Sosem jöttek be a gruppie-k - Dimmu Borgir-interjú

2012.08.08. 19:50
Az Index fesztiválblogja

Ha a Kornt nem számítjuk, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a 20. Sziget metálos főzenekara a nulladik napos Dimmu Borgir volt. Az alapító-gitáros Silenozzal beszélgettünk a koncert előtt pár órával.

A Sziget fesztivál nagyon sokszínű buli, rengeteg műfajjal. Ilyen eklektikus fesztiválon érzitek magatokat jobban, vagy a metálfesztiválokon?

Egy a lényeg, hogy játszhassunk, és színpadon legyünk. Persze érdekes egy olyan közönségnek játszani, akik nincsenek hozzászokva ehhez a fajta zenéhez. Van úgy, hogy ilyen alternatív fesztiválokon is fel tudjuk kelteni az érdeklődést olyan emberekben, akik nem is szeretik ezt a stílust, csak a koncerten megtetszik nekik néhány dal, vagy részlet, és utánunk néznek. Összességében az eddigi tapasztalatok alapján jól szoktak elsülni azok a bulik is ahol a közönség nem kimondottan metálközönség.

Azt olvastam, hogy még az idén megjelenik egy koncertvideótok dokumentumfilmmel. Hogy álltok vele?

Már ki kellett volna jönnie, és kész is van a koncertes része, szóval akár már most mehetne is gyártásba, de még a szerződéses szarakodások mennek. Remélem hamarosan véglegesíteni tudjuk, de addig meg forgatunk hozzá, például a hétvégén a Wacken fesztiválon is vettünk fel ezt azt.

Szóval akkor kerülnek hozzá még koncertrészletek, vagy csak vicces dolgok?

Még nem tudom, hogy ezeket hogyan vágjuk bele. Vannak régi felvételek is, van, hogy vesszük egymást, színpad mögötti dolgok, szóval hogy ezek hogyan kerülnek bele, azt még ki kell találni.

Elég sok változás volt az évek alatt a zenekari felállásban. Mi a legfontosabb az új tag kiválasztásánál, hogy milyen karakter, vagy hogy milyen a zenei tudása?

Nehéz megismerni egy embert, és összeszokni vele nagyon gyorsan. Ehhez normális esetben hónapok vagy évek kellenek. Amikor turnén vagytok együtt, vagy nehéz helyzeteket kell megoldani ugyanúgy és nagyjából ugyanannyiszor, mint mikor minden tökéletesen működik, és minden tök jó. Olyan emberekkel lehet ezt megélni akik az érem mindkét oldalából kiveszik a részüket. Sajnos a múltban voltak olyan tagok, akik nem úgy álltak hozzá a közös zenéléshez, ahogy ez elvárható lett volna, vagy mindent biztosra vettek, nem tették oda magukat annyira ahogy ezt elvártuk. Nekünk az a legfontosabb amit csinálunk, ebben hiszünk. Kicsit olyan ez mint bármilyen munkahely, ha egy bankban dolgozol, és nem végzed rendesen a munkád, vagy nem mész be dolgozni, akkor kirúgnak. Tehát fontos zenei tudás is, és a karakter is, illetve azt mondanám, hogy ez a kettő együtt számít.

Megbántad valaha, hogy kitettél a zenekarból embert?

Nem. Őszintén mondhatom, hogy sosem bántam meg egyik kirúgást sem. Persze egy tagcsere mindig frusztráló dolog, ugyanakkor tudod azt hogy minden új ember azért kerül a zenekarba, hogy az jobb legyen. Nagyon sok jó ember van a régi tagok között, nagyon sok jó zenész, de aki már nincs benne a zenekarban az azért került ki, mert nem valami nem stimmelt, és a zenekar rovására ment.

És az új tagoknak ti szavazzátok meg a jó hangzású neveket?

Ha van ötletük mondhatják, és gondolkozhatnak rajta, ha nincs akkor közösen kitaláljuk. Tudom amúgy hogy sok ember hiszi azt, hogy a Dimmu Borgir úgy működik mint valami náci rezsim, de nem. Jól tartjuk az embereket, akik velünk dolgoznak, foglalkozunk velük, mindenki elmondhatja a véleményét, meghallgatjuk a javaslatokat, és írhatnak is dalokat. A lehutolsó albumot is nem csak Shagrath és én írtuk, hanem Galder is besegített, és mi hárman írtuk a fő vázát a lemeznek. Ugyanúgy kiveszik a részüket a tagok a zeneírásban, zenekari kérdésekben, interjúkat adnak. Ráadásul a mostani felállás nagyon jól működik, nem csak a színpadon, hanem ha lejövünk akkor is egy zenekarként működünk.

2010 óta nem jelet meg új lemezetek, vannak új dalok?

Ötleteink mindig vannak, egy riff vagy egy téma, viszont még nem raktunk össze teljes egészében egy új dalt sem. Nem siettet senki, hogy csináljunk új lemezt, ami azért jó, mert így olyan lemezt készítünk amilyet szeretnénk, lesz idő kidolgozni a részleteket, és egy jó albumot összerakni. Nem is áll úgy most a zeneipar, hogy kapkodnunk kellene, hogy lemezt adjunk ki, promótáljuk azt, és turnézzunk vele. Majd jön ha jönnie kell, nem akarjuk siettetni.

Manapság a hipster black metál elég népszerű Amerikában. Ti érzitek ennek hatását?

