Öreg vagyok már a fesztiválokhoz - Editors-interjú

2013.08.11. 15:55
0 hozzászólás

Tom Smith, az Editors énekese is az olyan fesztiválokat szereti, mint a Sziget, ahol a zene mellett lehet mást is csinálni. Leginkább a kreatív munka izgatja, már a következő lemezre készül, és mindig siet haza a családjához. A szigetes koncertjük előtt beszélgettünk a frontemberrel.

Magánemberként milyen fesztiválokat szeretsz?

Nem biztos, hogy magánemberként még ugyanolyan izgalommal látogatnék ki egy fesztiválra, mint mikor fiatal voltam. Öreg vagyok én már ehhez, de mindig is azokat szerettem, ami összetett, ahol el lehet úgy bolyongani, hogy a koncertek mellett más szórakozást is talál magának az ember, és ami zeneileg is sokszínű, és megférnek egymás mellett a stílusok, fel lehet fedezni új zenekarokat magadnak. Ezért is szeretem például a Glastonburyt. Egyébként engem ez a fesztivál kicsit arra emlékeztet. A zene a legfontosabb, de jó tudni, hogy amellett is mindig történik valami.

Hogy viseled, hogy a Glastonburyt mindig elönti a sár?

Idén nem volt egyáltalán, hihetetlenül jó volt. Viszont, ha sár van, az maga a földi pokol, mindened olyan, mindened szétázik, és mindenki csak esik-kel a sárban.

Ma megnézel valakit?

Az estémet kicsit keresztülhúzza az a tény, hogy reggel korán, egészen pontosan hajnali 4-kor ébredünk, hogy Szicíliába érjünk. De Nick Cave érdekelt volna, de ő sem ma lép fel, meg persze a Blur is érdekelt volna, akik szintén zseniális zenekar.

Júliusban jelent meg a Weight Of Your Love lemezetek, hogyan állsz a visszajelzésekkel?

Tudom, hogy mindig vannak olyanok, akiknek nem tetszik, amit csinálunk, vagy bármilyen lemezt is rakunk össze, az sosem lesz elég jó. De a legfontosabb, hogy a zenekar szereti a lemezt, elégedettek vagyunk vele, és pontosan azt érezzük mindannyian, hogy egy ilyet szerettünk volna összerakni. Kritikát meg úgy olvasok, hogy megnézem, hány csillagot vagy vonalat, vagy tűzcsóvát vagy akármit adnak rá, a jókat elolvasom, a rosszakat meg nem. De a viccet félretéve tényleg inkább csak a jó, vagy a közepes kritikákkal foglalkozom, de azokkal se sokat.

Mi a lemez életciklusa az Editorsnál? Mennyi idő, amíg egy-egy lemezt rendesen lehet turnéztatni, és amíg nem lesz unalmas az embereknek?

Az előzőeknél ez máshogy volt, mert persze minden függ a lemez sikerétől is, de mostanra gyerekeink vannak. Tehát nálam például az, hogy elmenjek 8 hétre turnézni Amerikába, szóba sem jöhet. Inkább Európában turnézunk többet, a fesztiválokon idén nyáron, és szerintem még jövőre is, de 2014 nyarán, már szeretnénk elkezdeni előkészíteni az ötödik lemezt. Addig persze oda megyünk, ahol szívesen látnak minket, vagy olyan helyekre, ahova ritkán jövünk, mint például Magyarország, de új helyeket is szívesen fedezünk fel, én például ezzel a lemezzel nagyon szeretnék eljutni Dél-Afrikába. De nagyon hosszú, hónapokig tartó turnékat már a gyerekek miatt nem fogunk bevállalni. De ha a jövő évre gondolok, inkább a kreatív része izgat, az új dalok írása.

Az új lemez munkálatai alatt Chris Urbanowicz kiszállt a zenekarból, mert nem értett egyet a ti zenei irányotokkal. Mit szeretett volna?

Ez egy nagyon nehéz döntés volt, még nehezebb leegyszerűsítve elmesélni. Nézd, nagyon sokáig próbáltuk a negyedik lemezt megírni Chrissel. Nagyjából egy vagy másfél évig próbáltunk vagy stúdióztunk, és ennyi idő alatt sem jutottunk semeddig. Egy dalnál sem tudtuk azt mondani, hogy ezzel mindenki elégedett, és mindenki boldog. Ahogy telt az idő, már nem is arról beszélgettünk, hogy mikor lehet új lemez, hanem, hogy ha így haladunk lesz-e valaha új lemez. Ezt pedig csak úgy lehetett kivitelezni, ha Chris nem játszik velünk. Ez nyilván az utolsó utáni megoldásként fogalmazódott meg bennünk, de tudod úgy nagyon nehéz bármit összehozni, hogy semmi sem volt jó eléggé, viszont ha kérdeztük Christ, hogy mit szeretne, arra nem tudott mondani semmit. Ezzel nincs baj, ha bennünk is megfogalmazódik ugyanez, hogy valami nem jó a dalokkal, de itt úgy alakult, hogy rajta kívül mindhármunknak megfelelt. Tényleg szomorú vagyok emiatt, de el kellett döntenünk, hogy vagy Chris nem játszik velünk, vagy nem lesz több lemezünk.

Tartjátok a kapcsolatot, elmondta mit gondol a lemezről?

Még szerintem túl korai lenne megkeresni. Ő New Yorkban él, tehát még csak az sincs, hogy összefutunk itt-ott.

Hogyan kerültek az új tagok a képbe?

Justin Lockey úgy jött hozzánk, hogy a producer, Flood ajánlotta, rengeteg ötlete van, és nagyon kreatív ember amellett, hogy jó gitáros is. Nem úgy gitározik, mint Chris, és ez jó, mert nem is az volt a cél, hogy találjunk valakit, aki egy Chris-imitátor. Elliott Williams pedig már turnézott velünk, a billentyűs és gitározott is, sőt a hangját is használtuk, tehát őt már ismertük. De egyébként ez nagyon furcsa, mert most olyan, mintha egy teljesen új zenekar lennénk, és ismerkedünk.

Miért döntöttek úgy, hogy kibővítitek a tagok számát?

Mikor eldöntöttük, hogy Chrissel elválnak az útjaink, volt lekötve koncertünk, ezért gyorsan kellett találni egy új gitárost. És ha már megújultunk, akkor tegyük rendesen és adjunk még egy kis extra zenét a színpadra. Ez nekünk is nagyobb lehetőség, hogy több mindent kipróbálhatunk, valamint Justin válláról is levesszük kicsit a felelősséget ezzel, és könnyebb lesz az ő dolga is.

Volt valamilyen beavatásuk, mikor bekerültek?

Még nem. Még korai, kicsit szokják a dolgokat, aztán mikor nem számítanak rá, majd akkor Russell előáll valamivel, ő felelős ezekért.

Miket szokott csinálni?

Ezt Edtől kéne kérdezni, mert úgy alakult, hogy mindig ő szenvedi el az összes szívatást, de most vannak új emberek, szóval lehet, hogy egy kicsit fellélegezhet.

A zenéteket évekig indie-ként jellemezték, most meg egy ideje mindenhol alternatív rock vagytok. Te melyiket utálod kevésbé?

Ezeken mindig jól elszórakozom. Indie akkor voltunk, mikor az divat volt, bár a kiadónk tényleg független volt, szóval még illik is ránk. Mindig is rockzenét csináltunk, próbáltuk megtölteni érzelmekkel, és ezt szerintem nehéz címkékkel ellátni.