Faján játszott a Toten Hosen

2009.08.14. 18:08 Módosítva: 2009-08-14 18:08:52
28 hozzászólás

A Toten Hosen koncertjére idestova 1984 óta készülök, ekkor voltam ugyanis először Toten Hosenen. Zalaegerszegen. Szombathelyről kavartunk át valahogy, már arra sem emlékszem, kinek az autójával, esetleg vonattal, vagy repülővel. Csak az van meg, hogy 84-ben egy nyugatnémet punkzenekar mennyire határtalanul cool dolog volt. Messze voltak még a 90-es évek, amikor megtanultuk, hogy a német zenekarok rosszak, cikik, és csak röhögésre alkalmasak, meg arra, hogy lenézzünk őket.

1984-ben ők már egy kétéves düsseldorfi banda voltak - hogyan szerzett róluk bárki tudomást a vasfüggönyön innen, elképzelni nem tudom. Internet híján akkoriban futótűz terjesztette az effajta híreket, én csak annyit tudtam, hogy menni kell Zalaegerszegre, mert egy nyugatnémet punkzenekar lesz, s most vagy soha. A koncertet Taki sztereó magnójával rögzítettük, utána pedig Campino dedikálta a hipó-batikolt, napkitörés színűre festett munkásőrzubbonyomat, amelyben akkoriban punkoskodtam.

Furcsa, hogy azok szerint, akiket az utóbbi napokban kérdeztem, nem ciki a Toten Hosen. Pedig amit mostanában meghallgattam tőlük a Youtube-on, annyira azért nem jó. Bevállalós csávók, a színpadra lépés előtt Ramones és Green Day szól, akik azért a kortárs punkzenakarok nagy részénél jobbak. Zúznak, nem szaroznak, teljesen rendben van a koncert, igaz, farmerban vannak, nem a húsz évvel ezelőtti vicces, foltokból összefércelt halott nadrágokban.

Yeeeahhh! A 3. számot még én is ismerem, ez az Opel Gang, az első nagy sikerük. A 84-es Unter falscher Flagge óta nem hallottam tőlük szinte semmit. Nem is rosszak, közel sem kell hozzájuk annyit inni, mint mondjuk a Zorallhoz, hogy ne fájjon, sőt.

Sok itt a németajkú, amikor belekezdenek az Es kommt die Zeit - óóó című számba, nagyon énekel mindenki a keverőpultig. Campino igyekszik angolul is konferálni, de ahogy halad az idő, ösztönösen egyre kevesebb lesz az angol és több a német: ez inkább egy szürreálisan népes ruhr-vidéki házibuli. Annak persze nem rossz, és Campino (polgári neve Andreas Frege) zseniálisan parodizálja Freddie Mercuryt, amikor egy gyűrött sirály-papírra meredve megküzd a magyar nyelvvel. Megvannak a maguk belterjes rítusai, például a Steh auf verzéje alatt sokan leülnek, hogy a refrénre fel tudjanak állni. De úgyis csak én vagyok itt magyar, meg Tóth Tibi a Hooligansból, akivel a nézőtér ugyanezen pontján találkoztunk tavaly, Living Colouron. Fene az ízlését, ő is tud élni.

18.56., és már el is sütik a gigaslágert? Hier kommt Alex? Egyébként ez ráadásul jó szám, az benne a vicces. Van rajongó színpadra rángatása és énekeltetése, Ferenc aus Budapest, Feri?, kérdezi Campino, látszik, hogy képben van Magyarországgal.

1984 óta sokat nem fejlődtek, viszont a tempó megmaradt, és az nagyon jó. Külön pénzt nem adnék egy Toten Hosen koncertért, de azért vannak a fesztiválok, hogy a népek barátsága jegyében effajta furcsa egzotikumokat is megnézzen az ember. Érezze itt jól magát az az ötezer német, ha már ennyit utaztak, és jöjjenek jövőre is. Kicsit farkasokkal táncoló-érzésem volt ebben a furcsa emberekből álló tömegben, de bejött a buli. Tízből hét pontot simán megajánlok, faján játszottak.