Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Fesztivál cikkek
Aktuális
Az idei VOLT Fesztivál kampányában főszerephez jutnak a robotok, akik nem csupán a plakátokról mosolyognak a járókelőkre, de a VOLT helyszínén is találkozhatunk velük. Több mint öt éve nem lépett színpadra az ország első és egyetlen hálózati jazzbitang zenekara, fél évtized után, a régi slágerekkel és friss dalokkal újra élőben játszik, kizárólag a VOLT színpadán az Emil.RuleZ! A Punnany Massif összetoborozta a baráti körben aktív, szívükhöz legközelebb álló zenész-cimbiket, hogy az idei VOLT nulladik napján rendesen odacsapjanak. Szóval itt nagy buli lesz, erre garancia a meghívott fesztivál-fejek névsora: ott lesznek többek között a Hősök, az Irie Maffia, a Carbonfools, Kezdet-ék és a Mary Popkids tagjai, Takáts Eszti és zenekara, a Psycho Mutants, a Halott Pénz és a Köztársaság Bandáj. A házigazda szerepére pedig ki lehetne alkalmasabb, mint a tiszteletbeli Punnany-tag Kiss Ádám. Nem vitás, hogy az utóbbi évek legjobb line-upja az idei. A világsztár-kínálat valóban minden igényt kielégítő: a fesztivál három fő színpadán egymást váltják a nagyobbnál-nagyobb nevek, számos zenei műfajban. Billy Talent: Világszerte ismert, dallamos, könnyed, a tömegek megigézésre kitalált punk rockot játszó, kanadai zenekar, akik legfrissebb, komoly kritikai sikert arató ötödik albumukkal, a Dead Silence-szel találnak fogást rajtunk a VOLT-on. Bullet For My Valentine: A kétezres évek egy leghíresebb metál zenekara, agresszív riffekkel keményre gyúrt, ugyanakkor dallamos, nem kis virtuozitásról árulkodó szimfóniákat írnak, lemezeikből több milliót adtak el, a 2013-as VOLT-on február végén megjelent negyedik nagylemezükkel csavarják a fesztivál közönségét a koponyájuk köré. Dub FX: A flaszter ura és a bulvárok hangja, aki közönségkedvenc loopjaival bejárta mind az öt kontinenst, forradalmasította az (utcai) előadó művészetet, és többször fellépet Magyarországon, ahol mostanra valóságos személyi kultusz épült ki köré: idén soha véget nem érő világkörüli turnéja újra a VOLT-ra vezet. Hurts: Adam Anderson és Theo Hutchcraft romantikus szintipop duója, a műfaj meghatározó zenekara, akik slágerekkel teli bemutatkozó albumuk után ezúttal második nagylemezüket, a most márciusban megjelent Exile-t hozzák el a magyar közönségnek. Martin Solveig: 2013 nyarán élőben szólal meg Sopronban az utóbbi idők legkedveltebb bulislágere, a Hello, hiszen a track-et jegyző kolosszális francia DJ-producer, a DJ Mag 100-as listájáról évek óta kirobbanthatatlan Martin Solveig is fellép a VOLT-on. Papa Roach: Jacoby Sahddix elnyűhetetlen, a legkeményebb törésteszteken edzett, elpusztíthatatlan bandája, a kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején tomboló új hullámos metál őrület egyik meghatározó, mindig megújulni képes zenekara. Parov Stelar Band: Marcus Füreder ellenállhatatlan zenekara, az electro swing feltalálói, akikről mindenki tudja, hogy a nagy fesztiválok legbulizósabb kedvű bandái közé tartoznak. Queens of the Stone Age: Stílusteremtő zenekar a kaliforniai Palm Desertből, a stoner rock ikonjai, egyszerre rakkolós és kábító, súlyos, riff-központú rock zenét játszanak, és először 2013-ban lépik át Magyarország határait, hogy előadják népes hazai rajongótáboruknak kultikus számaikat az idei VOLTon. Sven Väth: A német elektronikus zene egyik legfontosabb alakja, legendás, iskolateremető, mindig megújulni képes művész, akit csak a techno keresztapájaként regisztrál a világ. 30 Seconds To Mars: Milliós rajongótáborral rendelkező rock zenekar, elementáris és szenvedélyes színpadi produkciójukról ismertek világszerte, évek óta dobogós helyen szerepelnek a VOLT kívánságlistáján, 2011-ben teltházas koncertet adtak a fesztiválon, ahová májusban megjelenő új lemezükkel, a Love, Lust, Faith + Dreams-szel térnek vissza. Jegyek: 0. napi jegy: 2 900 Ft Napijegy a helyszínen: 10 990 Ft. Bérlet: 29 900 Ft.
