Strand Fesztivál: kicsi és savanyú Sound

2013.08.19. 19:23 Módosítva: 2013.08.19. 19:23
29 hozzászólás

Talán a legszomorúbb fesztivált sikerült összehozni a nyár végére; a szegény ember Soundja, a Strand Fesztivál vasárnap nyitott Zamárdiban. Egy óra ötven perc a vonaton állva Pestről – persze a pótdíj fizetve, de a MÁV nem készült fel a tömegre, a nagyobb baj az, hogy a szervezők sem. Kígyózó sorok az elővételben megváltott jegyekkel, problémák a beengedésnél – nagy csomaggal jöttél? vagy kicsivel? külön sorban az egyik, külön sorban a másik. A biztonságiak sincsenek a helyzet magaslatán, ha már végigálltad közepes csomaggal a kiscsomagosok sorát, de nagynak ítélik a hátizsákod, visszaküldenek, és kezdheted elölről. (Persze kérdés, hogy a felfújt matracot hova sorolják épp.)

És akkor sem lesz jobb, ha bejutottál. A szabadstrand Zamárdiban adott volt, a hollandok által a Soundon letaposott füvet még nem telepítették újra, hát jó magyar szokás szerint lehúztak róla még egy bőrt. Nyeled a port – már lassan semmit sem látsz tőle –, de talán jobb is, mert nincs mit nézni. A nagyszínpad összement, igaz, így sincs tömeg előtte, a másik nem messze, ott tényleg csak lézengenek. Ezen kívül gyakorlatilag semmi, még egy nyomorult csocsóasztal sincs. Adott két színpad, a Balaton-part, néhány Toi Toi – talán ez az egyetlen, amit sikerült kiszámítani, ott nem állnak sorok, sőt, a néhai VIP-klotyókból köznépivé avanzsált budikban papír is van. Ha délután beverekedted magad, még vehettél egy sört – a választék azonos a korábbi fesztiválokon megszokottal, az ár természetesen változott (a VOLT-on egy korsót 550-ért, a Szigeten 640-ért, itt 590-ért kapsz meg). Később gyakorlatilag esélytelen piához jutni. Sok az eszkimó, kevés a kocsma, egyszerűbb kimenni, és a szabadstrandon bedobni egy korsóval 420-ért.

Hogy a szervezők mire számítottak, érthető, egy kis bevételre ugyanott, ahol másfél hónapja nagyobbat lehetett kaszálni. És a közönség? Mit vesz, aki hamis LV-t vásárol? Életérzést. A recept pofonegyszerű. A Szigetről és lassan a VOLT-ról is kiszorulóknak kínálják a Sound 2-t. Kicsi, savanyú, de a miénk, nekünk jó lesz. Olyan, mintha, de mégsem. A bérlet elővételben 9900 Ft, a kempingjegy 1500. Ezért három napig sátrazhatsz Zamárdiban, lesz valami zene is, csajozhatsz a Balatonban becsempészett másfél literes merlot-val. Itt nincs divatbemutató, a krokodilos póló helyett a holland bálás is megteszi. És egy kicsit úgy érezheted magad, mintha a Soundra jöttél volna – összehasonlítási alapod úgy sincs, talán sejted, hogy az valami más, de oda úgysem jutsz el, arra nem futja.

Erre persze nem lehet marketinget alapozni – azt mégsem mondhatták, hogy neked a szar is jó lesz – hát „nagyon zene fesztivál”-ként hirdették. Nagyon zene? Ha a Szigetről ezren megírták, hogy nagyon nem az, erre már nem lehet mit mondani. Persze talán nem is kell, a meghirdetett program magáért beszél. Hallgathatsz pl. ByeAlexet augusztus 20-án matinéműsorként, vagy megnézheted Flour Tomit. De talán már ennek sincs jelentősége. Életemben nem láttam még olyan fesztivált, ahol az első sorban nem cserélődtek a lányok a koncerteken. Miért is cserélődtek volna? Nem a kedvencüket akarták élőben látni, csak rajongani szerettek volna, gyakorlatilag mindegy, hogy kiért. Sikítozni az első sorból.

Szomorú ez a fesztivál. Egyes díszletelemeket átszállítottak – a rózsaszín sátorforma a VOLT újrahasznosításaként került a képbe –, mások maradtak – pl. a Sound VIP-mólója. De a díszletváros mögül kikandikál a nagy büdös semmi. És persze ami van, az sem olyan, mint eredetileg. Hatalmas felirat hirdeti a VIP-részt – talán a Soundról maradt? A felirat után kijutsz a mólóra – a Sound lecsupaszított székeihez, asztalaihoz, napágyaihoz – a matracokat persze elvitték. Fapados, töri a segged, de VIP. Minthogy sem a hazai elit, sem a sajtó nem képviseltette magát, a biztonságiak zavarukban elfelejtették, hogy a nagyon fontos embereknek fenntartott rész bejáratát őrzik, így a fesztiválozók szépen lassan bemerészkedtek. Megnézni, hogy hol csapatják mások. Félve le is ültek a napágyak szélére, egészen addig, amíg valaki észbe nem kapott. Éjjel fél 11 körül néhány zavart őr elkezdte határozottan kiterelni a pórnépet, mígnem kiderült, hogy itt már VIP-ek sincsenek. Összesen 5 darab élő, megfelelő karszalaggal rendelkező egyedet sikerült találni, ők maradhattak a kiürült helyen. Zene semmi, a pultosok bambán néztek maguk elé, ebből minden lesz, csak bevétel nem.

Olyan ez az egész mint a mamánál Szabadisóstón a rendszerváltás előtt. A szobák kiadva a németeknek kemény valutáért, de a konyhában matracon elalhatunk, csak Jürgen bácsit ne zavarjuk, talán jövőre is jön. Jürgen bácsi hozta a német márkát, mi meg a májkrémet meg a paradicsomot hűtőtáskában. Kicsi, savanyú, fapados, de nekünk jó lesz.

Olvasóink beszámolóit itt olvashatja.