a gépi ritmusokat kedvelőknek kedvez. Így ami idén befért, az jobb helyeken legfeljebb két erősebb nap line upját adná. Nézzük, kik ők.

Augusztus 12.
Az első napra beosztott sztár dj a mára intézménnyé vált Pete Tong (01:30 Burn Party Aréna), aki egyebek mellett az angol közszolgálati rádió könnyűzenei csatornájának legismertebb műsorvezetője és zenei szerkesztője, a nagy múltú FFRR kiadó alapítója, az ibizai partiélet állandó szervezője és a 2007-ben indult Nemzetközi Zenei Találkozó megálmodója. Dj-karrierje eltörpül amellett, hogy a zenei élet keresztapája, hiszen saját mixei meg sem közelítik azt a hatást, ami egyéb funkciókban az európai tánczenére gyakorolt. Igazi érdeme az a szintetizáló képesség, amivel az éppen aktuális underground divathullámokat betereli a fősodorba, hogy ott könnyen fogyasztható dance muzsikává olvassza egybe. A rá bízott két órában áttekintést kapunk az aktuális house slágerek jobban sikerült teches feldolgozásából, néhány örökzöld himnusszal és popbetéttel vegyítve, amitől Pete Tong már évek óta könnyen szerethető és unalmas egyszerre.

Előtte Paul Rogers gurít egy house szettet, aki Pete Tongal közösen készített nemrégiben egy U2 remixet az Ibizán üzemelő Wonderland sorozat számára. Rogers az a felszopó dj, aki évek óta fegyelmezetten és felkészülten beáll a nagy sztárok előtti alapozó munkákra egy kellemes prog-deep house szet kedvéért.

És végre egy kis dub step: a brixtoni Mala és régi haverja, Sgt Pokes ceremóniamester (00:00 meduza). Az acélsajtolókat és ipari kürtöket megszólaltató, darkos hangzásvilágot képviselő rasztafári a londoni DMZ klub és produkciós cég vagánya, aki a 90es évek közepén még jungle-t tolt minden nap. Erre a zenei múltra és az évek alatt szerzett bölcsességre alapozva egy ízesre ért, jól dirigált szettet várok, azokkal a léleksimogató basszusokkal megtöltve, amiket inkább tapintásunkkal mintsem hallásunkkal fogunk fel. Remélem a Medusa hangtechnikája képes lesz ránk teríteni a nagymama tolldunyhájánál is vastagabb és melengetőbb basszustakarót. Egy kis ízelítő:

IAMX-ról egy szót, ha már eljött a Placebo electropopos változata a délutáni nagyszínpadra, s így az elektronikus zenei térkép perifériáján lévő pontokat is megjelölhetek. Megjegyzem, ennek a műfajnak van legtöbb idióta elnevezése, mint például: eletroclash, glitchcore, synthron, futurepop, synhpunk, ami azért érdekes, mert mindeközben a zene egy egészen egyszerű képletre épül: kislányos bájjal előadott, zokogáshoz hasonlító nyávogás a szintipop aktualizált hangszőnyegén eltáncolva. És punk. A Sneaker Pimp-es Chris Corner polgárpukkasztó igénnyel megkomponált magánprojektje a stílus iránt fogékonyaknak biztos jó mulatság, a ripacskodástól ódzkodók viszont figyeljenek, merre csatangolnak délután 3 környékén.

Augusztus 13.
Az az új fejezet, amit Tricky (23:00 A38-WAN2) a trip hop zenetörténetbe belekörmöl, a bristoli gettójának többgenerációs, közepesen sikeres gensztercsaládjában felgyülemlett feszültség, a kilátástalansággal és félelemmel való küzdelem zenei megfogalmazása. Ritmusaiban a katarzis szüntelen késleltetése és elfojtása feszíti meg a hallgatóságot. Büszke és felemelő dallamvilága azonban a kereszthez erőt is ad hallgatóinak, hogy végül felszabadítva kerüljünk ki a koncertből.

