Ezeket nézzük meg a Szigeten

A 2012-es Szigetről eltűnt a metál, összevonódott a Party Aréna, és úgy általában változott egy csomó dolog. A sok koncert azért nem tűnt el, ezért ismét lesz kinek szolgáltatni a háttérzenét a részegedéshez. Ezek közül van, amit végre megnézhetünk, van, amit megint végigállunk, és van, amire talán kilátogatunk.

Végre

Kezdjük rögtön a Stone Roses pénteki performanszával. Az elektronika és gitárzene közti hidat jelentő angolok összeállása jelenleg az egyik legnagyobb dolog Európában, ráadásul a beszámolók szerint nagyszerű formában vannak. Még attól sem kell tartani, hogy a rosszabb dalaikat fogják játszani, mivel a Stone Rosesnak aktív pályafutása során összesen két lemezt sikerült összehozni, amin pedig egyszerűen nincsenek rossz dalok.

Épp előtte lép fel a the xx is, ami szintén húzónév szokott lenni fesztiválokon, bár állítólag nem mindig jön át tökéletesen soktízezer ember előtt az introvertált tinédzser életérzés. Annyi biztos, hogy hallhatunk dalokat az ősszel megjelenő második lemezükről is, aminek segítségével végre eldönthetővé válhat, hogy ez most tényleg jó zenekar-e, vagy csak egy később semlegessé váló emlék.

Nagy szó, hogy végre Magyarországra érkezik az amerikai értelmiségi hip hop istenség The Roots. Őket még annak ellenére is kötelező megnézni, hogy a szervezők délután 3-ra tették őket, ami különösen azért bántó, mert az utánuk következő műsorsávban például az egyértelműen a vonattal érkező hollandoknak való benyalásként értelmezendő Carlo Emerald koncertezik. Ettől még persze örülünk.

Lehet hőbörögni, de aki még nem táncolt kínos körülmények közt legalább egy kicsit LMFAO-ra az utóbbi két-három évben, az tényleg kimaradt mindenből. Redfoo és SkyBlu jelenleg a világ legnagyobb partyarcai, az LMFAO zárónapos fellépése pedig a legviccesebb hakninak ígérkezik Dizzee Rascal tavalyi fellépése óta, ezen pedig az sem változtat, hogy jó-e a zene. Vödrös koktéltól dülöngélve a lassan hűlő időben ugyanis tökmindegy, milyen a zene.

Először jár Magyarországon a Pogues, amivel megint egy régi tartozását tudja le a Sziget. A folk-punk stílusteremtől, azóta is kitörölhetetlen zenekara már tényleg csak ritkán koncertezik, úgyhogy meg kell becsülni, hogy eredeti zenekarával élőben láthatjuk a talán kivételesen józan (de ez nem valószínű) Shane MacGowant.

Megint

A szervezőknek nagy fejfájást okozhatott a tény, hogy a Prodigy idén nem ér rá, a Faithless pedig feloszlott, hiszen két tradicionális headlinert vesztett el a Sziget. Szerencsére még mindig létezik a Placebo, akiknek csak jövő tavasszal lesz új lemezük, de ameddig van Every Me and Every You és Special Needs, addig ez úgysem érdekel senkit.

Volt már itt a Korn is, de a 2006-os Szigetes botrányosan szar fellépés után nekik azért van min javítani, bár a töménytelen surmódubsteppel tarkított aktuális lemezük elég durva hendikepet jelent. Abban bízhatunk, hogy Jonathan Davis és erősen megfogyatkozott társasága nem hiszik el, hogy annyira jól sikerült az idei munkájuk, és nem félnek a klasszikusokhoz nyúlni.

A Subways már szinte hazajár Magyarországra, a zenekar stagnáló népszerűségéről sokat elmond, hogy még mindig nem voltak képesek kilépni a délutáni idősávból, viszont a Nirvana alapjait az Narancsvidék című gazdag tinikről szóló sorozat életérzésével keverő zenekar biztosan megugráltatja majd az erre már nagyon korán fogékony látogatókat.

Szintén több Ministry-koncertet nézhettünk már meg Magyarországon, és a Szigeten is adtak már egy hihetetlenül hangos koncertet, de a rövid szünet után 2012-ben új lemezzel visszatért Al Jourgensent és általában teljesen érdektelen háttérzenészeit már csak azért is érdemes megnézni, mert igazán masszív zajongásból nagyon kevés jutott az idei Szigetre.

A Killers harmadszorra zárja le a Szigetet, a világsztár státuszból kissé kieső, de még mindig remek dalfelhozatallal rendelkező zenekar most a szeptemberben megjelenő negyedik lemezéről is megmutathatja, mit változtak 2010 óta tartó szünet alatt. Ha rossz irányba mentek tovább, akkor sincs nagy gond, mert lesz Read My Mind.

Talán

Idén is találhatunk pár zenekart, amik nem az első ligában vannak, de mégis simán benne van a lehetőség, hogy a Sziget egyik legjobb koncertjét adja. Ilyen lehet pénteken a Vaccines, amit tavaly még a gitárzene nagy megmentőjének gondoltak az ilyenre mindig hajlamos NME-nél. Mostanra azért mindenki belátta, hogy a ‘70-es évek gitárzenéjének legjobb kliséit gyúró Vaccines nem ment meg semmit, de ez nem von le a dalok élvezeti értékéből.

Simán befuthat az Aránában mindent mindennel keverő Crystal Fighters is, ami úgy nyúl egyszerre az indie-hez és a technóhoz, hogy arra tényleg csak a fékevesztett ugrálás lehet a megfelelő válasz. Bár máshonnan, de hasonló választ várhatunk az Azari & III hazai bemutatkozásától is. A kanadaiak jó esetben tökéletesen megidézhetik, hogy nézett ki egy house buli húsz évvel ezelőtt, rosszabb esetben pedig egyszerűen adnak egy jó koncertet, amire sokan fognak táncolni.

A lista nyilván nem lehet teljes, az egyéni igények kielégítésére a programfüzet átlapozása a legjobb megoldás.