Így kell eladni a nagy büdös semmit

További Fesztivál cikkek

Az Index fesztiválblogja

Aktuális

Sopron, júl. 2- 7.

A fesztiválról
Az idei VOLT Fesztivál kampányában főszerephez jutnak a robotok, akik nem csupán a plakátokról mosolyognak a járókelőkre, de a VOLT helyszínén is találkozhatunk velük. Több mint öt éve nem lépett színpadra az ország első és egyetlen hálózati jazzbitang zenekara, fél évtized után, a régi slágerekkel és friss dalokkal újra élőben játszik, kizárólag a VOLT színpadán az Emil.RuleZ! A Punnany Massif összetoborozta a baráti körben aktív, szívükhöz legközelebb álló zenész-cimbiket, hogy az idei VOLT nulladik napján rendesen odacsapjanak. Szóval itt nagy buli lesz, erre garancia a meghívott fesztivál-fejek névsora: ott lesznek többek között a Hősök, az Irie Maffia, a Carbonfools, Kezdet-ék és a Mary Popkids tagjai, Takáts Eszti és zenekara, a Psycho Mutants, a Halott Pénz és a Köztársaság Bandáj. A házigazda szerepére pedig ki lehetne alkalmasabb, mint a tiszteletbeli Punnany-tag Kiss Ádám. Nem vitás, hogy az utóbbi évek legjobb line-upja az idei. A világsztár-kínálat valóban minden igényt kielégítő: a fesztivál három fő színpadán egymást váltják a nagyobbnál-nagyobb nevek, számos zenei műfajban. Billy Talent: Világszerte ismert, dallamos, könnyed, a tömegek megigézésre kitalált punk rockot játszó, kanadai zenekar, akik legfrissebb, komoly kritikai sikert arató ötödik albumukkal, a Dead Silence-szel találnak fogást rajtunk a VOLT-on. Bullet For My Valentine: A kétezres évek egy leghíresebb metál zenekara, agresszív riffekkel keményre gyúrt, ugyanakkor dallamos, nem kis virtuozitásról árulkodó szimfóniákat írnak, lemezeikből több milliót adtak el, a 2013-as VOLT-on február végén megjelent negyedik nagylemezükkel csavarják a fesztivál közönségét a koponyájuk köré. Dub FX: A flaszter ura és a bulvárok hangja, aki közönségkedvenc loopjaival bejárta mind az öt kontinenst, forradalmasította az (utcai) előadó művészetet, és többször fellépet Magyarországon, ahol mostanra valóságos személyi kultusz épült ki köré: idén soha véget nem érő világkörüli turnéja újra a VOLT-ra vezet. Hurts: Adam Anderson és Theo Hutchcraft romantikus szintipop duója, a műfaj meghatározó zenekara, akik slágerekkel teli bemutatkozó albumuk után ezúttal második nagylemezüket, a most márciusban megjelent Exile-t hozzák el a magyar közönségnek. Martin Solveig: 2013 nyarán élőben szólal meg Sopronban az utóbbi idők legkedveltebb bulislágere, a Hello, hiszen a track-et jegyző kolosszális francia DJ-producer, a DJ Mag 100-as listájáról évek óta kirobbanthatatlan Martin Solveig is fellép a VOLT-on. Papa Roach: Jacoby Sahddix elnyűhetetlen, a legkeményebb törésteszteken edzett, elpusztíthatatlan bandája, a kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején tomboló új hullámos metál őrület egyik meghatározó, mindig megújulni képes zenekara. Parov Stelar Band: Marcus Füreder ellenállhatatlan zenekara, az electro swing feltalálói, akikről mindenki tudja, hogy a nagy fesztiválok legbulizósabb kedvű bandái közé tartoznak. Queens of the Stone Age: Stílusteremtő zenekar a kaliforniai Palm Desertből, a stoner rock ikonjai, egyszerre rakkolós és kábító, súlyos, riff-központú rock zenét játszanak, és először 2013-ban lépik át Magyarország határait, hogy előadják népes hazai rajongótáboruknak kultikus számaikat az idei VOLTon. Sven Väth: A német elektronikus zene egyik legfontosabb alakja, legendás, iskolateremető, mindig megújulni képes művész, akit csak a techno keresztapájaként regisztrál a világ. 30 Seconds To Mars: Milliós rajongótáborral rendelkező rock zenekar, elementáris és szenvedélyes színpadi produkciójukról ismertek világszerte, évek óta dobogós helyen szerepelnek a VOLT kívánságlistáján, 2011-ben teltházas koncertet adtak a fesztiválon, ahová májusban megjelenő új lemezükkel, a Love, Lust, Faith + Dreams-szel térnek vissza. Jegyek: 0. napi jegy: 2 900 Ft Napijegy a helyszínen: 10 990 Ft. Bérlet: 29 900 Ft.