Armin van Buuren, a trance isten - a világ elsőszámú dj-je, a DJmag szavazása alapján már második éve - is játszik pár órát csütörtökön. (01:30 Burn Party Aréna) Elmondása szerint szívéhez legközelebb ugyan azok az alkalmak állnak, mikor egyhuzamban 9 órán át pakolhatja lemezeit, s ilyenkor a valódi kedvenceit is felteheti, nem csak az elvárt, aktuális slágereket, ám most erre sajnos nem lesz módja. Arra viszont igen, hogy a mindent elöntő, agyzsibbasztó tech house dömpingbe belecsempéssze a trance lebegtetős szintifutamait és soulful vokáljait. Félreértés ne essék, Armin is hozza majd a kötelező house elemeket szettjében, de melléjük teszi majd a szerelem, vágy és megváltás hangulatait.

Zavarba jövök a 808 State fellépése hallatán (19:30 Burn Party Aréna). Ők a 80as 90es évek acid house éledésének és virágzásának egyik meghatározói voltak, azóta változó lendülettel folyamatosan részt vesznek az elektro szcéna alakításában. Mára egy technoid hangulatú breakcore csapat lettek, attól függően, hogy dj szettel vagy bandás felállással készülnek. Ugyan a "dj set"meghatározás lemaradt a programfüzetből, a party aréna mint helyszín a technós vonalat valószínűsíti. Meglátjuk.

Fatboy Slim (21:30 Nagyszínpad) hiába építette bele az aktuális, érzelemmentes stílusjegyeket zenéjébe, színpadi munkája máig azt a jókedvet és pozitivizmust sugározza, mint karrierje kezdetén az erőtől duzzadó és közben humoros big beat gyöngyszemei. Nagyszínpados koncert lévén slágerfelvonulásra számítok, ami nem lesz mentes a popvilágból átemelt örökzöldektől sem, természetesen a kellő mennyiségű tücc tüccel megtámogatva. Csalódni szinte lehetetlen, olyan jól ismerjük már ezt.

Augusztus 14.
Péntek lett a DnB nap a party arénában az itthon már bejáratott Grooverider - Dillinja páros főszereplésével (bár az előbbi mellé Fabio illene igazán). Grooverider (01:00 Burn Party Aréna) a DnB nagypapája, aki kezdetek óta egyengeti a törtütemek töretlen útját a nyolcvanas évek illegálpartijaitól könnyűzenei fesztiválok nagyszínpadáig. Az induláskor még a Jungle-t Drumm and Bass-szé szelidítő dj mára már hajlamosabb azon a darkstep vonalon mozogni, amit az "ipari zúzda" kifejezéssel szokás körülírni: a basszus hangzás kilép a ritmusszekcióból és átkerül a dallam szférájába, ami szünet nélkül ömlik ki a mélyládákból, miközben a dobok és szirénák száguldó pörgése egy hullámvasút lendületét viszi a táncolók testébe. Dillinja várhatóan továbbmegy ezen a vonalon és egy fokkal hektikusabb és mérgesebb szettel zárja az éjszakát.

A technikai fejlődés először a zenei alkotók előtt nyitotta meg a remix kultúra lehetőségeit, majd a számítógépek és szoftverek kapacitásának bővülésével a mozgókép is szabadon darabolható, ismételhető és illeszthetővé vált. Na ennek kimagasló példája az Addictive tv csapata, akik filmek kép és hanganyagából vágnak, ragasztanak és illesztenek össze komplett audiovizuális élménycsomagokat, ráadásul élőben (01:00 Meduza). Önmagában a kép és hang anyag messze áll az élvezhető minőségtől, ám a kettő mesterfokú egybeolvasztása lenyűgöző hatással van a nézőre.

A 2002es DMC bajnokságon a legjobb dj csapat címét elnyerő Birdy Nam Nam azoknak nyújt izgalmas koncertélményt, akik órákon át képesek elmélázni a kézügyességet és szigorú összhangot igénylő zenés performanszokon (19:30 Burn Party Aréna). Az egymás mellett felsorakozó négy lemezlovas szinkronban csúsztatgatja lemezeit, hogy az egyéni hangfoszlányokból élvezhető zenét csiholjanak a közönség számára. Ez nem mindig sikerül, de egyrészt pont ez a tökéletlenség, másrészről az idáig vezető elképesztően sok gyakorlás, ügyesség és kreativitás adja meg ennek a műfajnak - a turntablism-nek - a báját.

