A tudatmódosítók jót tesznek a zenének

A pszichedelikus popot játszó Yeasayer talán az idei Sziget legjobb koncertjét adta. Előtte az Indexnek adott interjút a zenekar magját alkotó trió, akik közül Anand Wilder gitáros-énekes annyira el volt lazulva, hogy a nem messze található kalandpark tornyából lecsúszó minden egyes emberrel együtt sikoltozott. Beszóltak az akkor kezdő Kasabiannak is.

Ez az utolsó napja a fesztiválnak, itt már mindenki nagyon fáradt, ti hogy vagytok?

Ira Wolf Tuton: Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy megérkezünk egy fesztiválra, és nekünk mindig az az első és egyetlen napunk, szóval én például nem is tudom milyen érzés eljutni egy fesztivál utolsó napjáig. Milyen?

Eléggé fárasztó.

Ira Wolf Tuton: Na, akkor teljesen olyan, mint a mi első napjaink. Nincs is nagy különbség.

Van, ahol világzeneként vagytok aposztrofálva, máshol elektronikus zeneként, és néhány helyen popzenekarként. Mi az igazság?

Anand Wilder: Attól függ, melyik dalt hallgatod. Ezzel biztosítjuk be magunkat, hogy mindenfajta fesztiválon felléphessünk, bármelyik színpadon. Pont az a jó benne, hogy mindenből egy kicsi, összességében meg semmi. Mármint nem arra gondolok, hogy semmilyen a zene, hanem hogy egyik stílusba sem passzolunk igazán.

A színpadképetek pszichedelikus, a zenétek is, és egyébként is trendi fiatal zenekar vagytok. Ezek miatt milyen gyakran hoznak össze titeket a drogokkal?

Ira Wolf Tuton: Általában elég gyakran, de mindkét oldalról kapjuk ezt. Arról az oldalról is, hogy mi vagyunk drogosok, és arról is, hogy a közönségünk minden tagja drogos.

Anand Wilder: Egyébként egy kis tudatmódosító szer szerintem minden koncerten nagyon sokat tud javítani. Most is éppen a Kasabian megy, ahogy beszélgetünk, ahogy hallom, itt is kellene egy kis tudatmódosítás ahhoz, hogy jobb legyen a buli.

Chris Keating: Mondjuk nekem az sem segítene, hogy befogadjam ezt a koncertet.

Ti is Brooklynból jöttök, ami a 90-es években a hardcore mozgalom fészke volt, most pedig  az experimentális pop- vagy rockzenekaroké. Mi lehet ennek a változásnak az oka?

Ira Wolf Tuton: Szerintem az, hogy sokan jönnek New Yorkba az egész világból, olyan az a hely, mint egy kulturális mágnes. Egyébként szerintem nemcsak egy nagy stílus fog onnan elindulni, mert elkezdődtek olyan folyamatok, olyan helyek nyíltak, hogy onnan kinőhet még simán egy-két új stílus. Mondjuk nem értem, hogy ez miért korlátozódik erre a városrészre, de tény, hogy itt mindig zajlik az élet.

Elég nagy a felhajtás körülöttetek, az újságok is szinte csak pozitív kritikákkal vannak tele, nem túl nagy emiatt a nyomás rajtatok?

Anand Wilder: Nem, mert nem nagyon követjük ezeket. Például fogalmam sincs, hogy Magyarországon miket írtak rólunk, hogy szeretnek-e minket, hogy mennyire ismernek, elképzelni sem tudom, hányan lesznek a koncertünkön, jmeglepetés lesz.

Ira Wolf Tuton: Nekem az, hogy egy zenekarban vagyok, olyan, mintha burokban élnék. Az egész világ ki tágul, de ugyanakkor leszűkül, és csak egy kis mikrokozmosz van körülötted. Persze eljutsz helyekre, elmondhatod, hogy sokat utaztál a világban, de mégsem tudsz semmiről.

Eddig az összes lemezeteknek ti magatok voltatok a producerei. Nem gondoljátok, hogy egy kívülálló fül tudna javítani a produkciótokon?

Chris Keating: Megeshet, de még nem találtuk meg azt az embert akire rá tudnánk bízni magunkat. Így is elég nehéz, hogy vagyunk hárman, három különböző véleménnyel, aztán dönteni kell, és igazat kell adni valakinek. Ha lenne még egy negyedik is, aki beleszól, nem tudom, hova jutnánk. Lehet sehova.

Anand Wilder: Most már úgy tekintjük, hogy a producerkedés is része a dalírásnak, nem is nagyon válik el a kettő nálunk.

Chris, látom, hogy mióta ideértetek, a programot bújod. Találtál valamit?

Chris Keating: Igen, a Major Lazert megnézem, pont ott lesznek, ahol mi. Lehet, át kellene nézni a Die Antwoordra is, de nemigen lesz rá idő.