Péterfy Bori lefektette a közönséget

2013.06.22. 15:22 Módosítva: 2013.06.23. 08:32
7 hozzászólás

Az rendben van, amit Lovasi András fesztiválalapító mondott a Fishing On Orfű fesztivál elején, hogy azokat a zenekarokat hívja ide, akik kiszorultak a Szigetről, de ezek a fellépők így is unalomig ismertek az Mr2 repertoárjából. Csütörtökön nyugisabb, pénteken teltházas nappal telt az idő Orfűn, és ezúttal szerencsére kimaradt Lovasi saját mauzóleum-építése. A fesztivál kuriózuma a természetvédelmi helyszín, és a helyi zenekarok. A legjobb dolog pedig, ami történt még a két nap alatt, az Péterfy Bori.

Csütörtök dél körültől ismét optimista hangulat uralkodott a fesztiválon, mindenki biztos volt benne, hogy innentől a fellépők hozzák a megszokott FOO-feelinget. Mi is próbáltuk elfelejteni a közönséget megosztó szerda esti Kispál Gálát, ami után többen is megfogalmazták, hogy kezd visszatetszővé válni a fesztivált alapító Lovasi saját szoborépítése. „Jövőre már Nagycsillag név alatt fog szólózni” - elégedetlenkedett egy Vad Fruttik-rajongó.

„Akit ide meghívnak, az oda is teszi magát! Már csak Lovasiért is” – igazított el minket egy negyvenes mérnök, aki az összes Fishing minden napján jelen volt, és még nem csalódott. Csütörtökön már este hattól igazat kellett adnunk neki, a PASO után a nagyszínpadon Péterfy Bori sok új rajongót szerzett magának, köztünk minket is: nemcsak combot villantott, hanem Iggy Poppot megszégyenítő energikussággal mozgott a színpadon. Beugrott a közönség közé, a Tűsarok című számnál szó szerint mindenkit lefektetett. Az idén a nagyszínpad elé betoldott pár kifutót pedig mintha neki építettek volna, a hangfaldobogókra is felmászott, és ott volt a kihívást jelentő állványzat, amire a dominacsizmája ellenére pár méter magasra jutott.

Kérdeztük is utána az énekesnőt, hogy mióta mászik emelvényre, hisz ez volt a koncert fő produkciója: "Nem tudom, mikor volt az első, de ez spontán jött. Most örülök, mint mindig, amikor magamat is meglepem a fellépéssel. Az orfűi színpad nagyon jó adottságú, színészi szempontból tele kihívással" - válaszolta. Nem szeret világosban koncertezni, mondta még. "Könnyebb húzni a közönséget szürkület után, de lelkesek voltak így is, csak sokat kellett rajta dolgozni".

Az egész koncert erős volt, a nézők nemcsak a slágereket szerették, az új számokat is tudták. A régiek közül a Szerelem, szerelem a Bizottságtól, Hajolj bele a hajamba, Vámpír jött be legjobban, de a tavaly megjelent, rádiókban kevésbé futtatott a Fehér éjszakák lemezt is jól fogadta a közönség, amiből sok szám bekerült. A slágeresebbek: a címadó mellett a Szívem gyorsabban ver, a Futás címűek. (Sokat változott a tavalyi koncert óta a program, a tavalyi orfűit egyébként itt lehet megnézni.)

A helyi kötődésű Punnany Massif következett utána, az együttes a pécsi középosztálytól a tetovált izomagyakon át a hiphoprajongóktól kezdve mindenkit megtáncoltatott. "Az országban nekünk van a leghálásabb közönségünk" - válaszota az Indexnek a koncert után Farkas Roland aka Wolfie, a pécsi Punnany Massif hip-hop zenekar egyik alapító frontembere arra a kérdésre, hogy Pécsen kívül is ekkora királyok-e, mert arról már hallottunk, hogy a Széchenyi téri koncertjükön mozdulni sem lehetett, és a Pécstől 17 kilométerre fekvő Orfűn is már harmadszorra volt sikerük.

