A seggrázás az utolsó esély

Végre kisütött a nap Zamárdiban, vagyis senkinek sem kellett félnie, hogy eláztatja az eső a méretes dzsointját a Wiz Khalifa-koncert első sorában. A rapper mellett megnéztük a sokadik svéd tucat DJ-t, a legmenőbb amerikai EDM producert és a techno kisistenét, Richie Hawtint.

Sebastian Ingrosso

Tulajdonképpen ide betehetném az Alessóhoz írt szöveget is, szerintem nem tűnne fel senkinek sem. Teljesen ugyanazt produkálta, kicsivel talán jobban kijött a hallgatósággal, szóval tartotta őket. Hozta az idióta feldolgozások sorozatát is, többek között a One More Time és a Disclosure-féle Latch esett ennek áldozatul, ilyenkor sírva gondol vissza az ember az utóbbi szám pénteken, a Jäger Arénában eljátszott verziójára.

A sár miatt homokkal itt-ott körbeszórt és ledöngölt nagyszínpad előtti területen a szombat miatt nagyon sokan voltak, dalra is fakasztotta őket az Alessóval közösen jegyzett Calling, de elég rossz ütemben, az ének szinte kellős közepén húzták le a zenét. Azzal meg sosem tudok kibékülni, ha valaki olyat csinál, hogy a koppra másfél órás szerződött játékidő vége előtt 5-6 perccel azt mondja, hogy csak azért játszik még egy számot, mert annyira csodálatos a közönség. Ingrosso ott folytatta, ahol Alesso csütörtökön abbahagyta, és ott hagyta abba, ahonnét Steve Angello vasárnap át fogja venni. 3/10

Diplo

Ahogy az várható volt, a Jäger Aréna környéke teljesen megtelt az amerikai Diplo fellépésére, az előtte játszó Pretty Lightson még úgy, ahogy volt némi hely, de mire a színpad feletti kivetítőkön bevillant a neve, már az oldalsó állványokról is lógtak. Diplo főleg stadionszintis twerkzenét tolt testmasszírozó mélyekkel, ami hol jumpstyle-ba, hol a gyökerekig visszanyúló booty bassbe és dirty south-ba is átcsapott. Ezekre a brutális mélyekre és a snare sortűzre tényleg csak a seggrázás a jó mozgáskoreográfia, a tánctér sem mindig bírta lekövetni, hogy itt most akkor mit is kéne csinálni.  Az én gyomromat az első óra végére feküdték meg az ugyanazt a sablont hozó dropok a sípoló magasokkal, Diplo kicsit sűrűn adagolta őket, így semmi idő nem maradt a regenerálódásra. A dallista amúgy mindenfelé benyúlt, a Watch Out For This nem prosztósított, eredeti változata szerintem itt ment le legelőször a fesztiválon (mondjuk hol máshol), de ezen kívül is sok Major Lazert játszott, plusz régi és újabb saját dalokat vegyesen.

Rengeteget állt a pult tetején, mászkált a színpadon, interakció is volt bőven a közönséggel, egyszer még egy felfújható óriásdobverőt is begyűjtött valakitől. Diplo a modern, kétes megítélésű DJ tökéletes mintapéldánya, aki megmutatja, hogy nem mindig kell a pultban állnod, ha zenével akarsz gyilkolni. Még egy dolog a végére: a Party Aréna minden eddiginél jobban behallatszott, ami főleg a dropok utáni csupasz részek körül volt zavaró. 6/10

Richie Hawtin

Az idei Balaton Soundon Richie Hawtin volt az első, aki dugig megtöltötte a Party Arénát. Kitolta a pultot közvetlenül a színpad szélére, majd rögtön el is kezdett acides szintidarabkákkal telerakott betonkemény technót játszani, amiből nyilvánvalóvá vált, hogy Hawtin itt most nem a lazább oldalát fogja elővenni. Semmi sem volt meg például a mostani EX lemez finomkodásából (bár azt Plastikman néven adta ki), klasszik TR-909-es környezetre jellemző megoldásokkal dolgozott végig, meg olyan breakdownokkal, amilyet csak nagyon kevesen tudnak.

Az első 20 perc nem nagyon vitt semerre, mintha Hawtin még Matador előző szettjét vezette volna át a maga környezetébe, de onnantól nem nagyon volt már megállás. A kiállások hosszát fokozatosan tolta egyre kijjebb és kijjebb, többször előfordult, hogy ráengedte a mélyeket a szünetre, aztán két ütem múlva gyorsan visszahúzta azokat, és belekezdett egy új, mindent leamortizáló felvezetésbe. A vizuál is ehhez a zenéhez passzoló minimalisztikus, egyszerre csak 1-2 színt használó megoldásokra épült, a két oldalsó LED-falat például nem is emlékszem, hogy használták volna. Az egész szett alatt olyan koncentráltan állt a pult mögött, mint egy gépész, aki épp valami menthetetlen dolgot próbál megjavítani, egyenletesen magas színvonalú előadást hozott végig, hol dubtechnós elmosott szintikkel, hol vokállal dobta fel itt-ott a keménykedést. Csak nekem volt rövid a két óra? 8/10

Wiz Khalifa

Kevés olyan rapper van manapság, akinek füvezési szokásait magához az első számú felszentelt kenderlovaghoz, Snoop Dogghoz hasonlítják. Wiz Khalifa ráadásul négy éve úgy robbant be a mainstream hiphopba, mint a következő nagy rapper, aki majd óriási szupersztár lesz. Az is lett, köszönhetően annak, hogy voltaképpen a füvezésen, piáláson és bulizáson kívül az ég egy adta világon semmi másról nem szövegel, így meg egyszerű könnyen emészthető popslágereket írni.

A soundos fellépése lehetett volna valami béna hakni, mint tavaly Nasnak, vagyis hoz magával egy DJ-t, egy-két kiegészítő MC-t, aztán fogd a pénzt és fuss. Wiz Khalifa azonban egy komplett zenekarral jött, amitől az egésznek valamivel grandiózusabb hangulata lett, a koncert első fél órája például majdnem hibátlan volt. Aztán kiderült, hogy ezek a szétszívott témák, a sokadik trapzenés cinek és Wiz Khalifa nem túl energikus jelenléte másfél óra intenzív szórakozáshoz kicsit kevés. Viszont az látszott a koncerten, hogy bántóan hiányoznak a magyar fesztiválfelhozatalból a kurrens hiphop előadók, érdemes lenne több hasonló produkciót hozni a sokadik Swedish House Mafia-hakni helyett. 6,5/10