Elüldözte közönségét az Animal Collective
A Balaton Sound névsorából nem nehéz kilógni, de az Animal Collective nagyjából annyira illik bele a PR manager - műkörmös - David Guetta háromszögbe, mint egy 18 feletti ember egy SP-koncertre. Ennek megfelelően a baltimore-i zenekar nagyjából száz fős közönség előtt lépett fel, ami nagyjából jól mutatja, mennyire kell komolyan venni a Pitchfork által évek óta gerjesztett hype-ot a zenekar körül. Ezzel a rossz háttérrel viszont sikerült összehozniuk azt a bravúrt, amit csak kevés nagy dologként emlegetett zenekarnak szokott sikerülni: az amúgy is hézagos közönséget is tovább csökkentették egy fél koncert alatt.
Az Animal Collective élőben olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amik közül egy is épp elég ahhoz, hogy jó ízlésű ember sírva meneküljön az első Paul Kalkbrenner-dallamig: az amúgy is bő lére eresztett dalok még a lemezes verzióknál is hosszabbak voltak, az egész tagság jól láthatóan tényleg elhitte a zeneipari okosoknak, hogy ők óriási művészek, annak mindent attitűdjével. Tehát jól láthatóan ők jobban érezték magukat, mint a nézők, akik a 2009-es Merriweather Post Pavilion lemez dallamaiba kapaszkodhattak bele leginkább, egészen addig, ameddig ki nem derült, hogy még a slágernek számító dalaikat is elművészkedik. Az egész koncert ordított valami csúcspontért, de sajnos olyan volt az egész, mint egy pornófilm, ami csak felszopásból áll.
Ami megmaradt az Animal Collective lemezes produkciójából, az a folyamatos szintiszőnyeg, de mivel az sem szólt olyan monumentálisan, ahogy megszoktuk, az egész olyan lett, mint egy elcseszett ambient party. Voltak ennek előnyei is, hiszen szívbaj nélkül el lehetett menni bármikor pisilni, mert biztosak lehettünk benne, hogy az égvilágon semmiből sem maradunk ki.
A koncert nézése közben egyre inkább az lett a kérdés, hogy végülis hogyan lehetne jó ez az egész. Talán akkor, ha legalább minimálisan át tudnák adni azt az örök nyári hangulatot, aminek köszönhetően legalább kissé betépve lehetett volna rá fetrengeni a Balaton partján. Ez így arra sem lehetett alkalmas, mert onnan is inkább csak zavarna. Ezzel a zenekar össze is hozta a fesztiválszezon csalódását. Ameddig lemezen csak gyanús, addig élőben teljesen egyértelművé vált, hogy ez a társulat az utóbbi idők legnagyobb zeneipari blöffje.
Miután tényleg minden esélyt megkapott az Animal Collective, a közönség szépen lassan elszivárgott a környékről, vissza a jól megszokott négynegyedek melegébe. Itt könnyen belefuthatott bárki a Björk helyett beugró Armin Van Buuren szettjébe, ami minden volt, ami az Animal Collective nem: prosztó, őszinte, látványos és profi. Meg szórakoztató, ami azért tényleg fontos.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon