A Betyárnóta ütött

2009.08.16. 15:03 Módosítva: 2009-08-16 15:17:38
6 hozzászólás

Anno a 16 Horsepowert nagyon bírtam, úgyhogy amikor egykori frontembere, David Eugene Edwards új zenekart alapított, rögtön mentem megnézni a 2005-ös Szigetre. Utólag többektől hallottam, hogy béna volt a hangosítás, de én csak a katarzisra emlékszem: a gerincet végigborzongató, fájdalmas countryra (meg folkra, meg bluesra, meg rockra) és arra, hogy a baptista Edwards spirituális útkeresése – ami állandó témája dalainak – átsüt az előadáson. Libabőr és westernfilmes hangulat: egy viharkabátos idegen egyik kezében a Bibliával, másik kezében egy karabéllyal átlovagol Amerikán.

A mostani koncert azt ígérte, hogy az idegen mellé csapódik egy betyár, és egy darabig együtt ügetnek, mert a Woven Hand ezúttal a Muzsikás együttessel lépett fel. A Muzsikás évtizedek óta zseniális, ám ez a párosítás nekem kicsit merésznek tűnt. De persze nagyon érdekelt, mire jut egymással a két zenekar.

A koncert első felében úgy tűnt, hogy a válasz még nekik sem világos. Felváltva játszották dalaikat, amíg az egyikük zenélt, a másik együttes pihent. Ez egyrészt szépen illusztrálta, hogy mennyire más műfajban nyomul a két zenekar (pedig a Woven Hand nem a rockosabb énjét vette elő, mint legutóbb az A38-on), másrészt úgy tűnt, mintha ez a tény elijesztené a fellépőket bármilyen közös produkciótól. Aztán bő félóra békés egymás mellett zenélés után Edwards gitárja alatt végre megszólalt az ütőgardon is, és onnantól kezdve a Muzsikás óvatosan be-bemerészkedett a Woven Hand Amerikájába.

De többnyire csak ritmushangszerekkel tették ezt, pedig de megnéztem volna, hogyan táncol Sipos Mihály hegedűje mondjuk a Winter Shaker alatt. Két csúcspont azért így is akadt, de csak a végefelé: a Wooden Brothernél végre megjött a borzongás, és egy kis katarzist is hozott a Muzsikás Betyárnótája, amit Edwards még a 16 Horsepower-es időkben adaptált Outlaw Song néven. Egymásnak felelgetve játszották el, látszott, hogy ez a legjobban összepróbált daluk, nagyszerű befejezése volt egy nehezen és furcsán induló koncertnek.

És persze adódik a kérdés, miért nem lehetett az egész koncert olyan, mint a vége. Nyilván többet kellett volna együtt próbálni, esetleg írni pár közös számot, azokat begyakorolni, kicsit jobban megdolgozni az egy koncertnyi időre jutó két gázsiért. A Sziget legemlékezetesebb produkcióját lehetett volna összehozni, de a mostani koncert tanulsága inkább az volt, hogy a viharkabátos meg a betyár külön utakon lovagolnak.