Pultosok a Szigeten: még egyet, csak egyet, KETTŐT!

2009.08.17. 14:50
31 hozzászólás

Vasárnap este egy helyre szervezzük a négy vendéglátóst, akiket egész héten követtünk, hogy összegezzék az idei Szigetet, ami a hivatalos adatok szerint szupernyereséges. A négyből három pultos mégis fanyalog, a tavalyi évekhez és a remélthez képest sokkal gyengébb forgalomról panaszkodnak.

italtablazat uccso

Gyurma szerint sok a külföldi, ezért kevésbé fogy a fröccs, Szandokán és Andris szerint unalmas már az embereknek a Sziget. „Ugyanazok a koncertek, ugyanazok a kaják. Nincs pénze sem a magyaroknak, azért nem jönnek el.” A széndioxidos vodkát árusító Galó a kivétel, ő maximálisan elégedett az idei történésekkel. „Kurva jó helyen állt a pult, jó volt a fogyasztás. Nyolc órákat voltunk nyitva, kivéve, amikor nem voltunk, meg amikor csak négyet.” Hallgatásba burkolózik, amikor arról kérdezem, a tavalyihoz képest jobb volt-e az eladás, a haverja szerint egyszerűen csak nem emlékszik. Vajon mi történt szombaton és vasárnap?

Szandokán: alkohol és kész

A Magic Mirror napközbeni sörcsaposát folyamatos rajongótábor veszi körül, csajok és pasik környékezik megállás nélkül. Az Indexnek is eljuttatott egyikük egy szerelmes levelet és ajándékként egy pszichedelikus képet a csajról, de még nem volt időnk átadni neki, úgyhogy iderakjuk a képgalériánkba, úgy mindenki láthatja. „Megszállott rajongóként kötelességemnek éreztem létrehozni Sandokan komplex intellektuális, emocionális és fizikai világát tükröző képemet” – írta levelében a hős, feltehetően tudatmódosítókkal aktívan megdolgozott szerelmes.

Szandokánt vasárnap egy francia megkoronázza királynőként, babérkoszorút kap, de olyat, ami nem babérból, hanem valami büdös növényből készült. Korábban egy Xénia nevű nő megérinti először a csapos kisebb, majd a nagyobbik mellét. Szandokán számára mégsem ez, hanem a szombat vízválasztó, amikor munka után rajongásig szeretett kollégáival a Zöld Pardon pultjában megiszik két vagy három pálinkát. Szandokán ugyanis alapvetően egyáltalán nem iszik, el is szabadul az estéje.

„Könnyű lett minden, könnyű a testem, úgy érzem, egy buborékban vagyok és pattogok a világban és mosolygok. Mindig mosolygok”. És tényleg mosolyog, miközben különböző sátrakat járunk végig, Szandokánon meglátszik a pálinka, átlagban tíz pasiból nyolcra mondja, hogy jó. Mégsem ismerkedik, neki ez így nem megy. „Vagy meglátom és kell, vagy a feje tetejére állhat, akkor sem” – szögezi le. Örül, hogy vége a Szigetnek, bár napközbeni dolgozóként még hétfőn is helyt kell állnia.

Gyurma: szódaügyi pozitív fejlemény

A Fröccskölők hiába fenyegetőztek, végül nem gyújtanak fel semmit a borfaluban látványelemként és nem húzzák munkaállomásukat sem a Nagyszínpad közepére, pláne, hogy a szigetes szóda-gate sötét rejtelmeit tovább gyűrűzve végül péntekre mégis szereznek szódát az ásványvíz helyett. „A Szigetesek mondták, hogy bár eredetileg nem kaphattunk, mégis intéznek nekünk szódát, mert kiakadtunk, hogy nagyon el vagyunk dugva. A fesztivál tele van, de minket beraktak egy erdő közepére.” A szóda után a hét végére a Fröccskölőkhoz a borravaló is megérkezik, boldogságukban fel is szerelnek egy üvegekből álló harangot a pult tetejére, amit jattolás esetén bőgetve kongatnak.

A fogyasztásban lelkesen részt vesznek a Fröccskölők maguk is, ötven üveg bort irányoztak elő a hétre, szombaton az ötvenkettedik üveget fejezték be ketten. „Kell, különben belehalnék”, mondja Gyurma, majd hozzáteszi, ezután két hétig méregteleníteni fog. Galóéktól elirígyli a fény sikerét, úgyhogy egy elemlámpát kerítve belevilágít mindenkinek a poharába. A Fröccskölőktől egyébként egy vacilláló vendég sem távozik pia nélkül, a vendéglátás Gyurma és Mexi vérében folyik, mindenkit rábeszélnek az italozásra valahogy. „Azt mondja a csávó, inna egy meleg teát, mondom neki, van egy majdnem olyan borunk. Hasonló, és kurva jó lesz. Megveszi. De ha sörízű bort kér, azt is megoldjuk.”

