Metálzenekar fürdőgatyában

2013.07.05. 17:34
Az Index fesztiválblogja

Aktuális

 
A fesztiválról
Az idei VOLT Fesztivál kampányában főszerephez jutnak a robotok, akik nem csupán a plakátokról mosolyognak a járókelőkre, de a VOLT helyszínén is találkozhatunk velük. Több mint öt éve nem lépett színpadra az ország első és egyetlen hálózati jazzbitang zenekara, fél évtized után, a régi slágerekkel és friss dalokkal újra élőben játszik, kizárólag a VOLT színpadán az Emil.RuleZ! A Punnany Massif összetoborozta a baráti körben aktív, szívükhöz legközelebb álló zenész-cimbiket, hogy az idei VOLT nulladik napján rendesen odacsapjanak. Szóval itt nagy buli lesz, erre garancia a meghívott fesztivál-fejek névsora: ott lesznek többek között a Hősök, az Irie Maffia, a Carbonfools, Kezdet-ék és a Mary Popkids tagjai, Takáts Eszti és zenekara, a Psycho Mutants, a Halott Pénz és a Köztársaság Bandáj. A házigazda szerepére pedig ki lehetne alkalmasabb, mint a tiszteletbeli Punnany-tag Kiss Ádám. Nem vitás, hogy az utóbbi évek legjobb line-upja az idei. A világsztár-kínálat valóban minden igényt kielégítő: a fesztivál három fő színpadán egymást váltják a nagyobbnál-nagyobb nevek, számos zenei műfajban. Billy Talent: Világszerte ismert, dallamos, könnyed, a tömegek megigézésre kitalált punk rockot játszó, kanadai zenekar, akik legfrissebb, komoly kritikai sikert arató ötödik albumukkal, a Dead Silence-szel találnak fogást rajtunk a VOLT-on. Bullet For My Valentine: A kétezres évek egy leghíresebb metál zenekara, agresszív riffekkel keményre gyúrt, ugyanakkor dallamos, nem kis virtuozitásról árulkodó szimfóniákat írnak, lemezeikből több milliót adtak el, a 2013-as VOLT-on február végén megjelent negyedik nagylemezükkel csavarják a fesztivál közönségét a koponyájuk köré. Dub FX: A flaszter ura és a bulvárok hangja, aki közönségkedvenc loopjaival bejárta mind az öt kontinenst, forradalmasította az (utcai) előadó művészetet, és többször fellépet Magyarországon, ahol mostanra valóságos személyi kultusz épült ki köré: idén soha véget nem érő világkörüli turnéja újra a VOLT-ra vezet. Hurts: Adam Anderson és Theo Hutchcraft romantikus szintipop duója, a műfaj meghatározó zenekara, akik slágerekkel teli bemutatkozó albumuk után ezúttal második nagylemezüket, a most márciusban megjelent Exile-t hozzák el a magyar közönségnek. Martin Solveig: 2013 nyarán élőben szólal meg Sopronban az utóbbi idők legkedveltebb bulislágere, a Hello, hiszen a track-et jegyző kolosszális francia DJ-producer, a DJ Mag 100-as listájáról évek óta kirobbanthatatlan Martin Solveig is fellép a VOLT-on. Papa Roach: Jacoby Sahddix elnyűhetetlen, a legkeményebb törésteszteken edzett, elpusztíthatatlan bandája, a kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején tomboló új hullámos metál őrület egyik meghatározó, mindig megújulni képes zenekara. Parov Stelar Band: Marcus Füreder ellenállhatatlan zenekara, az electro swing feltalálói, akikről mindenki tudja, hogy a nagy fesztiválok legbulizósabb kedvű bandái közé tartoznak. Queens of the Stone Age: Stílusteremtő zenekar a kaliforniai Palm Desertből, a stoner rock ikonjai, egyszerre rakkolós és kábító, súlyos, riff-központú rock zenét játszanak, és először 2013-ban lépik át Magyarország határait, hogy előadják népes hazai rajongótáboruknak kultikus számaikat az idei VOLTon. Sven Väth: A német elektronikus zene egyik legfontosabb alakja, legendás, iskolateremető, mindig megújulni képes művész, akit csak a techno keresztapájaként regisztrál a világ. 30 Seconds To Mars: Milliós rajongótáborral rendelkező rock zenekar, elementáris és szenvedélyes színpadi produkciójukról ismertek világszerte, évek óta dobogós helyen szerepelnek a VOLT kívánságlistáján, 2011-ben teltházas koncertet adtak a fesztiválon, ahová májusban megjelenő új lemezükkel, a Love, Lust, Faith + Dreams-szel térnek vissza. Jegyek: 0. napi jegy: 2 900 Ft Napijegy a helyszínen: 10 990 Ft. Bérlet: 29 900 Ft.
Tovább »
 

Magyarország egyik rockújságírója mondta nekem nem olyan régen, hogy egy metálzenekar ne álljon színpadra strandgatyában. A kollégával nem egy dologban van nézetkülönbségünk, de valahogy ebben egyetértünk. Elég ehhez a színpadra nézve azt látni, hogy félmeztelen, strandoláshoz öltözött zenészek ugrabugrálnak, és közben agresszív metalcore szól. Egyszerűen nevetséges. Persze, nem kell mindent komolyan venni, de a hörgés és a szörfölés valahogy nem passzol.

Az ausztrál Parkway Drive egyébként odáig merészkedett, hogy egyenesen egy tengerparti klipet csinált, amiben a térdig érő óceánban terpesztve vagy éppen szörfdeszkán gitároznak. Valaki ezt a metalcore műfaj egyik legviccesebb videójának tartja, és van benne némi igazság. A Parway Drive egyébként nem talált fel semmi újat, dallamos énektől mentes, kliséhalom metalcore-t játszanak, leginkább az In Flamestől nyúlt gitárharmóniákkal és riffekkel. Az ausztrál és a svéd tengerpartban ugyan nincs sok közös, de a srácok ezek szerint magukénak érzik ezt az amúgy nem túl barátságos hangulatú stílust.

A zenekar egyébként abszolút hozta magát, és a népszerűségükhöz mérten sokan is tomboltak rájuk. Ha nem is eredeti, amit csinálnak, legalább pontosan és energikusan zenélnek. Más kérdés, hogy ha valaki nem járt rá a lemezeikre, akkor tulajdonképpen egy végtelenített dalt hallott ez alatt az egy óra alatt, mivel vajmi kevés különbség van a számok között, ráadásul a dalszerzés sem az erősségük.

Vagy lassan, vagy gyorsan indítanak néhány harmóniával, majd jön pár taktus agresszív riffelés, majd azt lefelezik egy breakdownnal. Utóbbiban a nagy király a zenekar, tulajdonképpen nem volt szám e nélkül. A koncert emiatt nagyjából 15 perc után meredt unalomba fulladt, már ha nem akart valaki tornázni egyet a még délután hatkor is szemérmetlenül tűző napsütésben.

Winston McCall, az énekes a napsütésre tett is néhány keresetlen megjegyzést, ami tekintve azt a bizonyos videót meg a strandnadrágot, nem volt túl hiteles. Költözzenek inkább Svédországba, onnan nézve még ez a stílus is autentikusabbnak tűnik.