Kicsit lazábbak lettünk – Interpol-interjú Sam Fogarinóval

A lassan 15 éve alapított New York-i Interpol jó kis koncertet adott a Sziget első napján a Nagyszínpadon. Nyilván belefér egy-két szájhúzás erről is és arról is, de azért ez az amerikai indie-csapat becsülettel állta a sarat. A koncert előtt kaptunk pár percet Sam Fogarino dobossal.

Nemrég olvastam valahol egy interjút, amelyben arról beszéltek veletek, milyen érdekes, hogy nem olyan erős a sajtótok, mint sok más zenekarnak. Ehhez képest most itt vagytok Európa egyik legnagyobb fesztiválján, ráadásul nagyszínpados fellépőkként.

Fotók: Barakonyi Szabolcs

Persze marha jó, de egyébként nem hiszem, hogy ez valóban számítana egy nap végén. A lényeg az, hogy eléred-e a közönségedet. Hogy ez nagyszínpadon sikerül-e, vagy sem, más kérdés. Nyilván jobb így, hiszen csak jelent valamit, hogy kiemelt fellépők vagyunk. De igazából nem ez a legfontosabb.

Egyébként változott a hozzáállásotok a dolgokhoz azóta, hogy így komolyabbra fordultak a dolgok?

A kezdetektől fogva szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Elég nagyszabású koncerteket tudtunk összehozni mindig is. Az egyetlen, amikor valóban mellékszereplők voltunk, az a U2-val közös fellépésünk. Ők azért egy elég nagyléptékű zenekar. Szóval szerencsések voltunk mindig. A legjobban talán úgy válaszolhatnék a kérdésedre, hogy olyan, mintha valami burokban élnénk. Sosem számított igazán, hogy mit mondanak rólunk, legyen az negatív, vagy bármi. Ez mind inkább arról szól, hogy kihez jutunk el és ők, hogy érzik magukat ettől.

Az elmúlt néhány évben azért változott rendesen a zenekari összetétel. Van, aki jött, van, aki ment. Mondhatom, hogy ez a tavaly útjára indított turné egyfajta újjászületés?

Nem tudom, hogy ez újjászületés-e, de hogy új kezdet, az biztos.

Ezt hogy érted?

Nem újjászületés ez, hiszen még mindig ugyanazt a zenét játsszuk, amit az írt, aki azóta már elment. Folytatjuk, amit együtt elkezdtünk, de mégis új kezdetről beszélhetünk, mert Carlos távozása nem tört meg bennünket. Csak simán nyomtuk tovább, közben pedig jöttek az újak. Ahogy lenni szokott. Hogy őszinte legyek, talán kicsit lazábbak lettünk.

Számtalan cikket olvastam, amely úgy próbál definiálni benneteket, mint az új Joy Division? Nem idegesítő ez?

Abban az értelemben mindenképpen, hogy az Interpol olyan csapat, ahová több mint tíz évvel ezelőtt beugrott néhány srác. Voltak cserélődések, de azóta is folyamatosan zenélnek. És még mindig jönnek ezzel a Joy Divisonnel? Hülyéskednek velünk? Nem kéne ennyire könnyen venni a zenehallgatást. Nem ártana talán egy kicsit jobban is odafigyelni arra, amit játszunk, és arra, amilyen érzéseket a zenénk elindít. Másrészről meg nem gáz.

Van azért elképzelésed arról, hogy miért pont hozzájuk akarnak hasonlítgatni?

Fogalmam sincs. Gondolom, azért, hogy ne kelljen túl sokat gondolkozni azon, kik is vagyunk. De legalább valami fasza zenekarhoz hasonlítanak, nem?

Zenészként milyennek látod a mindennapjainkat?

Személy szerint először csak annyit érzékeltem abból, hogy valami nincs teljesen rendjén, hogy jó ideig nem írtunk új számokat, miközben pedig már szerettünk volna. Sokat gondolkoztam aztán mindenféléről az elmúlt időkben. És olyan tök egyszerű dolgokra jöttem rá, mint hogy ma már nem szeretem elhagyni az otthonomat, nem szeretem hátrahagyni a gyermekemet. Nézem a híreket, és elborzadok azoktól az információktól, amelyek rám zúdulnak. Szóval egyre nehezebb nem észrevenni, hogy mi történik körülöttünk. És ez rohadtul ijesztő. Fogalmad sincs, hogy mi lesz mondjuk 20 év múlva. Milyen jövője lesz a gyermekemnek?

Kicsit másként lehet értelmezni azt, hogy carpe diem?

A mának kell élned, ez nem kérdés, hiszen nem lehetsz állandóan a jövőbeli terveidben, amiből vagy lesz valami, vagy nem. Egyúttal muszáj hinned abban, hogy a lehető legtöbbet meg tudsz óvni az értékekből a gyerekeid számára. Ismered azt a bandát, hogy Killing Joke? Az egyik számuk pont erről szól, hogy mindenki csak annyit akar megtanítani a gyerekének, hogy szedje meg magát, és aztán magasról szarjon másokra. Hát egyelőre úgy tűnik, hogy ennyi a lényeg.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!