Tovább »

A Thirty Seconds To Mars ijesztő jelenség. Nem is az, hogy ennyien szeretik, hanem hogy a zene minőségéhez és a blöff mértékéhez képest mennyien és milyen áhítattal borulnak le előttük. Nagyjából olyan a zenekar és a rajongótábora, mintha mondjuk egy ismertebb vallási szekta bemerészkedne a zenébe, és így próbálna meg mély mondanivalónak álcázott pénzlehúzást eszközölni.

A koncerten fizetett meet and greet volt (nagyjából annyit tesz, hogy találkozhatunk egy kis időre a zenekarral), amire az összes, 350-900 dolláros csomag elkelt, amiben ugye a fesztiváljegy ára nincs benne. A rajongók örömmel álltak lufikkal a kezükben a kordonoknál a kiadott parancsra várva, hogy feldobhassák a közönségbe azokat. A számok között hisztérikusan, eszüket vesztve sikoltoztak a lányok, mintha a szentlélek szállná meg őket éppen. A dalok alatt zokogtak a csoportokba verődött rajongók. Olyan ez, mint egy gondosan felépített agymosás, ami ráadásul alig szól másról, mint Jared Leto bugyinedvesítő képességéről.

A színészből lett rocksztár ügyesen érzett rá, hogy mennyi lehetőség rejlik a külsejében, és igazából énekelnie sem kéne, csak állni a színpadon és szuggesztíven nézni, már attól elalélna a közönség. Kétség sem férhet hozzá, képes magára vonni a figyelmet, de a viselkedésén és a már-már eszelős tekintetén túl több pluszt nem ad. Képes elvétve jó számokat összerakni, viszont a legtöbb mégis se vége, se hossza giccses burjánzás. Énekhangja, hangterjedelme sincs igazából, bár legalább nem hamis. Testvére, Shannon Leto viszont egy intenzív, pontos dobos, de sajnos neki is a mesterséges zenei alapokra kell dobolnia, hiszen a trió felállással elég nehéz lenne reprodukálni a lemezek hangzását, így aztán a dob vajmi kevés esélyt kap a kibontakozásra.

Mindemellett annak, aki még nem látta koncerten a zenekart, a korábban leírt hisztérikus hangulat miatt meghatározó élmény lehetett a voltos koncert. Leto legalább tudta hol van („Szopron”), és nem hitte azt, hogy ez Ausztria. A zenekar gondolt arra, hogy a show látványos legyen, és csináltak néhány olyan húzást, amivel csak tovább fokozták a rajongók őrjöngését. Például amikor Jared Leto a keverőpulhoz állt egy akusztikus gitárral és onnan énekelt el egy számot. Hirtelen a közönség vége lett az eleje. A számok közé beszúrt cirkuszi mutatványoknak nem sok helye van egy popkoncerten, de még ezt is úgy tálalták, mintha a mondanivalót erősítenék.

A Thirty Seconds To Mars zenéje egyszerűen sehol sem tartana a parasztvakítások és Jared Leto tekintete nélkül. Erre viszont egy olyan monstrumot építettek, ami példaértékű. Ekkora nagy büdös semmit, ilyen töménytelen mennyiségű pénzért eladni kevesen képesek. Arra is alig van példa, hogy azt a látszatot is fenn tudják tartani, hogy ez az egész nem a csajmágnes egóról szól, pedig hallani a koncerten, hogy nincs férfikiabálás. Mindenesetre, aki véletlenül keveredik egy ilyen koncertre, az nézze egy ideig, mert érdemes, de pénzt adni érte semmi esetre sem ajánlott.