Melóból nyomta a Fall Out Boy

2013.08.20. 13:35
Az Index fesztiválblogja

A zamárdi szabadstrand porfelhőjében megrendezett Stand Fesztiválon főműsorszámként lépett fel Fall Out Boy, de semmi különöset nem mutatott, játszották a számaikat egymás után. Szerettek volna egy kis vidám, kaliforniai szörfpunkos ugrálást, angol spleen-nel és érzelmességgel, de sajnos semmi közük se Kaliforniához, se a lázadáshoz, és a brit zenétől is csak annyit tanultak el, hogy a férfiaknak jól áll a szemfesték.

A Fall Out Boy 25 és 35 közötti fiúkból áll, izzadtságszagú számaik felületesek, és gyengén sikerültek. Az igazság az, hogy nem is képesek igazán ütős dalokat írni, semmilyen egyediség vagy potenciál nem rejlik bennük, amit tovább nehezít, hogy az emoval házasított mainstream pop-punk 16 éves kor felett nem is igazán komolyan vehető. A zenekar nagy korsóval merített, de inkább lopott az elődök hagyatékából: a Placebótól, a Blink 182-tól, sőt a Backstreet Boystól is, de leginkább átvette a leggyengébb elemeket. Az sem lenne meglepő, ha ezt a zenét random generátorral raktak volna össze, annyira nincs benne semmi eredeti. A Fall Out Boy tini közönséget célző emorock-ja képtelen kilépni az ezerszer elhasznált zenei közhelyzónából, de a sikerhez úgy tűnik, ez is elég.

A fentiekhez különösebb előadói tehetség sem járul, és az énekes is messze van az igazi fenegyerekségtől. "Látszik, hogy melóból nyomja a csávó" - hallottam valahonnan mögülem. Az irgalmatlanul gyenge hangosítás sem segített, a tombolás helyett csak nyeltük a port .

Ennek ellenére a strand fesztiválos pólóban ugráló tiniközönség a zenekar sovány biztatására is (“Put your hands up in the air!”) egy emberként üvöltötte végig a “fesztiváldöngető slágereket”: a This Ain’t a Scene, It’s an Arm Race-t , és a My Songs Know What You Did in the Dark-ot és I don’t care-t. Mintha a tiniket sem igazán érdekelte volna, mi is megy igazából a színpadon, a slágeren kívül láthatóan nem tudtak különbséget tenni a számok között, de erre nem is volt szükség. Nagyok voltak az érzelmek, össze lehetett ölelkezni, a zene emlékeztetett a Placebóra, tudtak néhány sort a dalszövegekből, és ez elég volt a szórakozáshoz.

Azért nem volt elviselhetetlenül rossz ez az ötven perc, de tény, hogy nem a Fall Out Boy fogja forradalmasítani a rock 'n' rollt, de még csak megmenteni sem, bármennyire is ezt ígérik az új lemezük, a Save Rock and Roll címével. A koncertre szép számban összegyűlt tinik legalább önfeledten ugráltak. Talán volt köztük, aki tudta is, hogy mire.