Ezen a napon a balkáni, indiai orientális, klezmer és cigány népzenét elektronikával vegyítő Dj Click fellépése sejtet őrült nagy bulit a roma sátorban fél egytől. A No Fridge lemezkiadó producere 2000 környékén a marokkói folkkal kezdte, majd az azt követő években a népzene más és más területeire csempészte be a gépi basszusok és dobok hangjait, hogy a két stlíus házasításával elementáris erejű zenei hatást érjen el. A kivitelezés ugyan sokszor hagy maga után kívánni valót, ám a hangulat kárpótol.

Augusztus 15.
Eric Prydz fasza. (01:00 Burn Party Aréna) Amikor 2004-ben dance slágert csinál,listavezető lesz a seggüket aerobik órán rázó csajok klipjével, amikor remixet készít egy Pink Floyd számból, Grammy díjra jelölik, finom és egyszerűségében szép progresszív house számait tízszer egymás után kell meghallgatni, és ha house himnuszt ír, az kötelező elem lesz minden magára adó dj szettjében. Nem büszkélkedhet ugyan olyan tiszteletre méltó mennyiségű EP-vel, mint például a korábban említett Dillinja (500+), de amit megcsinált, az rendben van. Kíváncsi vagyok, hogy a napi slágerek house remixeiből álló szettel, vagy saját, Pryda néven futtatott, prog house zenéivel készül a szigetes fellépésére (remélem, az utóbbi).

Ahogy visszaidéztem a Crystal Method számokat, rájöttem, hogy nem véletlenül volt az ezredforduló egyik legmenőbb elektro bandája (és egyik nagy kedvencem). A jellegzetes tweek hangzás, az akusztikus breakbeat alapok, a rockos riffek és filterezett beszédminták elegye egy lendületes és folyamatosan élvezhető zenét hozott létre a big beat - chemichal breaks vonalon. Zenéjük hatásosságát mi sem példázza jobban, hogy filmek, sorozatok és számítógépes játékok rendszeres beszállítóivá váltak. Tehát aki egyszer is játszott a FIFA 98-al, vagy nézte a harmadik műszakot, esetleg részt vett egy amerikai légiparádén és közben felfigyelt, hogy "hé, mi ez a jó kis zene", az most végre élőben is meghallgathatja őket (19:30 Burn Party Aréna).

Augusztus 16.
Madonna egyszemélyes előzenekara, Paul Oakenfold egy héttel előbb is ellátogat hozzánk, hogy előadjon 30 éves dj tapasztalatából egy keveset (02:00 Burn Party Aréna). Az ezredforduló tájékán ő volt Armin van Buuren: trance isten, kétszer megválasztott #1 dj, saját kiadóval és rendezvénysorozattal, aki máig ott van a világ vezető hangulatmesterei között. Lehetetlen beszorítani őt egy vagy akar néhány irányzat keretébe, hiszen végigjátszott már minden divathullámot és zenei stílust, és végül a hollywood-i filmágyártásban hasznosítja tudását, mint zeneszerző. A fellépését illetően egy pumpálós techno és finomabb trance hangzásvilágot vegyítő szettet várok tőle, ami nem lesz mentes egy kis giccstől sem. De majd meglátjuk.

Számomra a Coldcut legnagyobb jelentősége az abstract hip hop létrejöttében rejlik (amiben nincs szöveg, viszont sok érdekes hang szaladgál a dobok és a basszus fölött). A szívemnek kedves, barátságos hangulatú előadóok egész sora került ki az általuk alapított Ninja Tune kiadóból és bár Coldcut-ot keveset, de követőiket annál többet hallgatom, ha egy kis kényelemre és biztonságra vágyok. Harminc éves pályafutásuk alatt a hip hop alapokra építkező zenéjük a legkülönfélébb mintákkal vegyült, kezdve a jazzy vonaltól az ambienten át a rockos hangzásig. És persze a rap állandó lakos náluk. Szóval ebben sem lehet csalódni, csak jókat bólogatni és a kezünkkel magyarázni 2 órán keresztül (19:30 Burn Party Aréna).

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!