Azt hittem, elkéstem - Interjú Henrik Schwarz-cal

2013.07.13. 13:30 Módosítva: 2013.07.15. 11:16
0 hozzászólás

Németország elsősorban a techno melegágya, de szerencsére kiemelkedő house-producerekből is van ott elég. A műfajt a mélyebb, letisztultabb oldaláról közelítő, és a house-t leginkább a dzsesszel összeboronáló Henrik Schwarz-cal beszélgettünk többek között zeneelméletről, gyökerekről, az utánpótlásról és a jövőről.

Pár pillanattal ezelőtt körbenéztél a színpadon. Mik az első benyomásaid a közönségről és a hangulatról?

Igen, voltam kint, eddig minden nagyon jónak tűnik.

Henrik Schwarz
Henrik Schwarz

Ha választanod kéne a  kedvenc műfajod, a house és a dzsessz között, melyikre tennéd inkább a voksod?

Ezek a meghatározások csupán nevek számomra, nem igazán vagyok kategorizálás híve, szóval ebben a kérdésben nem tudnék dönteni.

Ha már dzsessz, hogyan kerültél kapcsolatba a stílussal? Mikor kezdődött az egész?

Igazából akkor kezdtem komolyabban belemerülni a zenébe, amikor megvettem az első lemezeimet - amik történetesen raplemezek voltak - még valamikor a 80-as években. Kíváncsi voltam, hogy ezek az előadók honnan szerzik be a hangmintáikat, amiket felhasználnak a munkáikban. Tulajdonképpen így jutottam el a jazz-megjelenésekig, nagyon érdekesnek találtam az egész világot, beleástam magam, és szépen lassan rábukkantam a saját mintáimra.

Hogy tudnád leírni a kapcsolatod a távol-keleti deep house egyik éllovasával, Kunijuki Takahasival? Már sokszor dolgoztatok együtt, stílust tekintve teljesen olyan, mintha a japán ikertestvéred lenne.

Nagyon bírom őt, már tíz éve ismerem, jövőre például tervezek is egy japán turnét. Vele akkor találkoztam, amikor először látogattam az országba. Nagyon kedves fickó és nagyszerű zenész is egyben, fantasztikus, hogy van valaki odaát, valahol messze, akit ennyire jól ismersz..

Tervezitek, hogy ismét új anyagokat jelentettek meg együtt?

Igen, természetesen. Amikor Japánban vagyok, gyakran beülünk a stúdióba és felveszünk együtt valamit, vagy simán csak úgy játszunk.

Pár évvel ezelőtt összeraktál egy egyedi kiegészítőt az Ableton nevű, népszerű zeneszerkesztp programhoz. Mi ez pontosan és hogyan működik?

Mivel sosem volt hangszerem, mindig arról álmodoztam, hogy van valami, ami előre megmondja a billentyűk helyes leütésének a sorrendjét a zongorán, bármilyen zeneelméleti háttértudás nélkül. Támadt egy ötletem, hogy a zeneelméletet számítógépes kódokba ültetem át, így amikor játszol a zongorán, felismeri, hogy éppen mi az, amit az adott darabból ki akarsz hozni, és szép dallamokat kreál belőle. A programozás mellett így volt lehetőségem komolyabban is zenét tanulni, tehát már valamivel többet tudok erről az oldalról is.

Próbáltál már más szoftvereket is, vagy kizárólag Abletont használsz?

Sokáig dolgoztam Cubase-zel, még mielőtt az Ableton elérhető lett volna, és a hangzása miatt ma is nagyon szeretem. De a Logic például teljesen kimaradt az életemből, azt nem nekem találták ki. De a választás igazából ízlés kérdése, teljesen egyéni döntés.

Mi a véleményed napjaink house-mozgalmáról Németországban? Vannak fiatal tehetségek, akikre érdemes odafigyelni?

Hogyne, több ezer van belőlük. Mindig azt mondom, hogy ajánlott kicsivel több hónapot, vagy akár évet is eltölteni a stúdióban, mielőtt úgy döntesz, hogy kiállsz a közönség elé. Én például nagyon későn kezdtem az egészet, de végül kedvezően alakultak a dolgok, sokáig azt hittem, lekéstem valamiről, de aztán kiderült, hogy nem ez a helyzet. Talán éppen ez az a tanács, amit adhatnék, semmit sem szabad elkapkodni, ha úgy érzed, valami különlegességgel tudsz előállni, előbb-utóbb úgyis sikerülni fog, és rád találnak.

Nem gondoltál arra, hogy DJ Sprinkles-szel dolgozzatok együtt? Remekül kiegészítenétek egymást, nagyon érdekes lenne hallani a végeredményt.

Kétségkívül ő is nagyszerű zenész, de nem találkozunk túl gyakran, párszor összefutunk Japánban, mivel ő most ott él. Egyelőre semmi sincs eltervezve, de sose lehet tudni.