Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Természetesen az Arctic Monkeys már akkora sztár, hogy képtelenség velük interjút készíteni, ezért maradt nekünk az ír Strypes, akiket egyébként a következő nagy dobásnak tartanak a szigetország környékén. A voltos fellépésük előtt a mindössze 17-19 éves tagokból álló zenekarral beszélgettünk.
Nincs annál hálátlanabb feladat, mint beülni egy csapat tini közé beszélgetni, pláne ha azok még írek is, vagyis megközelítőleg tizenhétszer jobban kell koncentrálni az embernek, hogy minden egyes mondat képes legyen felfogni. Ezért amikor a számukra legmeghatározóbb előadókról kérdeztem őket, egymás szavába vágva dobálták be a '60-as, '70-es évek zenekarneveit.
- Dr. Feelgood
- The Animals
- Yardbirds
- John Lee Hooker
- Muddy Waters
Mielőtt még nagyon belelendültek volna, azért rákérdeztem, hogy a múlt ismerete mind szép és jó, de hallgatnak-e egyáltalán mai zenét azok a srácok, akik az eddig, nem túl hosszú pályájuk során kizárólag a rock and roll hőskorából inspirálódtak.
Jack White, Arctic Monkeys, Black Keys vagy Gary Clark Jr. például nagy kedvencünk, de viszonylag kevés aktuális előadót kedvelünk. Az a baj, hogy még mindig mindenki csak indie zenékben gondolkodik, amik legtöbbször túl modorosak, a dalszövegek túl mélyek, hogy bárki megértse, és bulizni sem lehet rá.
- foglalja össze gyorsan a zenekar ars poeticáját Josh McClorey gitáros. A zenekartól az egész brit sajtó azt várja, hogy visszahozza a hősies bluesrockkorszakot, amikor a Kinkstől a Led Zeppelinig mindenki az amerikai feketéktől lopott. A The Strypes nagyon hamar felkeltette a lemezipar figyelmét, kimondva-kimondatlanul a következő Arctic Monkeyst látja bennük mindenki. Pedig annyira fiatalok, hogy Ross Farrelly énekestől még egy kelet-magyarországi restiben is elkérnék a személyit, ha rendelni akarna egy sportfröccsöt. 17 évesen a gyereknek még az iskolában helye, kivéve ha olyan rajongói vannak, mint Paul Weller, Elton John vagy Noel Gallagher.
A szüleink döntése volt, hogy kivesznek minket a suliból. Kisgyerek korunk óta zenélünk, Evan például három évesen már dobolt, nem is érdekelt minket igazán semmi más. Egyedül Ross az, akinek még valahogy be kéne járnia, de egész egyszerűen nincs ideje rá.
- Ross Farrelly egyébként a zenekar énekese, egyben legfiatalabb tagja, aki az egész interjún csak bámult maga elé, és az istennek se akart megszólalni. Róla köztudott, hogy nagyon félénk, azért is hord napszemüveget nonstop, mert nem tudja hova vagy kire nézzen a színpadon, de más interjúknál sem szokott hozzászólni a témához. Azért rákérdezek nála, hogy fél-e, ha sok hiányzás miatt kiteszik a suliból, mire annyit mond, hogy
Nem
- és folytatja a szemközti fal bámulását. Az ilyen gyors sikerek sokszor komoly kihatással vannak a fiatalok zenekarok viselkedésére, de ezek a srácok nem csak jól neveltek, de a klasszikus rock and roll életmódot is puszta pozőrködésnek tartják.
A szex, drogok, rock and rollból minket csak az utóbbi érdekel. Rengeteg könyvet olvasunk, tisztában vagyunk a példaképeink életével, ezért mi nem akarjuk azt a hibát elkövetni, hogy elkezdünk kemény drogokat használni és leinni magunkat a fellépések előtt. Egyébként nem is tudnánk, mert ezért van velünk a turnémenedzserünk, aki ha meglát a kezünkben akár csak egy pohár sört, már is hívná a szüleinket. Persze erre nincs szükség, mert a backstage-ekben már régóta nincs az a tivornyázás, mint a '70-es években, ezért mi általában csak eszünk egy jót, majd elmegyünk aludni a bulik után.
- adja nekünk a csalódást okozó választ Pete O'Hanlon basszusgitáros. A srácokon érezhető a tudatosság, hogy kizárólag megfelelő építkezéssel lehetnek egyszer majd akkora rocksztárok, mint az ikonjaik. Minden évben feltűnnek olyan produkciók, amik újra és újra felfedezik a bluest, elég csak Jack White-ot vagy a Black Keyst említeni, de az említettek korban jóval távol állnak tőlük.
Nagyon szeretnénk, ha a generációnkból sokan követnék a példánkat. Egyre több korunkbelit látunk a koncerteken, ha közülük csak három ember vesz a kezébe gitárt a fellépésünk után, már megérte azt egész. Ezért is érezzük úgy, hogy a feldolgozásainkkal segíthetünk rengeteg fiatalnak megismerni egy olyan kor zenéit, ami mára obskúrussá vált, pedig ezek nélkül nem is létezne popzene. Ha hozzám odajön egy 15 éves srác, hogy köszi, miattad kezdtem el hallgatni faterom Muddy Waters-lemezeit, akkor boldogan megyek aludni.
- Josh McClorey végszavára aztán a néma Ross Farrellynek is sikerült annyival reagálnia, hogy
Ja.
- aztán felbontott egy csomag Pilóta-kekszet.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon