A futás feldobja a hangulatom

Először lépett fel Magyarországon az angol Friendly Fires a Szigeten, akik a dance-punkos első lemez után egy trópusi poplemezzel folytatták. Mi Jack Savidge-dzsel, a zenekar dobosával beszélgettünk, aki mesélt arról, hogy tölti az időt a koncertek alatt, mennyi kapcsolat van köztük és a közönség között a fesztiválokon, illetve mire fog elnézni a Szigeten töltött ideje alatt.

Hallottál már korábban a Sziget fesztiválról?

Igen, rengeteg zenekar mesélt már nekünk róla. Tudod, számtalan fesztiválon megfordultunk már, de a Szigeten látszik, hogy nem egy átlagos esemény. Rengeteg munkát fektettek a kiegészítő programokba és a nem zenei rendezvényekbe, ami miatt sokkal több, mint egy 3-4 sátras zenei fesztivál drága sörárakkal.

Körbenézel majd a Szigeten?

A Kornt mindenképpen megnézem. Én annyira nem szeretem őket, de Edd Gibson, a gitárosunk nagyon odavan értük.

Te mit szólsz a zenekar új dubstepes hangzásához?

Előző este dj-ztem egy buliban, ahol Skrillex játszott a másik teremben. A közönség reakciója teljesen olyan volt, mint egy metálkoncerten. Az emberek pogóztak, rázták a hajukat és egymáson szörföltek. Én nem használnám erre egyébként a dubstep jelzőt, mert sokkal inkább egy klasszikus nu metal struktúra, amit ezek az újvonalas dubstep-producerek csinálnak.

Milyen zenét játszol, ha dj-zel?

Én inkább discót, house-t és technót. A kevésbé elérhető dolgokat szeretem játszani.

Az előző lemezeteket sokkal inkább volt táncolható, mint a mostani, amely inkább egy elszállós, sokkal művészibb alkotás lett. Tervezitek, hogy később esetleg visszatértek a bemutatkozó anyagotok hangulatához?

A második lemez az elsőn elkezdett dolgoknak a folytatása, amik először csak kis részét képezték a daloknak, amik második lemezen már központi szerepet kaptam, ezért lett kevesebb táncolható szám és több elszállós alkotás.

Dolgozol szólóanyagokon?

Igen, de semmi különleges. Próbálkozom ezzel-azzal és pár remix is várható tőlem a közeljövőben. Ezek inkább lassabb szerzemények lesznek, amiket nem a dj-k lemezjátszójába szánok.

Amúgy miket hallgatsz mostanában?

Jeru the Damaja az egyik kedvencem az utóbbi időben, de az abszolút kedvencem per pillanat egy új lány előadó, aki Melody's Echo Chamber néven csinál zenét. Ha jól tudom Franciaországból származik és olyan a zenéje, mint a Broadcastnek. Remek dalokat ír, felváltva énekel angolul és franciául és olyan az egész kicsit, mintha egy álomvilág hangjait hallanám. Nagyon várom már a bemutatkozó lemezét.

Hogyan töltöd az időt két fellépés között, amikor nem utazol?

Tegnap este és ma reggel kimentem futni egy kicsit a városba, de meg nem mondom neked merre voltam. Egyre gyakrabban csinálom ezt, mert segít feldobni a hangulatomat.

A sok koncert és bulizás miatt próbálod fitten tartani magad?

Valahogy úgy. Tavaly április óta turnézunk és így a sorozat vége felé járva már inkább sportolok és pihenek, mint kiütöm magamat valamelyik bulin.

A rajongók nem zaklatnak koncertek előtt-után?

Az ilyen fesztiválokon ez nem jellemző, mert szinte végig elszeparálva tartanak minket a közönségtől. Ott az a nagy hely a színpad és a kordon között, fellépés előtt és után pedig az elkerített backstage-be vagy az öltözőbe megyünk, ezért szinte semmi kapcsolatunk nincs a rajongóinkkal.

Gondolom, akkor jobban kedveled a klubkoncerteket?

Mindkettőnek meg van a helye, de természetesen jobb egy klubbuli, mert oda csak miattunk jönnek az emberek illetve sokkal több időnk van felkészülni.

Hogyan látod a zenekar jövőjét?

Ahogy vége a turnénak az első dolog, hogy mindenki hazamegy egy maratoni pihenésre. Utána nem tudom, hogy lesz, mert mindannyiunknak megvan a kis saját zenei projektje, ezért csak az év végén fogunk összeülni együtt újra kitalálni, hogyan tovább. Ez a mostani hosszú turnénk elég alkalmat adott nekünk arra, hogy elgondolkozhassunk azon, merre is akarunk együtt továbbhaladni.