Miért is ért véget a Kispál és a Borz?

2010.08.07. 17:08
368 hozzászólás

A Kispál és a Borznak vége. Fontosak voltak a magyar poptörténetben, hogy mennyire, majd kikutatja valaki. Nekem is meghatározóak. Az 1987-ben Pécsen alakult zenekar 23 év után úgy döntött, befejezi. Elsősorban azért, mert utoljára 2004-ben voltak képesek stúdióalbumot létrehozni. Csak vártak, hogy minden megoldódik, de Lovasi András egy ponton megunta, hogy többet tesz bele, mint mások. Az augusztus 9-ei Sziget-koncert próbái között beszélgettünk a zenekarral. Nincs sunyulás, Lovasi és Kispál mondják a magukét. Ezért is a legjobbak.

Kispál és a Borz

Kispál András (1987– gitárok, zene)

Lovasi András (1987– basszusgitár, ének, szöveg, zene)

Dióssy D. Ákos (1995–1998 vendég, 1998– billentyűs hangszerek, csörgő, vokál)

Mihalik Ábel (2007– dobok, ütősök)

Ózdi Rezső (1987–1988 basszusgitár)

Bräutigam Gábor (1987–1995 dob)

Tóth „Csülök” Zoltán (1995–2002 dobok, ütősök)

Vittay Ferenc (1995–1998 vendég, 1998–2000 tag, gitár, vokál)

Michael Zwecker (2002–2006 dobok, ütősök)

Bóra Áron (2006–2007 dobok, ütősök)

A Kispál személyes ügy, kevés ilyen van. A búcsú bejelentése fontos volt azoknak, akik szeretik a zenekart, mert mint azt itt bizonyítjuk, így, közösen nem tudtak tovább dolgozni. A legtávolabb az áll tőlük, hogy megjátsszák magukat. Pedig lehetett volna. A vágóhídnál lévő stúdióban próbál a zenekar, kiegészülve a vonósokkal. A hangulat jó, pedig Lovasi elnézte a próba időpontját. Éppen a Youtube-on keresik, hogyan kellene játszaniuk a számot, mikor lépjen be Pál Zoltán a hegedűvel. Leskovics Gábor szerint olyan felszabadultak, mint már régen, jönnek az ötletek is.

Hogy volt

"Az volt a célunk, hogy volt ez a búbánatos, érfelvágós budpesti underground és az akkori Danubius rádió slágercéhe, ami között kerestünk egy nyelvet, amivel szövegben és zeneileg meg lehet szólalni. Mi is a 60-as évekből indultunk ki, azt találtuk az egyetlen vállalható időszaknak" – összegzi az idén Kossuth-díjjal kitüntetett Lovasi a Kispál és a Borz kezdetét. A Kispál az utóbbi húsz év egyik legfontosabb zenekara volt 11 stúdióalbumával, koncertjeivel, csendes ülős fellépéseivel, színházi liezonjaival.

Nekem világéletemben az Ül volt az egyik kedvencem, ami a legrosszabbul összepakolt albumuk, szidják sokat. Meg ott a Naphoz Holddal. Kispál Andrásnak a kezdeti trió volt a kedvence, ami Lovasi szerint is jó volt a második-harmadik lemez táján (Föld kaland ilyesmi, Ágy asztal tévé), de szerinte a Bálnák ki a partra és a Holdfényexpressz környékén volt még feltámadásuk.

Különbség

"A Kiscsillagban fingani is lehet a színpadon, a Kispálban nem – állítja Lecsó. Mert itt Kossuth- és mindenféle díjasok játszanak. Az emberek szeretnék ezt az őszinte, beleszarós zenekart látni, de sokaknak más elvárásaik vannak" – foglalta össze, mi változott meg a Kispálban, ahol korábban mindig osztálykirándulás-hangulat volt. 2007 táján mi is ezt láttuk elveszni, amikor leírtuk, hogy vége. Ezt csak a szívünkhöz kedves dolgokkal tehetjük meg.

A nemi szervek békéje

"Már korán, serdülőkorunk hajnalán felfedeztük magunkban a ferde hajlamokat, a Kispál és én. Mind a ketten homoszexuálisok vagyunk, ráadásul egy iskolába jártunk (...) csináljunk egy terápia-zenekart, melyben szorosan érintkezünk egymással, az agyunk összekapcsolódik, de a nemi szerveink békén maradnak a gatyában." (Lovasi A pécsi szálban)

A Kispál és a Borz az utóbbi évek látszata ellenére Kispál András és Lovasi András játszótere volt. Lovasi azt mondja, Kispál nélkül nem írt volna ilyen szövegeket.

A 97-es akusztikus koncertre hívták meg, majd ragadt a zenekar mellett Leskovics Gábor. Előtte már sokszor aludt Lovasinál, mint megtudtuk. Lecsó szerint zenei igazgatónak, kitalálónak nagyon jó Lovasi, "olyan, mint David Bowie, aki mindent a saját kontrollja alatt akar tudni. Néha túl sok mindent is." Pedagógusnak és pszichológusnak nem a legjobb, teszi hozzá a Pál Utcai Fiúk-énekes: "Itt azért még mindig demokrácia van, olyan, mint egy szivacs, beszívja az ötleteket". Dióssy D. Ákos szerint Lovasi hiperaktív, a sebességkülönbségek jelentették a problémát: "Lovasinak kevés az alvásigénye. Gyorsult az évek folyamán, hatékonyabb lett. Kispál nem gyorsult, lehet, hogy lassult. Közben mindenkinek családja lett. Egyre kevesebb idő maradt a próbákra."

Lecsó szerint még össze tudnának hozni egy albumot, ha nagyon akarnák, de nyögvenyelős lenne: "Az a fajta profizmus, hogy ne vigyük ki az érzelmeket, nem ment volna, mert ez egy őszinte zenekar." A titok az önreflexió és az önirónia, hogy mindig tudtak röhögni magukon, sőt Lovasi bárkin. Többet lehetett ebből tanulni fiatalon, mint bármiből. A fontossági sorrend: megpróbálni, elvérezni, megcsinálni, egy pillanatra sem elhinni, hogy itt bármi körülötted forog.

Statler vs. Waldorf

Kispállal és Lovasival közös interjúra ültünk le, ebéd mellett, Lovasi nektarinos levest, Kispál csirkepörköltet evett, hogy még nyilvánvalóbbak legyenek a különbségek. Egymás mellett ültek, olyanok voltak, mint a Muppet Show-ban a két öreg, Statler és Waldorf. Sokszor tűnt párkapcsolati tréningnek, ami folyt, amit a végén megerősített a frontember is: "Huszonhárom év alatt ezek derültek ki rólunk. Ez egy önismereti szakkör végeredményben." A legcsodálatosabb, ahogy ezt Lovasi is megjegyezte, hogy "23 év után sincs sunyulás, szembemosolygás. Egyenesség van. Kifelé is."

Kispál szerint a közös munka "valamilyen szinten lelassult, nehézkessé vált. Ebben nagy szerepe volt, hogy a zenekar kettészakadt, a fele budapesti lett. Ezt nehéz volt összehangolni, jelentős probléma lett."

"Lassan, keservesen születtek a számok" – emlékezett vissza a zenekar alkotói időszakára Dióssy is, akit az Ül lemez idején csaltak el billentyűzni. Sok ösztönös folyamat és véletlen alakította a zenekar pályafutását, "teljes szöveg a keverési fázisban egy másik számra landolt".

Lovasi konkrétan látja, mi vezetett a befejezéshez: 1. "Mike nem volt túl jó dobos, ezért edzenünk kellett. A teljes repertoárt bevágtuk, a Kispál életművét elkezdtük feldolgozni, meg kellett tanulnia 150 dalt. Emiatt állandóan próbáltunk napi 8-10 órát. Ekkor már jelentkeztek a kommunikációs és egyéb problémák." 2."Kialakult, hogy én vagyok a vezérürü, korábban is így volt, de régebben a többiek is vállaltak sok mindent. Kispál úgy érezte, kiszorul a zenekarból, egyre többen lettek a zenei megfejtők, akik okoskodtak. Átalakultak a viszonyok, de maradt a demokrácia úgy, hogy az apróbb döntéseket én hoztam meg. Mike annyit tett ez ellen, hogy lemondtam a zenekari igazgatói posztomról. Nagyjából innen kezdődik a Kispál vége." 3. "Lemondtam a zenekari vezetésről, nem volt kvázi szellemi főnök, gurult, amerre gurult. Ugyanazt az energiát tettem bele, mint a többiek, ki is fújt."

Kispál közben a szemöldökét húzogatja a pörkölt felett, de mielőtt elmondaná a véleményét, Lovasi viccelődve megjegyzi, az eredmények őt igazolják."Az eredmények őt igazolják" – kezd bele Kispál, de Lovasi átveszi a szót: "Kispi alkalmatlan a vezetésre, a saját zenekarával majd bizonyíthat. A problémamegoldó képessége nem túl jó, ott is csinál, ahol nincsen." Lovasi úgy látja, mivel egyedül ő képes két összefüggő mondatot a kamerák előtt elmondani, ezért ő lett az arc. Kispál szerint eleve a frontember kötelessége ez. "A Kispál időzített bomba, egyszer bepiálva voltunk a Z+-ban interjúzni, kikezdett a riporterrel" – említette Lovasi, miért nem Kispál volt a gyakori vendég a médiában.

