Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
A szerdán elkezdődött SZIN első napján, szinte rögtön a fesztiválterületre való belépéskor bebizonyosodott, hogy nem volt alaptalan a Szegeden már egy ideje terjedő pletyka, miszerint kicsit összébb húzza magát idén a rendezvény: a bejárattól alig néhány méterre elterülő nagyszínpad mérete jól láthatóan kisebb lett az elmúlt évekhez képest. Tovább haladva a terület belseje felé az is rögtön kiderült, hogy nem csak a víz hiányzik a medencékből idén, de a korábbi években általában ilyen-olyan arénának nevezett partysátor sincs a helyén. Kissé átrendeződött a terület, nyitottabb helyszínek vannak most ezen a környéken. Ilyen például a tavalyhoz képest sokrétűbb programmal jelentkező Inmedio & Drink Bar, ami a hőségben biztosan élvezhetőbb lesz, mint egy nagy, zárt, fülledt partysátor, aminek a szerepét idén inkább a valamivel távolabb található Jate Klub Stage tölti be. A kettő között van még a Rádió 1 Party Station, valamint a Music Channel helyszíne is, amit ugyan arénának hívnak, tánctere az oldalai felől nyitott, tavaly talán még a Borsodi Malátabár volt ez. Apropó, Borsodi: ezen a téren is váltás történt, idén már a Heineken a fesztivál hivatalos söre, csapolva 400, dobozban 600 forintért. A borudvarból idénre borászok utcája lett, és bár akad még pár apró változás a térképen, minden más fontosabb helyszín nagyjából ugyanott van, ahol tavaly.
A nagyszínpadon az első délután a ZUP és a Kowalsky meg a Vega zenélt, aztán mivel szerencsére mostanában Pataky Attilát épp békén hagyják az ufók, ezért este fél héttől a tavalyi fesztivál talán legnagyobb buliját összehozó Edda nyomta. Bár az előző évben a harmadik napon, pénteken, és valamivel később léptek fel a SZIN-en, azért idén is kíváncsiak voltak rájuk egy jó csomóan, a többség ráadásul abból a generációból, akiknek még a szülei is maximum tinik voltak az együttes első sikerei idején. Bár a tavalyi fellépésük talán valamivel erősebb volt, azért az most is jól látszott, hogy ha a hétvégi programban kaptak volna helyet, valószínűleg idén is a fesztivál egyik legnagyobb nézőszámú koncertjét adták volna. Aztán, hogy ehhez hogyan érdemes viszonyulni, azt már annak idején megírtuk.
Az Edda után a Magna Cum Laude zenélt, ők ugye a SZINezd újra! című daluk óta a fesztivál kihagyhatatlan, házi zenekarának számítanak. Hozták is a kötelezőt: az első naphoz képest komoly, teli torokból éneklő tömeget a nagyszínpad előtt, aminek hatására legnagyobb bulislágerük, a Pálinka dal sorait többek elmondása szerint még a város szegedi oldalán, a Széchenyi téren is szinte szó szerint érteni lehetett.
Mindezek után kicsit sem volt meglepő, hogy az este főfellépőjének számító amerikai Yellowcard zenekarnak inkább csak a levezetés lebonyolítása jutott. Az együttes popos, lendületükben enyhén (tényleg csak enyhén!) punkos, összességében tökéletesen jellegtelen dalai a koncertjük végére már csak nagyjából 2-300 embert érdekeltek. Ők viszont, úgy látszik, ennek is örültek, hiszen az énekes a koncert vége felé – közvetlenül az egy szál gitárral előadott közhelyballada előtt – többször is elmondta, hogy bár most először zenélnek Magyarországon, reméli, hogy ezentúl minden évben lesz erre lehetőségük. Én erre azért mérget nem vennék a helyében.
Az egyébként, hogy viszonylag kevesen voltak a Yellowcardra kíváncsiak, hazai együtteseknek is köszönhető volt. Velük egyidőben lépett fel például a Paddy and the Rats, akik az ír kocsmapunk szabályainak megfelelően egy rakás, magasba emelt korsó sörrel mulatozó embert tereltek a Music Channel színpada elé. A Jate Klub Sátorban pedig a Belga nyomta el egymás után legnagyobb slágereit, és hát A gyaloglás vége, a Magyar nemzeti hiphop, a Boros meg a többi nyilván többeket érdekelt, mint egy gyakorlatilag ismeretlen amerikai rockzenekar nem is elég tökös és nem is elég hangos gitározgatása.
Arról meg aztán nem is beszélve, hogy a Partfürdő másik oldalán a The Idoru, a Blind Myself, a Road, a Subscribe, végül pedig Alvin és a Mókusok koncertjei követték egymást, ami nem túl meglepő módon számtalan tizenéves rockergyereket betonozott be délutántól egészen éjfélig a Pepsi Színpad elé.
Szokás szerint tehát a fesztivál első napján egyértelműen látható volt, hogy ez a fesztivál első napja, a tömegen és a bulik fordulatszámán is érezni lehetett, hogy lesz az még nagyobb is a hétvégéhez közeledve. Ezt talán csak egyetlen dolog mérsékelheti valamelyest: a hőmérő napról napra egyre magasabbra szökő higanyszála.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon