Egész Hollywood ott szeletelt a Szigeten

A sziget pénteki napján az angol audiovizuális performance csapat, az Addictive TV lépett fel a Medusa színpadán. Egyediségük a filmrészleteket, elektronikus zenei alapokat és a popzene ikonná vált szereplőit egybedolgozó műsoraikban áll. A kéttagú csapatot itt egyedül képviselő Tolly szorgalmasan pakolta egymásra a hang- és képkockákat, de jóindulattal is csak közepes hangulatot sikerült a nézőtérre építenie. Ezért viszont a szigetet sújtó hangerő-korlátozás okolható: a Medusa sátra rosszabbul szólt, mint egy vidéki művház hangosítása.

Ma már elképzelhetetlen magára valamit is adó koncert nagyméretű kivetítőn futtatott képi támogatás nélkül. A képeket keverő VJ fogalma a disc-jockey mintájára született a 80-as évek New Yorkjában. A technológiai fejlődésnek köszönhetően az akkor még VHS-sel és vetítőgéppel dolgozó művészeknek ma már lehetőségük van a legapróbb részletekben variálni a képkockákat. Az ebben rejlő lehetőségek kihasználásában az egyik legnagyobb a 92-ben alakult Addictive TV. A világ elsőszámú VJ-jének számító páros elsőként készített hivatalos remixanyagot Hollywood filmelőzeteseiből, amivel új fejezetet nyitottak a zene és kép szintézisének szórakoztatóipari és művészi felhasználásában. Tolly és Graham nemcsak a fesztiváloknak, hanem a kortárs művészeti múzeumoknak is rendszeres vendégei.

Tolly professzionális bábjátékos, Garham pedig filmkészítői és VJ képzettségét hozta korábbi munkáiból. Kettejük pályája egy angol kereskedelmi tévé zenei műsorában forrt össze: egyik a képért, másik a hangért volt felelős. Eleinte mint DJ és VJ páros léptek fel londoni klubokban, majd kialakult a kép- és hangjáték tökéletes szinkronizációjának elképzelése. A zenei alapra rápakolt hangminták mindegyikéhez tartozik kép is. Ha Antonio Banderas vagy Chuck Berry mondatait halljuk a számban, akkor látjuk őket a kivetítőn, ahogy újra és újra elismétlik szavaikat.

A látott robbanásokat zenei effektként, egy ajtó becsapását vagy pisztolydörrenést dobalapként hallunk a hangszórókból. Ennek köszönhetően a popkultúra ikonikus szereplői résztvevőkké válnak a buliban, mintha ők is velünk táncolnának. A dolog másik szépsége, ahogy zenére rápakolt vizualizáción keresztül láthatóvá válik az elektronikus zene készítésének technikája. A loopok a képek ismétlésének, a trackek az egymás mellett párhuzamosan futó jeleneteknek, a filterezés homályosításnak felelnek meg. Ez a kombináció elsősorban intellektuális élmény, az extázishoz nem visz közelebb.

Egy jó dj szett felépítésének egyik alapja, hogy a közönség hangulatát egyengesse. A feltett lemezek nemcsak önmagukban hordoznak jelentést a hallgatók számára, hanem a hozzájuk tapadt emlékeken és érzelmeken keresztül is. Egy vidám house nóta a hallgatókban a nyári tengerpart élményét kelti fel, egy twist szám eltáncolása közben pedig Uma Turmanné és John Travoltává válunk. A hangulatok és élmények alakításában az Addictive TV a képekre is támaszkodik, emiatt még intenzívebben éljük meg a kulturális szimbólumok ránk gyakorolt hatását.

A pénteki koncert a szörnyű hangosítás miatt nem adott teljes élményt, de ha jól figyeltünk, nagyon szép utazásban lehetett részünk.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!