Előtte igyunk egy páleszt

Jelentem, lezajlott a Volt első napja. Amiben az volt a legmelegebb, hogy ezt pont én jelentem, akinek a viszonyulása a fesztiválokhoz eddig nem volt túl meggyőzőnek mondható. Legutóbb a Sziget korai szakaszában voltam kint, de már akkor sem a Tankcsapda miatt, hanem azért, hogy a fesztiválozókat kultúrált szórakozásra szorítsam. Isten látja lelkemet, én mindent megpróbáltam. Na jó, majdnem mindent. De ha valaki eltökéli, de legalábbis kialakul nála, hogy négy napig folyamatosan iszik a tűző napon, ráadásul a konstans zajszennyezettségtől – vagyis hogy a fesztivál minden pontján legalább egyszerre nyolc hangforrás szennyezi az idegrendszerét – megcsavarodik, akkor ott ugyan lehet próbálkozni a pedagógiával, de egyszerűbb kivárni, amíg végleg elintézi magát, sokszor hatékonyabban, mintha én is segítenék neki.

Nem csoda, ha azt mondtam, hogy a faszt, mikor Tóni megkérdezett, hogy elmennék-e vele erre a Voltra, merthogy idén úgy tervezi, hogy új életet kezd, és most kivételesen mégsem bassza ki a kukába az  ingyenes jegyeit. Végül aztán nem a kedvem jött meg, hanem a józan eszem ment el, mert ahogy néztem ezt az ötvenes arcot, aki szerint a farmeröltöny még mindig kurva fess viselet, és aki most mindezt közszemlére tenné egy egész fesztiválon, valahogy megesett rajta a szívem. Mondjuk ezt már a nagyvenkettes kilométerkőnél kurvára megbántam, és ekkor még nem is sejtettem, hogy a Tóni az ő szerkójában valóban szélsőségesen modern arcnak fog tűnni.

Ezzel együtt Sopronba jó megérkezni, és mivel hál istennek még korán volt, beültünk a Fő térre enni egy steaket. Ha közben játszogatott volna valami banda a tér túl oldalán, esküszöm, nem zavart volna, valahogy így el is tudtam volna képzelni a fesztivált. Tóni azonban már be volt sózva, mert elment előttünk két kosztumös picsa, és szent meggyőződése volt, hogy ezek is a Lövér Kempingbe tartanak. Ahova nem volt nehéz később eltalálnunk, csak követni kellett a soproni taxis kollégákat, akiknek innen üzenem, hogy attól, hogy a sok paraszt gyalogol az úton, mert sokan vannak, attól az még autóút, és nyugodtan le lehet nyomni őket a rákba. Bármekkora dugó van a Bajcsyn, én sem megyek fel a járdára. Úgyhogy hamar meguntam a dolgot, és rátenyereltem a dudára, ami messze nem volt annyira hatásos, mint amikor üresben tökig nyomtam a gázt a hátizsákos vándorló koboldok seggében. És ekkor még nem tudtam, hogy rövidesen én is egy ilyen szüttyögő kobold leszek, mert a parkolót a szervezők kirakták valami hulladéklerakó mellé, ahonnan 20 percig kellett gyalogolni a bejáratig. Úgyhogy kanyaroghattam a sok kis szandálos törpe között, akik csigaként vonszolták a sátrukat. Tóni meg azon elégedetlenkedett, hogy miféle nő az, aki fekete pólót visel, főleg, ha még melle is van.

