Minden műfajnak megvan a maga gagyija

2012.07.21. 16:42 Módosítva: 2012.07.21. 19:17
14 hozzászólás

Ugyan most még divat a fesztiválozás, de Bukovinszky Béla szerint már három év múlva érezni lehet majd, hogy egyre kevesebb a potenciális fesztiválra járó. A főszervezővel a Hegyalja fesztivál második napján beszélgettünk.

Mi volt a gond szerdán a kártyákkal? Többen nem tudtak fizetni velük.

Egész éjjel normálisan működött a rendszer, egyedül egy bő félórás szakasz volt, ahol gondok adódtak az internetszolgáltatással.

A legtöbb hazai fesztiválon problémás volt a készpénzről való átállás a csak a rendezvényen használható kártyákra. Ennyire nehéz váltani?

Nálunk már tavaly volt kártya, igaz lehetett mellette készpénzzel is fizetni. Mi lepróbáltuk ezt a rendszert, működik. Egyébként ti is írtatok arról, hogy a PAFÉ-n és az EFOTT-on voltak vele gondok, szóval ezek inkább kezdeti gyerekbetegségek.

Buko

Idén a Hegyalján is volt nulladik nap. Ez már egy létező tendencia itthon, hogy a hivatalos nyitónap előtt is vannak már programok?

Évek óta van több ezer ember, aki már előző szombat-vasárnap vagy hétfőn lejön már Tokajba. Az elmúlt pár évben a pótkempinget is meg kellett nyitnunk már a fesztivál előtt egy nappal. Ezért azt gondoltuk, hogy nem csak megnyitjuk egy nappal korábban a kempinget, hanem bemelegítő programot is adunk nekik, a hegyaljai zenekarok közreműködésével. Nem nagy költségű dolgot kell elképzelni, csak helyi zenekaroknak adtunk fellépési lehetőséget.

Számos olyan, főleg rock és metál fellépő akad, amely itthon csak a Hegyalja fesztiválon fordul meg. Ez egy tudatos koncepció, hogy a hozzánk lassan hazalátogató együttesek, mint a Parov Stelar vagy a Pendulum mellett exkluzív koncertek is legyenek?

Persze, ez is benne van, de kikérjük a közönség véleményét is. Például az Arch Enemy vagy az Exodus is azért járt itt, mert a közönség őket akarta. A rockosabb felhozatal egyébként is azért jellemző, mert ez az országrész sokkal fogékonyabb erre a műfajra, lásd Edda, Tankcsapda vagy az Alvin és a Mókusok is innen származik.

A világtendencia azt mutatja, hogy egyre inkább az elektronikus zenére van igény a fesztiválokon.

Én biztos azon a ponton fogom abbahagyni a fesztiválozást, hogy ha a magyar fesztiválvilág a Balaton Soundot kívánja leutánozni. Itt persze nem a rendezvény minőségéről beszélek.

Ennek kicsit ellentmond, hogy idén Party Station néven külön helyszínetek van az ehhez hasonló zenéket kedvelőknek.

A Hegyalja Fesztivál kilenc zenei színpadán minden zenei stílus megtalálható, itt nem szokatlan az, hogy a Biohazard után az Axe Party Stationben bulizik hajnalig a közönség.

Lehetséges, hogy költségkímélés miatt hívnak a fesztiválszervezők egyre több DJ-t?

Ha mondjuk az előadók riderét nézzük, akkor mindenképpen olcsóbb egy DJ.

Nem gondolod, hogy elhibázott lépés egy embert egy keverőpult mögött nagyszínpadra rakni?

Ha belegondolsz, hogy gimnazista gyerekek otthon a laptopon gyártanak zenéket, és benyomnak három playt és négy effektet, onnantól kezdve ők producernek számítanak, miközben nem tud kottát olvasni vagy gitározni. Ezt a vonalat én egyáltalán nem támogatom, de most ez egy olyan hosszú távú trend, hogy fölösleges vele hadakozni. Én sokkal örömtelibb dolognak tartom, hogy mostanság ismét divat a népzene. Gondold el, hogy annak idején a '60-as évek második felében a Sebő-testvérek a táncház-mozgalmat bevitték az egyetemekre, miközben addig az egész hót cikinek számított. Az egyetemeken az egész hibátlanul működött, most pedig ennek a reneszánszát éljük, aminek a Csík Zenekar a kirakat együttese. Tíz évvel ezelőtt még ők is népzenei fesztiválokon léptek fel kevesebb, mint 300 ember előtt, most pedig nagyszínpados előadók. Én ennek a trendnek sokkal jobban örülök.

Látsz átfedést a népzene reneszánsza és a konzervatív politika térnyerése között?

Van átfedés a kettő között, de hogy melyik az okozat és melyik az ok, azt én nem látom. Viszont ha a népzene erősödik és ennek a politika is az egyik oka, akkor legalább egy dolgot normálisan csinál a politika úgy összességében. Persze arra számíthatunk, hogy ez a műfaj is meg fogja teremteni a saját népnemzeti giccseit, ahogy nyílván vannak rockzenei giccsek is.

Vannak pártsátrak a Hegyalján?

Alapvetően mi semmilyen pártot nem engedünk be és igyekszünk távol tartani egyes pártok és ifjúsági szervezetinek a propagandáját. Ezért nincsen Fidesz, MSZP, Jobbik-, vagy LMP-sátor, hanem csak a vitafórumoknak adunk lehetőséget, hiszen abból mindenki tud tanulni.

Fankadeli fellépésében ezek szerint nem érdemes politikai tartalmat keresni.

