Olyan, mint a U2, csak keményebb

Jared Leto régebben hollywoodi filmszínész volt, ami mellett rocksztárkodott kicsit. Most rocksztár, ami mellett hollywoodi filmszínészkedik kicsit. Mostanában tényleg csak a 30 Seconds To Mars nevű zenekarával kapcsolatban lehet hallani róla, úgy látszik ez lett az elsőszámú munka az életében. A szigetes koncertet megnézve talán azért, mert itt a rajongók felől érkező imádat közvetlenül éri, ráadásul a színpadon nap, mint nap megtapasztalhatja ezt. Az imádat pedig már-már vallásos, még egy szekta is alakult a 30 Seconds To Mars rajongói között The Echelon néven, akiknek az a feladatuk, hogy terjesszék mindenfelé a zenekart, mint az istenfélők az igét.

Megmondom őszintén, fogalmam sincs, hogyan alakult ki az együttes körül ez az áhítatos rajongás. Jó, Jared Leto bejön a csajoknak, csini pofija van, miegymás, de a legtöbben kikérik maguknak, hogy miatta szeretnék a csapatot, ráadásul sok fiú is van a szektában, ami szintén érthetetlen, és most ne kezdjük el a nemi identitásokat firtatni. Mindenki azt mondja, hogy a zene a lényeg, nem az, hogy kik vannak a zenekarban. Persze az is fontos, hogy menők a csávók, de a ZENE, ami számít. Mivel jó párszor próbálkoztam az együttes lemezeivel teljesen hiábavalóan, így utolsó esélyként mondták nekem, hogy nézzem meg a koncertet, ha élőben látom őket, minden megváltozik. Nem változott.

Képeink a koncertről

Azzal nincs baj, amit a 30 Seconds To Mars a színpadon csinál. A dobos próbál látványos lenni, hihetetlen nagy átéléssel üti a témákat, ráadásul a felszerelését is előretolták, hogy jobban látszódjon minden mozdulata. A gitáros igazából nem csinál semmi különöset, ő a hajába burkolózva pengetett a legtöbbször, de nem volt vele sem baj. Volt még két kisegítőzenész basszusgitáron, meg billentyűn (és gitáron), ők természetesen nem nagyon számítanak, aki viszont igen, az Jared Leto, a most éppen lenyalt, szőke hajú dalszerző-frontember, aki néha gitározik is.

Ő szaladozik, pörög, bemegy a közönség közé, énekeltet, csinál mindent, amit egy ebben a pozícióban lévő rocksztárnak csinálni kell. Azzal sem lenne baj, hogy a legnevetségesebb mondatot is elmondja, ami egy ilyen szupersztár szájából elhangozhat („Ti vagytok a legfaszább közönség a világon”), de az már valamennyire gáz, hogy mindezért a teátrálisan elkövetett bejelentésért megállítja a zenét, amit persze úgy csinál, mintha teljesen váratlanul történne. Az is némiképp nevetséges, hogy miután a végén egy csomó rajongót felhív a színpadra, nem engedi azokat a közelébe, sőt, külön két ember ügyel arra, nehogy véletlenül megérintsék Letót, mintha egy karámban lettek volna. Még ő maga is eszelősen mutogat néha, hogy menjenek már hátrébb, a segítők fején pedig igazi pánik ül eközben. Ennél még az is jobb, amit Pataky Attila csinál az Edda-koncerteken, de a látottak alapján Letótól nem várhatjuk el, hogy egy lányt az ölébe ültessen, ő inkább szabályosan lemenekül a színpadról, amikor vége van a dalnak. (Arról meg ne is beszéljünk, hogy jó pár évvel ezelőtt Iggy Pop, hogyan tombolt ugyanezen a színpadon a rajongóival együtt.)

De mondom, ezekkel nem lenne igazán baj, minden szupersztár státuszban lévő zenekar csinál hasonlókat. Amivel gond van, az a zene. Az, hogy a 30 Seconds To Marsnak nincsenek dalai. Az első egy óra úgy telt el, mintha ugyanazt játszanák folyamatosan. Teljesen összefüggő, kapaszkodók nélküli gitározgatás, énekelgetés, dobolgatás, ami tényleg csak akkor rögzül az agyban, ha már milliószor meghallgattuk a dalokat, de talán még akkor sem. (Itt bejön egy fontos kérdés: mi vesz rá valakit, hogy milliószor meghallgasson egy teljesen semmilyen 30 Seconds To Mars-dalt?) Egyébként olyan a zene, mintha a U2 próbálna keményebben játszani, de ott legalább a hosszú évek alatt írtak igazi számokat, ráadásul hiába utálják őket, illetve Bonót sokan, az élő teljesítményük is kiváló a mai napig, még mindig van bennük lendület. A jóval fiatalabb 30 Seconds To Marsban viszont nincs, mert amit itt láttam, az csak szűk másfél óra nyavalygás volt, hiába volt a végére betűzve vagy három, szintén nem jó, de azért használható szerzemény is (The Kill, Closer To The Edge, Kings and Queens). Ez a koncert még ezzel együtt is kevés volt, nagyon kevés.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!