Ahol a sár és Beyonce melle is dagad

2011.06.29. 00:41
34 hozzászólás
Az Index fesztiválblogja
Glastonbury a legnagyobb és legrégibb rockfesztivál a világon. 2011-ben is átélhető, hogy különleges, a legnagyobb kényeztetéshez szokott sztárfellépők (idén U2, Coldplay, Beyonce) is elérzékenyülnek a tömeget látva. Nincs reklám, óriási a sár, mindenki brit, de még ezzel együtt is meglepően hasonlít a Szigetre.

Lehet patinás egy rockfesztivál? Nos, Angliában természetesen igen, hiszen aligha van még egy része a világnak, ahol a tradíció és a korszellem oly harmonikusan talál egymásra, mint e esők áztatta szigeten. Apropó, eső! Glastonbury legalább egy szempontból biztosan megváltoztatja az ember világképét: teljesen új értelmet nyer ott az a szó, hogy sár.

Makó tízezerszer messzebb van Jeruzsálemtől, mint a Sziget Glastonburytől

Nekünk, magyarul olvasóknak persze a fő kérdés az, hogy a magát a világon legnagyobbnak mondó fesztivál hogyan viszonyul a Szigethez? A rövid válasz annyi, hogy meglepően hasonlítanak.

Nagy területen rengeteg színpad, színház, cirkusz, mozi, lakókocsis árusok végelláthatatlan utcái, toi-toi vécék, sátrak tízezrei. Kissátorban valami izére ugrálnak, nagyszínpad előtt kezeket mutatnak, földön bambulnak, ok nélkül vonulnak. A tematikus- és nagyszínpadok rendszere is hasonló.

Az ördög a részletekben van, a különbségek ezért még érdekesebbek. A Sziget kényelmesebb hely, de pont ezért Glastonbury romantikusabb. A Sziget mögött ott van egész Budapest, ahova ki lehet járni, Glastonburyből viszont nincs menekvés. Mind a 170 ezer ember  - ennyien vannak a fesztiválon a dolgozókkal együtt egyszerre – a Worthy Farm nevű területen él három teljes napig. Glastonbury település hét kilométerre van a fesztiváltól, odasétálni fárasztó és értelmetlen. London 180, a legközelebbi nagyváros Bristol pedig 37 kilométerre van.

Azért mennek, hogy ott legyenek

Glastonburybe azért mennek az emberek, hogy ott legyenek, nem azért, mert ezt vagy azt a fellépőt mindenképpen látni akarják , vagy hogy kinézzenek egy kicsit, milyen ott a buli. Mindig minden jegyet eladnak elővételben, jóval azelőtt, hogy akár egyetlen fellépő nevét is elárulnák. Így volt ez az idén is. Többen is azt mondták, hogy azért nem jönnek minden évben, mert nehéz jegyet szerezni.

A brit híres embereknél pedig fontos imidzs-kérdés, hogy ki nézi meg a fesztivált. Idén kiment a sárba Pippa és James Middleton, Vilmos herceg új rokonai, aztán ott volt Kate Moss modell és a balhéba keveredő Wayne Rooney labdarúgó is. Glastonburyben bulizni a brit közvélekedés szerint izgalmas teljesítmény.

Nagy nevek

Persze azt is lehet mindig előre tudni, hogy úgyis mindenki talál magának nézni valót. Pénteken például dönteni kellett, hogy U2, Radiohead, Fatboy Slim vagy Primal Scream legyen-e a program, csak hogy a legnagyobb aznap esti neveket soroljuk. Ráadásul megengedhette magának a fesztivál azt a nagyvonalú gesztust is, hogy a Radiohead fellépését eltitkolták, a programban "Special Guest" néven szerepeltek, és a helyszínen sehol sem hirdették ki, hogy aznap ők lesznek a vendégek. A hír persze azért gyorsan elterjedt, ahogy a Pulp hasonlóan titkos szombati fellépése is, harmincezren voltak azon is.

A több száz fellépőt csak úgy lehetett bezsúfolni a több mint ötven színpadra, hogy általában mindnekinek csak egy óra jutott. Ráadást senkitől soha nem láttunk, ezt nem is követelték a nézők.