Annyira nem követem a dolgokat. Mi voltunk az első black metál zenekar, aki normális, említésre méltó turnét hozott össze annak idején. Ez annak idején sokat segített a stíluson, és a színtéren, mert kinyíltak olyan ajtók a kis szubkultúránkban, ami sok zenekarnak jelentett esélyt a kitörésre. Például amiről beszéltünk, hogy ilyen alternatív fesztiválokra is meghívnak egy black metál zenekart. Persze nyilván azok az emberek felejtik ezt el a leghamarabb, akik nekünk köszönhetik, hogy a zenekaruk ott tart most, ahol, vagy beindult a karrierük. De nem bántam meg semmit, csak az lehet érzékenyen érint ez a dolog.

De hallgatsz ilyen zenekarokat, mint a Liturgy vagy a Deafheaven?

Nem hallgatok konkrét zenekarokat, vannak dalok, amik tetszenek, de szerintem már öreg vagyok, hogy különböző zenei cimkékkel foglalkozzak.

Akkor mit hallgatsz?

Mindent, de akár country zenét is, vagy mozi filmek zenéjét, trance zenét vagy grindcore-t. Attól függ milyen a hangulatom.

Ha most szeretnék black metál zenekart alapítani, mit tanácsolnál, milyen most a színtér?

Nem tudom, mióta a black metál bekerült a köztudatba, kicsit elvesztettem a fonalat. Nekem akkor volt menő a színtér, amikor még nagyon underground volt. Én azt mondom, ha egyéniségek akarnak lenni, egyediek és sátánisták akkor nem játszanak black metált. Komolyan.

Szoktak tanácsot kérni kezdő zenekarok hogyan érjenek el sikereket?

Szoktak, de csak azt tudom mondani nekik, a saját tapasztalataimból kiindulva, hogy ne hagyják, hogy bárki megmondja nekik, hogy mit csináljanak. Zeneileg ne menjenek el valamilyen irányba, csak mert valaki azt mondja, hogy ennek így vagy úgy kell szólnia. Mi ezek vagyunk, és ezért tartunk itt. Sosem követtünk trendeket, nem követtünk senkit, csak olyan zenét csinálunk, amit mi jónak tartunk.

És gyakorlati kérdéseket, mint hogy hogyan fesd az arcod?

Általában arról kérdeznek, hogy milyen legyen a dalszerkezet, hogyan írjanak zenét. Erre én csak azt tudom elmondani nekik, hogy mi hogyan csináljuk, hogy nem követünk semmilyen formulát. A legtöbb zenekar ott rontja el, hogy leül, kitalálja hogy akkor most írok egy ilyen vagy egy olyan dalt ahelyett, hogy hagyná magát sodródni az árral. Ha bevált formulákat, dalszerkezeteket másolsz az egy idő után unalmas lesz. Mi sosem működtünk így, csak hagytuk, hogy jöjjön aminek jönnie kell. Néha bemész a próbaterembe és egy dal, de még egy riff sem jön össze, mert nem olyan a hangulat, nincs meg az érzés, vagy csak szimplán nem jön össze. De nincs ilyenkor semmi gond, mert visszamész és összeraktok egy egész dalt.

Jó, akkor majd én megkérdezem: Hogyan kell kifesteni az arcod, főleg mikor tűző napon játszotok?

Minden a megfelelő termék kiválasztásán múlik, személy szerint én a MAC termékeit részesítem előnyben.

Azt ismerem.

Gondoltam, minden lány ismeri. Nagyon jó termékek, az alapozójuk nem jön le hamar, ráadásul a bőrőd tud lélegezni alatta. Sokat kipróbáltunk, a legtöbb nem bír ki egy koncertet, vagy nagyon zsíros lett tőle az arcom, az egész fénylett a színpadon, ráadásul a bőröm is dehidratált lett. De sok évnyi gyakorlás után megtaláltam szerintem a megfelelőt. Mindannyian egyedül csináljuk magunknak a sminkünket, és nem közös a cuccunk.

Nem igazán tudlak elképzelni ahogy a drogériában festékeket próbálgatsz, hogy melyik megy a szemedhez, vagy a bőrtónusodhoz.

Nem is, szerencsés vagyok, hogy van néhány ismerősöm a szakmában, és tőlük kapom.

Vagy elküldöd a barátnődet.

Semmiképpen sem, nem hiszem hogy az jó ötlet lenne.

Nehezebb így csajozni, hogy a színpadon ki vagy festve, aztán ha lejössz, lemosod és lehet meg sem ismernek?

Már nem csajozunk, családos emberek vagyunk. De régebben amikor még fel akartunk szedni csajokat, nem volt nehezebb dolgunk, mondjuk sosem jöttek be a gruppie-k, szóval akiket fel akartam szedni, azokat nem azért sikerült felszednem mert a színpadon állok.

De azért felsimernek, ha kimész?

Igen, néhányan. Mondjuk Európában többen, mint otthon. Norvégiában elég irigyek az emberek, és hiába tudják ki vagyok, vagy nem ismernek fel, senki sem jön oda, hogy „Hello, hogyvagy?” csak mennek tovább. Ott bármit is csinálsz, nem lehetsz igazán jó. Európa többi részén viszont simán odajönnek, kedvesek és jófejek.

Megtalálnak még metál fanzine kérések, vagy túl mainstream zenekarnak számítotok a black metálon belül is?

Megkeresnek, de mindig attól függ, hogy mekkora mögötte a bázis. Sokszor van úgy hogy csinál egy rajongó egy blogot, amit rajta kívül senki sem olvas. Nekünk pedig lényeges, hogy minél több emberhez jussunk el.