Andris: csak a munka

A Rézangyal Pálinkaház közelében péntek éjjel riadalmat okoz két pucér fiatal, akik rendkívüli átéléssel iszapbirkóznak a földön, a vendégkör képtelen eldönteni, hogy őket, vagy azt a cseles szuszpenzorral és műpénisszel felszerelt fiatalt szemlélje, aki a hennások közelében himbilimbizik. Feltehetően a hetven fokos törköly van a torkában, az a legerősebb pálinka a Szigeten.

Úgy tűnik, mintha Andris, az éjszakai pultfőnök soha nem aludna, előfordul, hogy reggel nyolckor még az előző éjjeli forgalom elszámolásával bajlódik, cserébe éjszakánként a főnökével váltva két órákra megszökik bulizni. És csajt is talált, az előző napi egyversenyzős fenékszépségverseny győztesének telefonszáma már az övé. A Rézangyalnál az is kiderül, hogy a külföldiek a franciákra fognak mindent, ami a Szigeten bajos. Andrisék egyik pultjából valaki lop, az illető hosszadalmasan hiteget mindenkit, hogy francia, erre kiderül, hogy ír. Ki is dobják végérvényesen a Szigetről, öt liternyi lopott pia a bűne, visszafelé még kiabál, hogy elgyalogol a reptérre. Jó utat!

Galó: körbeálltak 85-en sünben

A Fény Galója napközben a legvégsőkig aktív, éjszaka pedig a szörpre szódásszifonból vodkát fröccsentve az őrjöngő tömeggel küzd. „Rámjött sünbe nyolcvanöt ember, rázták a bódét, hogy fényt-fényt” – meséli, és nehéz eldönteni, hogy boldog vagy stresszel tőle. A csajvendégek egy jelentősebb köre a mellbimbójára kér tőle pecsétet, valaki hajlandó kétszer is kiállni a félórás sort, csak hogy kijózanodjon egy kicsit, aztán ihasson még egyet és még egyet és még kettőt. Hajnal háromkor a Fény bódéban álldogáló felületes szemlélőnek úgy tűnhet, hogy a nem annyira távoli jövőbe ugrott az időgépével, amikor egy vírus elpusztított mindent, ami jó, és abban a puritán valóságban egyetlen különlegesség, a fény maradt. A kétszer két méteres pult ablakában egyetlen rés sincs szabadon, a hömpölygő fejáradat fényért könyörög. „Csak egyet, ne zárjatok be, egy utolsót. Könyörgöm, légyszi, naaa, most, LÉGYSZI, CSAK EGYET”, és hasonlók. Délelőtt a bódé faléceinek rései között pénzt találunk, és egy üzenetet: „Ittam volna.” A fényfüggőket látva arról faggatjuk Galót, miért nem maradnak nyitva egész nap, miért nem fejlesztik vagy nagyítják a bódét. „Tényleg nem csak a pénz számít, buli van, tudod mennyit szétlocsolok ingyen egy este?”, kérdez vissza.

Galó rendületlenül szórja a fényt, csak akkor hagyja abba, ha már nincs kedve hozzá, mert hiába remek biznisz a fény, mint mondja, leszarja a pénzt. A Világzenei Nagyszínpadhoz ráncigáljuk egy rövid interjúra, ahol saját készítésű installációkat mutat. Egy nyakba akasztható belépő műanyag tokjába cipőfűzőt, fokhagymát és meztelen csajfotót rejtett. „Ez arra kell, ha ittfelejtenek a Szigeten. A fokhagyma fullextrás vitaminbomba, a világ legbüdösebb antibiotikuma, a cipőfűző két dologra jó, mert cipőfűző és öv is. És ha már nincs itt senki, elő tudod venni a csajt.”

Fotók: Barakonyi Szabolcs
Fotók: Barakonyi Szabolcs

Az utolsó Szigetre Galó elfárad, egy gyengébb pillanatában levesre vágyik. „Várom, hogy ennek vége legyen. Egy kád, egy ágy, a leves”, mondja, majd eltervezi, hazalop egy Toi toi-t, hogy a pár hét múlva esedékes következő fesztiválig otthon se maradjon le az élményről.

italterkep index