Szandi táncdalénekestől Ákos legendáig

Az EFOTT kettévágta Orfűt. A fesztivál alsó része, ami tulajdonképpen a lezárt útszakasz és a parkoló területe, tegnap leginkább egy népünnepély hangulatát árasztotta. Szerdai fesztiválszüzességünket Szandi vette el, aki egy szál magában ugrándozott a félig megtelt Táncdalsátorban este 8-kor. Legnagyobb megdöbbenésünkre nem részeg fiatalok, hanem faarccal, komolyan bámuló igazi Szandi-rajongók alkották a tömeg nagyobbik részét. Ez ijedtségre adott okot, rögtön volt okunk arra, hogy miért másszuk meg sokadszorra is a kempingbe vezető szerpentint.

De előtte azért a kíváncsiság lecövekelt bennünket a betonozott nézőtérrel rendelkező nagyszínpad előtt. Ez a bizarr talpalávaló egyből megzavarja a földhöz, sárhoz, méhkaptárlapokhoz szokott fesztiválozót, és máris gyanússá válik a dolog, amit a Magna Cum Laude csak fokoz. Rögtön bebizonyítják, hogy miért falunapok és művelődési házak kedvelt fellépői, és rögtön bizonyítást nyer feltevésünk, miszerint ez a lenti rész a többségé. Nincs ugra-bugra meg tánc, egy kis lötyögés, de leginkább vásári bambulás.

Korán van még? Kiderül, hogy korántsem. A dombtetőn Copy Con sátra tömve, mindenki tombol a rekkenő hőségben, nem messze a Depresszió is vígan dobálja vastag riffjeit a megvadult közönség közé, sőt az Irie Maffia is tovább tudja izzasztani Copy mester verejtéktől csurgó sátrát, a hiba tehát nem a készülékben van.

Biztos, ami biztos, leellenőrizzük ezt a feltevést még egyszer. Ákos kap egy lehetőséget, hogy mentse, ami menthető. A közönség felhígult, már nemcsak gyermekeikkel lézengő anyukák pislognak fáradtan, Ákos pedig beindítja a banzájt. Csakúgy, mint a Volton. Aztán jön a körlégzéssel előadott félperces Jóestét beköszönés. Csakúgy, mint a Volton. Felnyírt séró, rendőrnapszemüveg, körszakáll, messziről egy kicsit George Michael. Csakúgy, mint a Volton. A fények és a vizuál hibátlan, kliprészletek, animációk. Csakúgy, mint a Volton.

Ákosnak furcsa, hogy egyik nap a Stargardenen játszik a Deep Purple-lel – ezek szerint ő is legenda, de csak junior -, aztán meg SP-vel kénytelen egy színpadon osztozni, tudjuk meg tőle. Csakúgy, mint a Volton. Aztán a kötelező dalok: Erő és alázat, Mindenki táncol, Ismerj fel. Csakúgy, mint a Volton. Nyoma sincs albumhangzásnak, ez egy rockkoncert, Ákos néha egomán, narcisztikus megjegyzései ellenére is. Csakúgy, mint a Volton.  És itt is mindenkit a benne élő Ákos énekeltet. Csakúgy, mint a Volton. Sikerül mentenie a menthetőt, valahol a magna és a summa cum laude között zár.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!