A Punnany Massif 2012-es koncertje Orfűn
A Punnany Massif 2012-es koncertje Orfűn
Fotó: fishingonorfu / Facebook

Kicsit meglepő, hogy 10-en vannak a színpadon, de jól megoldják, hogy a nagyszínpadon nehezen előadható hiphopot élő hangszeres felállásra (nagybőgő, dob, gitár a dj mellett) építik. A hatásos szöveg ugyanakkor a nagyszínpadi körülmények közt sokszor félrehallásos volt: az Alap, hogy normál refrént mi például most Alap, hogy Orbánnak értettük, de Wolfie esküdözött, hogy nem viszik túlzásba a politizálást, csak a hiphop hangszerelése miatt nem érthetőek a hangsúlyok. (Persze ilyen sor is van ebben - az egyébként 2006-os dal - szövegében: "Nagy furmány, mint egy ormány beszippantja pénzt, a politika hogy az Orbán kampány kormányozta autósztráda miatt nőtt meg az adód száma." )

Az utolsó számoknál viszatért a pécsiek helyiérzéseire hagyatkozás, olyan sorokkal, mint "Nyári idillhez is korhű a pécsi tenger, Orfű!" Azzal mehettünk haza, hogy meghallgattunk pár Baranya megyei himnuszt, és - legalább a körülöttünk állók éneklése miatt - értettük is a számokat.

Erős nap, pár bakival

A pénteki nap volt a legerősebb, de meglepetések nélküli: a régi számok mellett a brit popot játszó Heaven Street Seven az új albumát is rendesen futtatta, a Quimby két új számot nyomott, például a Kivándorló bluest, a Pál utcai fiúk pedig nem adott az új, még nem kiadott albumából elő semmit sem, pedig két számot már kiraktak a Youtube-ra.

Ezzel fordított arányban sikerültek a pénteki koncertek. A PUF volt a legmerevebb, világosban nehezebben rázódtak bele, és sok volt az apróbb rontás is, a frontember Lecsó például showelemként rohangálni próbált, de nem ért oda a mikrofonhoz a végszóra. A Partizánt sem játszották le a főbb számok közül, pedig a közönség követelte. Ami jól ütött: a Jó a legelő, Mi kell hozzá? és Bál zárószámra már mindenki tombolt.

A Heaven az abszolút kedvence Fekete Ágnes pécsi barátnőnknek, ő az első sorokból jelentette, hogy nem mindenki tudta a szöveget. Itt az olyan számok futottak jól, mint a Dél-Amerika, a Márta, a Tudom, hogy szeretsz, és a Sajnálom. Hogy Lovasi is színpadra kerüljön aznap is, leadták a Konyhámban című közös új számot.

A Quimby volt az abszolút teltház, meg sem lehetett mozdulni. Kis feszültség is keletkezett pár perc csúszás miatt, ment az anyázás, mert megvárja egymást a két nagyszínpad. Az alap hangulat megvolt, az Autó egy szerpentinen szám alatt tomboltak a legjobban, a tömeg lányokat is utaztatott. Az új, Kivándorló blues című számot is jól fogadta a közönség, amivel kapcsolatban joggal jelentette be Kiss Tibi, hogy sokan félreértik.

Varga Líviusz többeknél is kiverte szerdai konferálásával a biztosítékot, így, talán miatta is sokan átrohantak a vége előtt a másik nagyszínpadon kezdődő VHK-ra tombolni.

Kiss Tibor a Quimby frontembere (archív)
Kiss Tibor a Quimby frontembere (archív)
Fotó: Mohai Balázs / MTI

A fesztiválárak amúgy, Ági hasonlata szerint, olyanok, mint a Király utcában Pécsen, vagyis állati drágák: 420 forintos ásványvíz, 1000 forintos hamburger, 800 forint egy gyros, 1000 forint egy szendvics. Legalább a friss péksüteménnyel kompenzáltak: a Tom Market-esnek örültek sokan, hogy már reggelit is a kempingen belül lehet megoldani.

Pénteken vagy négy-ötször ment a mentő jobbra-balra, ki tudja miért. De még mindig ez a legcsaládiasabb fesztivál, több generáció is kint mozgott, mi meg még lekvárt is tudtunk venni őstermelőktől. A szerdai rossz hangulat a rá következő két nap elmúlt, Lovasiéknak van egy olyan stabil és lojális közönsége, hogy ha jövőre beiktatnak egy politikusok/írók/borászok/focisták/kosáredzők Kispál-estjét, azt is végigtapsolják majd.