Lemezek

1991 Naphoz Holddal

1992  Föld kaland ilyesmi…

1993  Ágy asztal tévé

1994 Sika kasza léc

1996 Ül

1997 Bálnák ki a partra

1998  Holdfényexpressz

2000 Velőrózsák

2001 Bandi a hegyről (Lovasi szólóalbuma, a Kispál és a Borz honlapján is beszámolják

2003 Turisták bárhol

2004 Én, szeretlek, téged

"Hálás dolog mutogatni, hogy itt a diktátor, köcsög, izé. Hálás pozíció a zenekari ellenzékben ülni, de van egy csávó, aki megcsinálja helyetted a munkát, te meg ugyanannyi pénzt kapsz" – ábrázolja Lovasi a helyzetet, mire Kispál megjegyzi, "nem túl jó, ha sokan pofázunk egy csapatban, az anarchiához vezet. Mindenkinek tudnia kell, hol a helye, az enyém, hogy csináljam meg a gitárt." Az autodidakta, de kiváló gitáros Kispálról mindenki azt mondja, molyol és szöszöl a számokkal, bár nagyon lassú, és az utóbbi években belefordult a polgári életébe. Itt kell erősnek lenniük a rajongóknak, akik mindenféle elvárásokkal állnak elő. Sok idő telt el, megváltoztak, ennyi. Nincs ellentét és veszekedés, nem kötelező utolsó kör ez. Ha nem is valami szép zárlat.

Vissza Kispálhoz, aki Lovasi monológja alatt egyszerre küzd a nokedlis csirkepörkölttel és a hallottakkal, előbbivel könnyen, utóbbival nehezen jut dűlőre. "Nem mindenben értek egyet. A dobosproblémák megviseltek. Olyan mindegy, ki dobol, mert rá tudok gitározni." Lovasi rögön reagál, hogy szerinte meg nem tudott. "Engem a személyi változások zavartak, mert én a dobosokkal aludtam, egyik nap ezzel, másik nap azzal."

Meg kellett volna szűntetni

A Kispál és a Borz az idők folyamán egyre több taggal bővült, miközben egyre artisztikusabb is lett: előbb Dióssy D. Ákossal, majd Vittay Ferenccel, Leskovics Gáborral. Vendégként sokszor felléptek vonósok is. Az első akusztikus koncerteket a Kispál csinálta 95–96 táján. Lecsó szerint szüksége volt arra a zenekarnak, hogy a behatárolt hangzásukat tágítsák. Trióban viszont hangszertechnikában kellett volna fejlődniük egy csomót, mondta erről Lovasi.

"Lovasinak most van egy garázszenekara. Csak az életének egyik felét elégíti ki a punk attitűd, a másiknak kell a szépen zenélős, nagy művész, a színházas hozzáállás" – jellemezte Lovasit a barát Lecsó. Amivel rögtön magyarázatot kapunk arra, hogy Lovasiban mindig volt igény az artisztikumra. Az egyik ötlet az volt, hogy a csendes ülős koncertekre álljanak rá, de az állandóan rockolni akaró Kispálnak ez nem tetszett.

A trióról nagyobb zenekarrá alakuló együttesben nem volt tudatos a váltás az artisztikum felé. "A második lemezünk gyereklemezre vagy Kaláka-albumra hasonlít – állítja Lovasi. – Tulajdonképpen rockzene, amin rock hangszerekkel játszanak valami furcsa, üres valamit, és közben rikoltozik valaki. Ezek elég egyediek. A későbbi albumok behatárolhatóbbak, beilleszthetőbbek egy hangzási iskolába. A sérülékenység, az amatőr báj és a bénaság az, amitől jellegzetesebb lesz, mint a többi produkció. Amikor a Bräutigam kiszállt, akkor elveszítettük az egyik ilyen tényezőnket, helyette profi zenészeket kerestünk, akik bevált zenei sémák szerint beépültek a zenekarba. Nem voltam nagy barátja Csüli dobolásának, nem szeretem a túldíszítettségét. De akkor követtük el a legnagyobb hibát, amikor nem egy Brautigam-féle dobost kerestünk. Mert Bräutigam annyira nem tudott dobolni, hogy mindig ugyanazt csinálta. Kispi gitárjátékának Csüli dobolása vágott oda. Mert Kispi se profi zenész, de van saját stílusa. Kispál minden koncert után úgy jött le, hogy válságstábot akart összehívni emiatt."

"Nagy hiba volt, hogy nem kezdtünk új zenekart a Bräutigam kilépése után új névvel" – összegezte Lovasi. Lehet. Bár akkor nem a Kispál és a Borz búcsúja következne hétfőn, ugye.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?