Régen volt ilyen jó Prodigy-koncert

2012.08.13. 11:13
17 hozzászólás
Az Index fesztiválblogja

Amikor Keith Flint tiszta magyarsággal azt mondta, hogy „szia, Sziget Fesztivál, sziasztok kedves magyar rajongóink, remélem, jól fogtok ma szórakozni, és akkor most csapassunk egy nagyot”, már sejteni lehetett, hogy nem mindennapi Prodigy-koncert következik.

Nem csoda, hogy Flint ilyen jól beszéli a nyelvet, a zenekar nem először járt Magyarországon, sőt nem először a Szigeten, nem is lehet megállni, hogy ne hasonlítsuk össze a mostani zárónapi produkciót a korábbi koncertekkel. Az általános vélekedés az, hogy régen minden jobb volt, és minden idők legjobb magyar Prodigy-koncertjét 1995-ben a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán hallhattuk. Pedig egy évvel később az első szigetes fellépésük sem volt rossz (legalábbis jobb, mint az 1997-es koncert a BS-ben), de az idei majdnem hozta a pecsás színvonalát.

2006-ban és 2009-ben is az lehetett az ember érzése, hogy a zenekar már elfáradt, csak a kötelező haknit hozza, de ezúttal mintha megfiatalodtak volna: tizenöt évvel ezelőtti önmagukat idézte, amilyen energiával bevetették magukat a nagyszínpadon. A dallista is üdítően új volt, az elmúlt években mindig a World's On Fire-Breathe-Omen hármassal nyitottak, de ezúttal rögtön a Firestarter „tüzelte fel” a közönséget, amire a Thunder dubstep mixe válaszolt. Ilyen egyébként többször is előfordult, hogy a zenekar kicsit eltért azoktól a zenei műfajoktól, amikben otthonosan mozog, és a közönség hálásan fogadta, amikor a big beattől és breakbeattől elkalandoztak a dubstep, a jungle, sőt a drum 'n' bass, a trip rock és a pol-beat felé.

Talán a lendület tette, talán az, hogy a hangosítás remek volt (igen, még jobb, mint a 2010-es, Volt Fesztiválon adott koncerten), de a két utolsó, gyengébbnek tartott album számai is remekül működtek: zúzott az Invaders Must Die, odavert Take Me To The Hospital, és hasított a Spitfire, amit utoljára 2006-ban hallhattunk a Szigeten. Persze megvoltak az elmaradhatatlan slágerek is azoknak, akik csak az MTV-ből ismerik a Prodigyt, az Experience albumon felnőtteknek pedig a Jericho volt az ajándék. Aztán a ráadásblokkban érkezett egy bombameglepetés: lenyomták a Baby's Got a Tempert, pedig ez a szám olyan sikertelen volt, hogy két évre megakasztotta a zenekar karrierjét. De Flinték megmutatták, hogy ez valójában egy remek dal, ha Maxim Reality olyan elementáris erővel őrjöng, mint a 2007-es voltos koncertjükön, és ha Liam Howlett olyan felszabadult, mint a 2011-es Szigeten. Így végül legalább olyan jó volt a hangulat, mint a 2001-es Guano Apes- vagy a 2007-es Faithless-koncerten.

Fotó: Index

És még mindig nem volt vége a meglepetéseknek: a koncert végén felkapcsolták a nagyszínpad fényeit, és egyszer csak besétált Tarlós István, aki harmincezer ember előtt Budapest díszpolgáraivá avatta a zenekar tagjait. „Sziasztok, magyarok, még biztosan találkozunk” – köszönt el ezután a gesztustól meghatódott Flint a közönségtől, de sokan még percekig énekelték az Out of Space refrénjét a színpad előtt, jelezve, hogy igényes elektronikus zenére mindig lesz kereslet a Szigeten. Sajnálhatja, aki kihagyta.



Az Index fesztiválblogja
  • Vennék
  • Hírek