A késparty kifejezés biztosan ismerős azok számára, akik az iskolai számítástechnika órákat vad Counter Strike-ozással töltötték. Ilyenkor az összes játékos kizárólag késsel támad egymásnak. Innen vette a nevét az ausztrál Knife Party is, amelynek két tagja egyben a Pendulum drum and bass produkció alapítója is. A Pendulumot talán nem kell külön bemutatni. A feloszlásuk ellenére is jönnek hozzánk évente legalább egyszer, hogy egy DJ szettes haknival örvendeztessenek meg. A Knife Party valószínűleg pont ezen koncepción alapján jött létre, hogy a lehető legbutább electrohouse-zal, nulla látvánnyal és egy műmájer DJ-vel simán felférjenek egy közepes méretű fesztivál nagyszínpadára.
Alapvetően nem lenne baj azzal, hogy egyre több DJ ad nagyszínpados koncertet a fesztiválokon. Ez most a trend, ráadásul százszor olcsóbb és egyszerűbb elhozni egy nevesebb producert, mint egy komplett zenekart. Azonban egy nagyszínpados produkciónak mindig ki kell tűnnie valamivel a többi közül. Na, ez a Knife Partynak azzal sikerült, hogy ennyire olcsó, minőségtelen haknit az elektronikus zenében talán a '90-es évek óta nem láthatott a közönség.
Pedig valamilyen szinten érthető, hogy a Project X című filmet jónak tartó tinédzserek végre állat módjára elszabadulhatnak egy négynegyedes dobtémára illetve egy-egy mélyen búgó basszusra. Ahogy régebben a rave korszakban neoncumik és fényrudak villogtak, ezeket mára felváltották a Guy Fawkes-maszkok és a felfújható állatos matracok. Egészen megdöbbentő volt látni, hogy még a keverő után álló sorokban is pattognak az emberek olyan prosztó electrohouse-ra, hogy az ember hajlamos elfelejteni milyen menő műfaj volt annak idején a french electro.
A közönség viszont tombolni és táncolni akart, igazából tök mindegy mire. Tényleg, olyan szinten nem érdekelt senkit az egész, hogy láthatóan csak én öklendeztem nagyokat, amikor a szánalmasan alibi, kiállásból kiállásba keverő, amolyan Bárány Attilásan a mikrofonba a kötelező köröket lenyomó DJ konkrétan a legcsóróbb eurodance témákkal vezette át egymásba a szinte teljesen ugyanolyan zenéket. Az eurodance-szel egészen odáig ment, hogy Alice Deejay Better Off Alone-ja után volt pofája még a What Is Love-ot is berakni. Még ez sem tántorította el a bulizókat, akik tényleg annyira birkaként viselkedtek, hogy amikor a DJ tapsolásra buzdította a nézők a clap clap clap szavak ismétlésével, mögöttem egy srác csápolás mellett még a clap clap clap szavakat is ismételgette hangosan.
Akármennyire szeretnék ezt modern elektronikus tánczeneként eladni, voltaképpen ugyanaz történik, mint 15 évvel ezelőtt, semmivel sem volt különb a produkció, mint egy Spigiboy-buli a Bank Dance Hallban. Az ordenáré haknit csak tetézte, hogy senki se vette a fáradtságot csinálni egy rendes vizuált vagy vetítést a fellépéshez, ahogyan a világ legtöbb fesztiválján szokás a főszínpadon, ha mindössze egy faszi nyúlkál a keverőpult mögött. Konkrétan a negyvenedik perc környékén láttam először valami változást a kivetítőn, ahol a hatalmas látványt a Knife Party nevének kiírása és annak mozgatása jelentette. Másfél óráig.
Ha fegyvert dugnának a seggembe, akkor sem tudnék egy apró pozitívumot sem találni a Knife Party fellépésében. Minden benne volt, ami miatt a laikusok csak béna tuctucnak hívják az elektronikus zenét és a tegnapi produkciót látva meg is bizonyosodhattak erről. Hangerő letekerős felkonferálás a DJ-től, röhejesen szuperminimális vetítés, felfoghatatlan eurodance részletek, alibi keverés és számválasztás, és ez az egész a Volt nagyszínpadán a Hurts után. Az emberek mégis szörföztek és láthatóan remekül érezték magukat, csak én tapostam a földön a saját állkapcsomon, hogy mikor mentünk vissza az időben 15 évet.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon