Az égiek mentettek meg Fluor Tomitól

Egervári Zoltán
2011.06.24. 22:34
23 hozzászólás

Izgalmakban és furcsaságokban bővelkedő első napot zárt az ország egyetlen alterfesztiválja, a Fishing on Orfű tegnapi, első napja.

Kattintson a Facebook oldalon elérhető fotókért!
Kattintson a Facebook oldalon elérhető fotókért!

A festői üdülőfaluban ismét felbolydult az élet, ismét tele az összes nyaraló – állítólag már május közepén betelt erre az időszakra az összes helyi szálláslehetőség -, ismét túlharsogják pár napig a zenekarok a békakuruttyolást. Az alapvetően a Petőfi Rádió hazai repertortárját felvonultató fesztivál annyira családias, hogy egyáltalán nem érzékeltünk nyomasztó tömegeket, órákig tartó sorban állást, pedig tapasztalhatóan többen vannak, mivel az útról is látható illetve megközelíthető sátortábort alakítottak ki pluszban. Talán a hétköznap az oka. A tömeg mennyisége leginkább koncerteken volt észlelhető. A nagyszínpadon visszatérő Hiperkarma néhol altató jellegű dalaira olyan mértékben voltak kíváncsiak az emberek, hogy már csak azért is be kellett néznünk, mert ahol ennyien vannak, ott biztos történik valami. Tévedtünk, nem történt igazán semmi. Mint ahogy szintén nem történt semmi némileg feljebb, a Pécsi Est színpadon, ahol Hobo lépett volna fel, de nem hivatalos forrásból az a hír járta, hogy László a helyszínt látván önkényesen nem lépett fel. Megteheti?

Sebaj, az alterfeszt ezen estéje úgysem az akusztikus harmóniákról szólt, mikor volt itt Grand Mexican Warlock, Subscribe, IHM, Blind Myself. A Punnany Massif még vihar előtti csendben szövegelt a szép számban összegyűlt kisszínpados tömegnek, ugyanott a Subscribe később sikeresen meglovagolta a közelgő vihart. A színpadi stroboszkópokat kiegészítendő az égiek is besegítettek a fényhatások fokozásában. De fanyalgás vagy sem, az egyre poposodó, Fonogram-díjas metál arcok mégsem hozták a kellő zúzást, a torzítások belesimultak az orfűi alteréjbe, és a circle pitre felszólító vezényszavaknak is csak némi rövid ideig tartó gyerekes rohangálás lett a vége. Egyetlen lehetőségünk maradt csak a túlélésre, Blind Myself.

Egy pár évvel ezelőtt a Rockmaratonon furcsa módon pont a 30Y mutatta meg - talán a harmadik napon -, hogy mi az a rock and roll a rengeteg keménykedő metál banda között, itt most ezt a tisztet Tóth Gergőék töltötték be, amíg el nem árasztotta a sátrat a közben özönvízszerűen lezúduló eső. Addig viszont megkapta a maroknyi nép a dózist. Meg a vonatozást. Köszönjük.

Az este talán leginkább várt partyzenekara, Soerii és Poolek szabadtéri dzsemboriját is keresztülhúzta az idő, pedig még Fluor is kitartóan várt a kisbuszában melegedve Brasch Bencével, hogy elénekelhesse a Nekem kukim van című slágert. Talán nem is baj, hogy ez nem jött össze, ne erőltessük már ennyire azt, amit nem kell.

A fesztivál egyébiránt idén már nem hirdette a tóátugrást, Rátgéber visszavonult és átadta helyét egy akkora csúszdának, ami a gravitációval szövetkezve olyan erővel dobja a gyanútlan embert a vízbe, hogy a víz is meglepődik. Aki pedig nem akar vizes lenni, az ne fürödjön, de húzzon magára divatos kukászsákot, mert ezen a hétvégén száraz idő nem lesz.