Végre megérkeztünk, ahol belebotlottunk egy ismerősbe, a Nikon Árpiba, aki nagyban tapogatta a bejárátnál a kis népeket, elsősorban persze nem azért, hogy barátkozzon velük, hanem hogy az esetleg náluk lévő vágóeszközt ne vigyék be, és ne szurkálják össze egymást, illetve hogy elkobozza a kannásborokat. Ez mi? Vett ki az egyik mugli zsákjából egy sárgás folyadékot. Tea...felelte amaz kissé megszeppenve, mint aki éppen azt állította, hogy ő Batman. Tehát azt mondod, hogy ez tea? folytatta a beszélgetést az Árpi, és odatartotta a gyerek orra elé a flakont...Azt hiszem... de nem az enyém... nem tudom... A vége az lett, hogy a gyerek bemehetett, igaz, flakon nélkül, bár előbb még az Árpi mindenképpen bele akart  hugyozni a gyerek szájába. Semmi nem változik, fordult felénk az Árpi fejcsóválva. Viszik be ezt a sok szart, nem elég, hogy ők is megkergülnek, engem is picsán rúgnak. Ez egy vállalkozóbarát fesztivál, szittyózni meg otthon lehet. De ti? És te, Tóni? Mire jöttél, Edda, Omega, Deák Bill? Sejtettem, hogy lesz ma egy két matuzsálem, de azért erre nem számítottam. Ráadásul még korán is van. Ezek is csak most verik a sátraikat. Na mondjuk, ez a másik. Már a vonaton bekúrnak. Idejönnek, összevissza nem tudják hol vannak, azt az első helyre, ahol vannak, jellemzően a slózi mellé a mocsárba állítgatják a viskóikat. De van, akinek már ez sem megy, este egyszerűen csak betakaródzik a sátorral.

Tekintve, hogy Tóni maga sem tudta, mit csinálunk itt igazából, nem nagyon tudott mit válaszolni, én meg ugye főleg. Egy sört viszont már nagyon megittam volna, úgyhogy leültünk az első sörpadra, amit találtunk. Az asztalon hevert egy már most meglehetősen szakadt programfüzet, amit Tóni rendkívül lelkesen elkezdett forgatni. Mikor a feje előtt már negyvenedszerre fordította el és tekingetett körbe, akkor tudtam, hogy épp a térképet nézi. Latin együttes is lesz, szólalt meg hirtelen. Nem nézzük meg? Kis kultúra neked sem árt. Előtte igyunk egy páleszt, javasoltam, mert éreztem hogy muszáj lesz itt felszívnom valahogy magamat. Elég hangulatos ez a fesztivál. Tekintgetett körbe. Csak nagyon mennek fel-alá a gyerekek. Szerinted melyikre mehetnek? Meredt újra a programfüzetbe. Én ebből ki nem találom, várjál Tibi, megkérdem. Halló, hallod te, te ott, ja! Kiabált valami sietős kockásgatyás kis pöcsmög után, aki hirtelen megtorpant. Gyere ide má. Mit? Jó, elhiszem, hogy nincsen cigid, rendben van, nem azé na. Mit? Jó, pénzed sincsen, leszarom, nekem van. Akkor adjak? Nem adok bazmeg, inkább mondd meg mire mész? Kőhalmi Zoli? Az ki? Dumaszínház? Jól van köszi, na mehetsz. Látod Tibi, bazdmeg, itt van kultúra. Latin együttes, színház, minden. Meg kéne nézni. Mondtam neki, hogy felőlem, de előtte még igyunk egy páleszt. Később leült a pad végébe valami párocska, azt elkezdtek valamit rettenetesen enni egy fehér műanyag tálból. Kéne egy ilyet enni, nem, Tibi? Meg láttam hot-dogot, azt is kéne. Aztán arra ihatnánk még egy páleszt, nem? Aztán tényleg elindulhatnánk megnézni ezt a latin együtteses dolgot. Meg amiket az Árpi mondott, ezeket még én is ismertem, hallod. Pataki Attila, az az eddás énekes gyerek. Mondjuk nekem ő azért elsősorban vállalkozó, ettől függetlenül megnézném mit csinál mellékállásban. Meg hallod, Omega. Tudod arra mennyi kúrtam? A gondolatra megfájdul a faszom. Meg nézd, bazdmeg, Deák Bill. Na az egy rendes kőbányai gyerek volt. Arra is elmegyünk, csak hozok egy páleszt várjál.

De hallod Tibi, azért van itt hangulat, hallod. Jó idő van, nem, csak kurva meleg? De tudod miért, mert a páratartalom meg a mikroklima. Az van itt Sopronba. De mit mondtal ez milyen, birs? Előbbi mi volt, cseresznye nem? Na akkor ezt még megisszuk, azt elindulunk, mindjárt megnézem a térképen, hogy hol ez a nagyszínpad. Csak nézd meg közbe, nézd az utat. Mennyi vén szivar van, beszarok, nem? Meleg ez a sok papóka, mi? Ejj bazzeg Tibikém, csak meg ne öregedjen az ember, erre igyunk, aztán menjünk, tényleg nézzünk meg valamit. Csak előtte még elmegyek hugyozni.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!