Sztriptíztáncosnők és törpe a magyar David Lynch-zenekarban

Az Open Stage sátrába csak jönnek be az emberek, mindenki ledöbben, hogy ez akkor mi. Mondjuk, hogy törpe és sztriptíztáncosnők, mert ez a két fontos eleme van a Soerii&Poolek-koncerteknek, valamint a magával ragadó zene. Ezzel bármit el lehet adni.

Soerii&Poolek (Fotó: Barakonyi Szabolcs)

Rémálomszerű, Donnie Darko-s nyuszifejben ugrál a színpadon Publo Palkó énekes, a szintetizátoros Kovács Geri luchadoros baszóálarcban, a Heaven Street Sevenből ismert Jappán pedig Elvis Presleyként. De még a vokalistákon is nyuszifül van, ami tök normálisnak és elfogadhatónak tűnik, amíg egy kis törpe el nem kezd ugrálni és ajándékokat osztogatni a színpadon. Ez csak a legsötétebb David Lynch-filmekben szokott előfordulni, amikben valaki a pszichedelikus trip után előbukkan a nyúl üregéből. Nem tudok betelni, énekelni kezdem, hogy csapd össze a tenyered, mikor minden paraszt integet, sőt valahogy az Elton Johnra is elkaptam a szóvirágokat, miközben delfinnel a kezemben ugráltam.

A magával ragadó együttes az MTV Iconon is fellépett tisztelegni Pataky Attilának és az Eddának, amiből egy fél refrént kiáltó dal maradt (Mi vagyunk a rock), de ez úgyis csak egy újabb ajándék, mert például a Rohadt szexi dal Supernem szabi előadásában fantasztikus, és akkor ezt a teljesítményt szorozza fel a két vetkőző lány produkciójával mindenki, és ki jön a show. Egy ilyen bulizásról szóló éjszakában feltétel nélkül énekelhetjük a Buli van a városban, vagy az Elton John című, most már kifejezetten slágergyanús dalaikat.

A karnevállá és vurstlivá alakuló színpadon zsonglőrködik a törpe, majd kitolja magát kézállásba, mert igenis ez vicces, ahogy a kézzel faragott mellű nők erotikusnak nem mondható tánca is zseniális, mert végre lát az emberfia kerekre és keményre pumpált csöcsöket.

A koncertet rendesen felosztották maguk között, Publo Palkó néha csak az oldalvonalon túlról énekel bele, pedig belőle jöhetne több is, hogy igazán katartikus legyen az élmény, bár szövegileg az van, hogy alapból alig értettem valamit, de amit elcsíptem, azt rögtön énekeltem, mert a dalaik ilyen szempontból minimalista művek, mintha a refréneket loopolva hallgatnánk a köztes versszakokat itt elhagyják nagyon helyesen.

Ha valamit is ad a kedves olvasó magára, akkor előbb a Myspace-en belehallgat az együttes munkásságába, majd csekkolja a videóikat, hogy milyen is koncertélmény, végül összeszedi végre magát, hogy átélje élete első törpés, kurvás, nyuszis estéjét.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!