A Volton együtt a törzs

„Back to the primitve” – üvölti bele a háborítatlan napsütésbe Max Cavalera, majd a mélyebb tartalom nyomatékosításként hozzábömböli: „fuck all your politics”. A mondat első fele végig ott áll a Soulfly-koncert alatt, mint egy kőszikla. A zenekar az ősi ösztönökre épít, és végtelenül lesmirglizett formákkal dolgozik. Hogy ez mennyire működőképes Péterfy Bori és a Kispál közé szorítva, azt előre el nem tudta dönteni az ember.

A Sepultura vezéregyénisége már 1997 óta nyomul Soulfly névvel, idő közben sok-sok zenekari tagot felemésztve. A jelenlegi felállás olyan erős, hogy több lemez is fűződik hozzá, sőt a kisnövésű, gitártehetség, Marc Rizzo még az újra egymásra talált Cavalera-testvérek lemezén is pengetett. Max az isten lábát fogta meg a sráccal, bár ez koncerten derül ki. A lemezre feljátszott finomságokat elnyomja a törzsi, a mélyeket kiemelő dobhangzás, meg a két ujjal és négy húron eljátszható, tuskó riffek. A Soulfly ha lehet, még inkább kiemeli a Sepultura múltját jelentő zsigeri érzelmeket. A zenét inkább lemezen aggatják fel díszítésekkel, ahogy a bevezetőben idecitált dalszöveg másik részlete is mutatja: "Who feels it, knows it". Állítólag Bob Marley az egyik ihletője a zenekar főhősének, de a reggae még csak halványan sem tűnik fel a koncerten.

Az egyszerű, izomból megfogható számok a koncert felétől kezdve tüzelik fel igazán a közönséget. A Soulfly-koncerten elképzelhetetlennekó emberek bólogatnak, szélsőséges esetben táncolnak az ütemekre, és láthatóan nem viccből, nem részegen. Nincsenek sokan, és nem is robbantják szét a fesztivált, de a törzs összeáll, és a korai években gonosznak hitt stílus, a thrash metál szétárasztja a szeretetet, és az energiát. Az energia talán kevésbé tapasztalható, mint a tavaly, ugyanitt zúzó, a régi tagokat csak nyomokban tartalmazó Sepultura koncertjén. Mindenestre köztük igazságot tenni nem lehet, jelenleg minőségben, mindkettő közel ott jár, mint a kilencvenes években.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!