Túl sok már az electro előadó - Enter Shikari-interjú

A Hegyalja záróestéjén lépett fel az angol Enter Shikari, akiket még sikerült elkapni egy rövid interjúra a koncert előtt. A láthatóan hulla fáradt tagok közül Chris Batten basszusgitárost és Rob Rolfe dobost faggattuk az esővel és borzalmas hangosítással tarkított Enter Shikari-koncert előtt. A fáradtság ellenére a srácok elég lazán kezelték a beszélgetést, aminek nagy részét chipsszel teli szájjal dumálták végig.

Elég fáradtnak tűntök.

Rob Rolfe: Mert azok is vagyunk. Ausztriából, a semmi közepéből buszoztunk idáig, ami egy 5-6 órás, elképesztően kimerítő út.

Mennyi fellépésetek volt az utóbbi időben?

RR: Csak egy, de az bőven elég. (nevet)

Hogyan turbózzátok fel magatokat a bulik előtt?

RR: Elég könnyen, mert már a fellépés gondolata beindítja az adrenalint. Megiszunk pár sört előtte, esetleg nassolunk valamit. Igazából ennyi. Más nem kell hozzá, mert attól a pillanattól kezdve, hogy a színpadon vagy, minden fáradtságod, problémád vagy félelmed elmúlik.

Pár hete a Volt fesztiválon léptetek fel. Lesz bármi különbség a soproni és a mostani koncert között?

RR: Nem valószínű. (nevet)

Chris Batten: Azért ez kicsit túlzás, mert nem létezik két ugyanolyan koncert.

A szövegeitekben elég gyakran foglalkoztok a mai társadalmi problémákkal. Szerintetek mi okozza legnagyobb gondot az emberek körében 2012-ben?

RR: A közönyösség és tudatlanság.

CB: Az iskolai oktatás színvonaltalansága.

Pedig a brit oktatási rendszer az egyik legfejlettebb Európában.

CB: Nem a rendszerrel van a baj, hanem az emberekkel, akik ezt nem akarják kihasználni.

RR: (chipsszel szájában) Mindenki megelégszik azzal, hogy chipszet zabálva nézze a tévét otthon. Ez sokkal nagyobb baj.

Szerintetek mit jelent az Enter Shikari a fiatalabb generációnak?

CB: Ez egy nehéz kérdés, és erről őket kéne megkérdezni. Mi szeretnénk, ha a zenénket hallgatva kicsit nyitottabbak lennének a világra, maguktól mennének utána azoknak a dolgoknak, amik érdeklik őket. Jó lenne inspirálni őket valamire. Sajnos a mostani tinédzserek borzasztóan szűklátókörűek és kevés fontosabb dolog van annál, hogy ezen változtatni tudhassanak.

Az urbánus elektronikával kísérletező brit zenekarként hogy élitek meg a elektronikus tánczene modernkori térhódítását?

RR: Most már talán kezd kicsit sok lenni ebből az egészből. Egy vadiúj banda pillanatok alatt tud emiatt világhírű lenni, majd alig pár héttel utána már a kutya sem emlékszik rájuk. Ez egy elég rossz folyamat.

CB: Viszont ez egy remek lehetőség rengeteg, eddig csak a brit undergroundban ismert előadónak végre megmutatnia magát a műfaj iránt eddig közömbös embereknek is. Ellenben ennek a hatalmas elektronikus zenei robbanásnak hosszútávon borzasztó következményei lesznek, amit durván meg fog érezni a teljes színtér.

Emiatt nem gondolkoztok azon, hogy érdemesebb lenne nektek is mondjuk kevesebb elektronikus elemet felhasználni a zenétekben?

RR: Mi azért nem olyanok vagyunk, hogy akkor csinálunk egy dubstepes számot, aztán egy drum and basseset. Sokkal kísérletezőbb a stílusunk ennél és elképzelhetetlennek tartom az Enter Shikarit elektronikus hatások nélkül.

CB: Annyira szerves részét képezi ez már a zenekarnak, hogy nélküle el sem tudnánk képzelni. Legalább annyira fontos, mint a basszusgitár és a többi hangszer.

Hogyan látjátok az együttes jövőjét?

CB: Sohasem tervezünk nagyon előre, mindig csak kis céljaink vannak. Most éppen az, hogy öt év múlva is képesek legyünk és akarjunk együtt zenélni.

RR: A lényeg, hogy olyat alkossunk, ami érdekel minket, ne pedig futószalagon gyártsuk a dalokat. Ha ezt az emberek továbbra is élvezik majd, csak egy külön pluszt jelent nekünk.