A hulladék tulajdonképpen szexi dolog

A táborjelleg és a nyárzárás egyszerre érződött a Szegedi Ifjúsági Napokon, és mivel a fesztiválturizmus utolsó helyszíne ez, sokan, így mi is elég lestrapáltan érkeztünk a nem headlinereiről, hanem Tiszájáról, haltejéről és halászléjéről ismert Szegedre. A Scooter 1995-ös sarkadi koncertje óta semmi nem változott ebben az országban, és ezt annyira szörnyű látni, hogy önként vállalt lelki száműzetésbe vonultunk a Zöld Színtérre, ahol bicikligumiból csináltunk övet. Jövőre talán ördögbotozni fogunk, ha ez így megy tovább.

Kezdjük az övvel. Néhány hete leszakadt a gatyagombom, és mivel tű nem volt a szerkesztőségben, övet kellett szereznem. Nem volt könnyű. Most meg alig másfél óra alatt a saját kezemmel készítettem egyet bicikligumiból: erre jó az ökotudatosság. Otthon még nem zárjuk el a fogmosásnál a csapot, de legalább ezt is megtapasztaltuk.

A SZIN büszke környezettudatosságára, és ez jól is van, mert aki már gyalogolt hajnalban a térdig érő gányban a Szigeten, az mindennek képes örülni. Magyarország első fenntartható fesztiváljának nevezik magukat, és vannak zöld rendőrök, akik felváltva jutalmaznak és büntetnek annak megfelelően, hogy mennyire vagy környezettudatos. Jó pontot és feketét is adnak, ami játék, nem kell a szórakozást is fegyverrel felügyelő rendszerre gondolni. A SZIN-en rengetegen egy darab, az oldalukra is köthető pohárral elboldogulnak egész éjszaka, ami a szeméttermelés mellett a szájpenész ellen is hasznos. Az afta szar dolog.

A fontossága szerint második színpad mellett található re:kocsmában minden újrahasznosított, és mielőtt köpködnék a színes álmokat dédelgető zöldekre, mint a Júdea Nemzeti Fronta, mindent kipróbáltam. A kocsma díszítése korábbi reklámmolinókból áll össze, a díszítés például Sport Szelet és magnókazetták a Dubcity Fanatikztól a Másfélig a Nemtomon át, de klaviatúra is van. Ez utóbbiból kiszedegetnek billentyűket, mert abból az egyik asztalnál lehet gyűrűt vagy fülbevalót csinálni. Az estére megmaradt ékszereket bármelyik VAMP-on sok pénzért adnák, de mivel láttam, hogy mennyi munka, kezdem a sorozatgyártást. A szívárványos ökoteregetésen ruhákat lehet becserélni: általában több ruhát vásárolunk, mint amennyire szükség van, ezért a megmaradó darabok a cserekereskedelem részét képezték.

Övből nem indul sorozatgyártás, mert sok a meló vele: előbb a gumiból a huzalt körbe kell vágni, majd meghagyni csak a belső felületet, amin a bicikli gurul. Lukasztgatni, küllőből csatot hajtogatni csak látszólag könnyű, sokat hazavágtam, de a végeredmény remek, kell hozzá lyukasztó, reszelő, fogó és még sok más, viszont 4-5 ezer között van a boltban egy ilyen, pedig csak hulladék. A srácok ülőfelületet, lábtörlőt, pénztárcát, bármit megcsinálnak belőle. A hulladék szexi dolog lett: topjoyos narancslédobozból pénztárca készült.

Az ökotudatosság paródiába hajló kísérletében szobabiciklin szolgáltatták az áramot a fellépőknek, így egy nagyobb akusztikus koncertet is nehezen bírtak volna el, de vicces, ahogy a nézők egymásnak adják át a helyet, hogy izzadva tekerjenek. A színpadon így mindig történik valami, ha meg nem tetszik, akkor nem kell tekerni.

A zöldek szórakoztatva tanítanak, ez volt a lényege az ÖkoSZIN 2010 kampánynak, amit a fenntartható életmódért folytattak, és ami EU-támogatással valósult meg. A klímakapszula sátrában az esőerdők éghajlatát modellezték, négy nap alatt kinőtt minden a ruccolától a zsázsán át a bazsalikomig, amit elültettek. Kicsit locsolni kellett. Kint sztrájkoltak a fenyők, mert ők kihalnának, ha 5 fokot emelkedne a hőmérséklet, vagyis annyit, amennyi ebben a klímakapszulában volt.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!