Húsz év után is működik a Jump Around

2011.07.01. 14:37
Az Index fesztiválblogja

Aktuális

 
A fesztiválról
Idén is több világsztárt üdvözölhetünk az idei VOLT fellépői között: többek között a Thirty Seconds to Mars, Moby, a Pendulum, Paul Kalkbrenner és a hosszú évek után újra koncertező House of Pain is ott lesz velünk június 29-július 2. között Sopronban. Annak érdekében, hogy a kiskorúak még nagyobb biztonságban fesztiválozhassanak, a 18 év feletti fesztiválozók a bejáratnál külön karszalagot kapnak, alkoholos italt csak ennek birtokában lehet vásárolni a VOLTon.
Tovább »
 

Nincs egy éve, hogy újra összeállt a House of Pain, bár minek, azt akkor nem tudta senki, ahogy azt sem, minek elhívni a Voltra egy olyan formációt, aminek 1992-ben volt egy olyan slágere, amit a mai napig játszanak mindenféle bulikban. A képet még aggasztóbbá tette, hogy a HOP hangja és arca, Everlast teljesen más irányba indulva épített szólókarriert, DJ Lethal pedig a Limp Bizkittel lett nagy. Azt se feledjük, hogy az általuk életre hívott La Coka Nostra tavaly az A38-on járt, az se volt maradandó, de Danny Boy-jal eljátszottak rendre néhány klasszikus HOP-dalt is.

Elvárás tehát nem volt sok: megnézzük az öregeket, eljátsszák a Jump Aroundot, ússzuk meg a lehető legkevesebb kárral és House Of Pain-cikizéssel. Az elvárás a leggonoszabb dolog, amivel a kulturális fogyasztó találkozhat, mert a jó és a rossz elvárás is alaposan meghatározza a fogyasztást. Mi kellemesen csalódtunk, jó bulit csináltak.

Szerencsére nem egy haknizó csapat érkezett Sopronba, hanem egy zenekar sok kedvvel és erővel. Az interjúk alapján ennyi volt a céljuk: előkaparni a régi dalokat, felfrissíteni és néhány koncertet csinálni. Nyilván pénzt is akartak keresni, de ha ezt tisztességesen teszik, miért ne. A 90-es évek keménykedős hangzását (Put Your Head Out, Who' the man, Shamrocks and Shenanigans) és az Everlast szólóvilágát (What It's Like) keverték a koncerten ügyesen, hogy a végén azért eljátsszák A Slágert.

Everlast hiphop-értelmezést is adott: a zene egy nagy összefüggés, a hiphop pedig olyan kulturális mező, ahol a 90-es évek Jump Aroundja és a bluesos countrys slágere is megfért egymás mellett. Egy pillanatra sem akarta megúszni a koncertet, és bár nem forgatták fel a 90-es években sem a hiphop világát, mégis jó pár dal megmaradt tőlük.

Nagy gondolatokat nem fontos most idevetnünk, ahogy az sem érdekes, mit tesz hozzá ma a hiphophoz a HOP, viszont azt fontos megemlíteni, hogy ha már visszatérnek, akkor azt így kell tenni. Öregecskedő hezitálás helyett visszafogott kiállás, önmaguk teljes felvállalása, és zenekarral jól megtámogatott előadás. Ennyi, bőven elég is.