Kényelmetlen

Az egyébként tehenek tartására hivatott farmon nem biztos, hogy szám szerint is kevesebb a vécé és a vízcsap mint a Szigeten, de attól, hogy mindig mindenki ott van, kevesebbnek tűnik. Kevesebb a sörsátor, az ötvenezres közönségre tervezett nagyszínpadok mellett két-két helyen mérnek csak alkoholt, és padok egyik kimérés mellett sincsenek.

Ha esik – márpedig legalább egy napot általában esik – olyan sártenger alakul ki, hogy gumicsizmában is nagyon nehéz a gyaloglás. Idén már a fesztivál előtti napokban hatalmas sár dagadt a farmon, és a pénteki nyitónapon egész éjjel zuhogott, hogy aztán szombat déltől kisüssön a nap, és ez a kegyelmi állapot kitartson egészen a hétfői távozásig, amikor megint eleredt.

Glastonburyben mindenki ormótlan gumicsizmát visel, hatalmas sárnehezékeket kell cipelni minden lépésnél, a földön csak úgy elfeküdni őrületes kockázatot jelent. A színpadok közötti mozgás ettől elképesztően lassú és fárasztó. Nem lehet úgy készülni, hogy itt belenézek ebbe és még pont átérek arra. Ha valaki valahova megérkezik, akkor örül, hogy ott van.

Velünk élő hippi hagyomány

Glastonbury hippifesztiválnak indult, egy évvel Woodstock után, egészen a 21. századig gyakorlatilag ingyen is be lehetett menni, mert nem volt körbekerítve. Most 200 font, vagyis 60.000 Ft. a jegy és nagy fal védi, de a főszervező ugyanaz a Michael Eavis mint a kezdet kezdetén, igaz most már nagy cégek is benne vannak a szervezésben.

Az első tíz évben fel sem merült, hogy például zuhanyzókat kellene építeni. A nonkonformista hagyomány még most is érződik, akkor is, ha a zsibvásár hangulat néhány helyszínen majdnem utoléri a Szigeten ismertet. A fesztivállátogatók ide is alapvetően bulizni járnak, és nem világot megváltani, de az ideológiai alapok mégiscsak élő tradíciónak tűnnek.

A hippi-hagyomány egyik fontos jellegzetessége, hogy Glastonburyben nincsenek reklámok. Így céges, szponzorált helyszínek sincsenek, az italméréseknél sem üvölt a zene, a színpadok közötti utakon csönd van – illetve halk morajlás és a gumicsizmák caplatása. Nincsenek vidámparkok, hoszteszek, szórólapozók, óriásplakátok sem. Nincsenek sátraik szervezeteknek vagy állami hivataloknak, nincs hangosbemondó a fő útvonal mentén.

Két szervezet van csak jelen, igaz, ők nagyon erősen: az Oxfam nevű jótékonysági, és a Greenpeace nevű környezetvédő szervezet. A harmadik világ segítése, a nagyvállalatok kapzsisága, a fair trade, a nukleáris leszerelés, az afrikaiak vízhez juttatása voltak a hivatalos témák idén.

Kis politizálás volt csak, Morrissey a nagyszínpadról szidta a miniszterelnököt (a fesztivál utáni hétre hirdettek a nyugdíjkorhatár emelése elleni országos sztrájkot a szakszervezetek), meg Bonót gúnyolták egy feliratos léghajóról a U2 koncert alatt, mert nem otthon adózik.

Nincs feszkó

A biztonsagi emberek – akiket stewardoknak hívnak – az Oxfam által toborzott önkéntesek, és ez nagyon barátságos hangulatot ad. Csak a legnagyobb színpadok előtt állnak erős testfelépítésű biztonságiak, amúgy mindenütt lelkesedésből ott lévő, jókedvű figurák figyelik, hogy nincs-e valahol baj. Udvariasan szólnak, ha valaki rámászik olyanra, amire nem kéne, tapsolnak a zenekaroknak, táncolnak.

Ahogy egyébként a rendőrök is nagyon lazák, a Kaiser Chiefs koncerten hatan mozogtak ütemesen mellettünk viszonylag elől, máskor meg lóháton és biciklivel küzdöttek a sárral, vidáman integetve a rajtuk röhögő fesztiválozóknak. Pedig lehettek keményebbek is, hiszen több mint száz embert tartóztattak le a fesztiválon. És nyilván nyomoztak a VIP-kemping vécéjében meghalt politikus – üzletember ügyében is.

A lazaság látszik abban is, hogy Glastonburybe be lehet vinni bármit. A londoni italmérések áraival operáló kocsmák (4 font 1 pint sör, vagyis 1200 Ft. nem egészen hat deci) talán ezért sem voltak zsúfoltak: sokan otthonról hozott italtól bódultak. Sokan szívtak füvet, de jóval kevesebben dohányoztak, mint egy magyarországi fesztiválon.

Az utak mellett összefüggő sorban álló ételárusító bodegákban arab, távol-keleti, mexikói, afrikai ételek főttek, de a legtöbb hamburgerből és brit reggeliből (bab, tükörtojás, szalonna egy tálban) volt. Minden pult mögött elképesztő tempóban dolgoztak, katonásan kiosztott részfeladatot visz mindenki, semmire sem kell sokat várni, és közben nagyon vidámnak tűnnek a folyamatosan robotoló szakácsok és pultosok.

Nagyon brit

Glastonbury nem nemzetközi fesztivál. Gyakorlatilag minden látogató brit, nincsenek külföldiek. Nagyon jó úgy koncerteket hallgatni, hogy mindenki végig tudja énekelni az összes számot, nemcsak a refréneket.

0-tól 80-ig

Glastonburybe sok a kisgyerek, a családosoknak külön kempingrész is van, hatalmas talicskákban tologatták a szülők az óriási játszótér és a színpadok között a legkisebb fesztiválozókat. Négyhónapos fesztiválozót is láttunk, ahogy hetven év felettieket is. Az idősek leginkább az akusztikus színpad körül gyűltek. Ez egy kis dombon álló nagy sátor volt, pontosan ott, ahol a hetvenes években az első fesztiválok akkor még egyetlen színpada állt. De szép számmal sétáltak mindenütt ötvenesek is.

Nyugisak

Az angolok visszafogott bulizóknak tűnnek. Sokan kempingszékkel mennek koncertre (a sáros talajon nem nagyon lehet ülni), különösebb lökdösődés az első sorokban sincs, ha valaki nekimegy a másiknak udvariasan elnézést kér, a koncertek alatt nincs nagy mászkálás a tömegben, rendesen egyhelyben énekelnek. A vízcsap előtt türelmesen sorban állnak, hivalkodóan alig viselkednek. A szexi viseletet a lányoknál a rövidnadrág és a gumicsizma között kivillanó lábszár jelenti.

Viszont erős hajlamuk van a jelmezek viselésére, ahogy ezt egyébként a Budapesten legénybúcsúzó britektől már láthattuk. Idén feltűnően sokan öltöztek méhecskének vagy katicabogárnak, de tűzoltósisaktól a tüllszoknyáig mindenfélét magukra vettek.

A tömeg ereje

Glastonburybe elsősorban azért mennek az emberek, hogy egymást nézzék, és a végén elmondják, hogy ott voltak. A fesztiválnak van szelleme, ez leginkább azon látszott, hogy minden fellépő meg volt hatódva.

A legnagyobb sztárok is megindultan beszéltek arról, hogy mennyire örülnek, hogy idén itt lehetnek, és szinte minden általunk látott nagyszínpados fellépő meghatódott azon, hogy milyen sokan vannak a nézőtéren. Még a koncertje elején a közönségen gúnyolodó Josh Homme (Queens of the Stone Age) is teljesen kiesett szerepéből, amikor felkapcsolták a közönséget megvilágító reflektorokat. Láthatóan megdöbbent, hogy mennyien vannak, miközben fél kilométerrel arrébb a másik nagyszínpadon éppen Beyonce szórakoztatta a hasonlóan népes közönséget. Attól kezdve abbahagyta a sárban fetrengést cikiző megjegyzéseit, és csak ámuldozott ("it's amazing", "we'll never forget that") és ígérgette a végeláthatatlan tömegnek, hogy „mostantól tényleg csak a ti kedvetekért játszunk”.