Nem is nagyon lehetne, ugyanis ő a Kowalsky meg a Vega vendégfellépője idén. Egyébként meg azt gondolom, ha én egy zenésztől megkövetelem, hogy a saját politikai nézeteit hagyja otthon, akkor holnap a HétköznaPI CSAlódásokat kell letiltanom, aztán az Everlast szövegeiből kell kihúznom sorokat, vagy Kovács Ákosnak azt kell mondjuk, hogy ezt vagy azt  a dalt ne énekelje el. Mi nem a Sanzonbizottság vagyunk szóval, ha a közönség valakit nem szeret, akkor le fogja fütyülni a színpadról, mi pedig jövőre nem hívjuk meg. Ha viszont működik, akkor itt a helye.

Volt olyan előadó, akit szerettetek volna látni a Hegyalján, de végül nem jött össze?

Nem is az a kérdés, mi mit szerettünk volna, hanem hogy a közönség mit akart. Ők nagyon szerették volna az Ákost, de nyílván a kizárólagos Szigetes megállapodása miatt ez nem jött össze. Ennek mi annyira nem örültünk, de el kell fogadni, mert ilyen az üzlet. Külföldiek közül a Machine Headet nagyon szívesen hoztuk volna, de a turnédátumok miatt végül a FEZEN-en lépnek fel. Egyébként léptek ők már fel nálunk sőt, olyan jó kapcsolatba kerültünk velük, hogy elvitték turnézni azt a magyar srácot, aki itt VJ-zett nekik.

Egy másik tendencia idén, hogy a fesztiválszervezők előhúzták a retró-kártyát. Brooklyn Bounce, Dr. Alban vagy az Alphaville is koncertezett Magyarországon, miközben egyes helyeken csomagban árulják Kozsót és a '90-es évek gagyipopját.

Ez az, amiről előbb beszéltem, hogy minden műfajnak megvan a maga gagyija. Nehéz megtalálni, hogy hol van az a vékony határ a ciki és a még pont belefér kategória között. Kozsó nekem például egyértelműen a ciki kategória, de azt gondolom, hogy az Alphaville még a vállalhatóságon belül van. Mégis csak élőzene és mégiscsak letettek nyolc világslágert az asztalra. Nehéz egyébként ezt a határt megtalálni és igyekszünk nem átlépni rajta, hogy aztán giccs váljon az egész fesztiválból. Tavaly ilyen volt a Scooter, idén pedig az Alphaville, akik szerintem még pont a határon belül vannak.

A jövőre nézve tud még növekedni a fesztivál vagy már elérte azokat a határait, aminél tovább már nem nagyon lehet menni?

Ezt a kérdést 2003-ban tette fel nekem Uj Péter, és akkor azt válaszoltam rá, hogy lehetetlen, hogy tovább növekedjen. Azóta viszont kétszer annyian vagyunk, szóval nehéz megítélni mik a távlati lehetőségeink. A kérdés az, hogy a fesztiválozás mennyire számít divatnak, amit tíz évvel ezelőtt még nem mondhattunk. Másfelől a gazdasági helyzettől – főleg itt a keleti országrészben – is függ. Hosszú távon pedig van egy generációs probléma is. Ugyanis effektíve kevesebb ember születik Magyarországon, mint korábban és a fiatalos célközönség száma egyre kisebb. Ennek a célcsoportnak a csúcsa 2000-ben volt. A 14-29 év közötti, Ratkó-korszak gyerekeinek gyerekei akkor olyan egymillió-kétszázezres lélekszám környékén voltak. Most viszont 2015-re becsült statisztikák szerint ez a szám a felére, olyan 650 ezerre fog csökkenni. Akármennyire divat a fesztiválozás, ezt azért meg fogja érezni a szakma.

Lehetséges, hogy emiatt a kisebb, független fesztiválok egyre népszerűbbek lesznek?

Ez abszolút lehetséges, igaz, ameddig nem lehet a jegybevételből fenntartani egy fesztivált, addig a szervezőknek szükségük lesz szponzorokra. Nem hiába sokkal hangosabb a szponzorok jelenléte a hazai eseményeken, mint mondjuk nyugatabbra. Emiatt a nagyobb fesztiválok lehetnek csak működőképesek, mint amilyen a Hegyalja is. Egy kisebb, tematikus eseményre nem fognak pénzt adni a szponzorok, mert nem éri meg nekik. Egyébként meg azt szoktam erre mondani, hogy a Római Birodalmat is ilyen hátrafelé nyilazó kisemberek döntötték meg. Lehet, hogy egyszer majd egy kisebb fesztivál feltűnik a piacon és mindenkit eltakarít, mert megváltozik a közízlés és az emberek értékrendje.

Téged nem érdekel egy esetleges horvátországi fesztiválokhoz hasonló befektetés? Ott egyre több, főként külföldiek szervezésében lévő fesztivál produkál folyamatos teltházat, nagy részben brit és más nyugati fesztiválozóknak köszönhetően.

Ameddig ennyire erős a kereskedelmi szponzorációnak a jelenléte, addig nem hogy esélyt nem látok, de nem is érdekel egy ilyen lehetőség. Onnantól kezdve, hogy főként külföldiek jelennek meg egy fesztiválon, az olyan szponzorok, mint a Borsodi, azonnal kihátrál a támogatásból, mert nem az a célközönség jelenik meg, amelyet ő megcéloz. Mi azt látjuk, hogy itt most rengeteg felvidéki, erdélyi, szlovák és román fesztiválozó is van, mert Kassa innen 70 kilométer, Szatmárnémeti 80, Munkács 75. Nekünk nagyon fontosak ezek az emberek is és lehet itt akár politizálni is, de a lényeg mégiscsak az, hogy magyar sörrel is lehet szlovák csajt felszedni.