Beszökött Bánkra a Magyar Valóság

2014.07.18. 12:46
2 hozzászólás

A csütörtök délután szemerkélő eső kíséretében érkeztünk meg a Bánkitóra (amit szükséges információkkal megtűzdelve itt harangoztuk be). A fesztivál még erősen az elsőnaposság jeleit mutatta, és ez nem csak abban nyilvánult meg, hogy a zenénél hangosabb volt a kalapácscsattogás, hanem abban is, hogy a megérkezős-megpihenős hangulat miatt én kilencig egyetlen igazán részeg emberrel találkoztam, de róla tudom, hogy már húsz éve nem józanodott ki. Kitalálják, kiről van szó?

Falusi idillben a városi térről

Azért a programok rendesen beindultak, mi egy civil fesztiválhoz - csókoltatjuk a Mandinert! - méltó módon a Kispad ún. tantermi színházával indítottunk, amire a bánki polgármesteri hivatal adta kölcsön a tanácstermét. Erre már azért is megérte beülni, mert az előadás alig három perc alatt tűpontos kordiagnózist hívott elő a nézőkből. Arra a közönségmozgató kérésre, hogy "És most képzeljetek el egy padot" , a közösségi képzelet a következő jellemzőkben álapodott meg: 

  • a pad lakótelepen található
  • megcsonkított ágú fák veszik körül
  • betonlábakon áll
  • töredezett piros deszkái tele vannak graffitizve

Hát nem tökéletes? A falusi idillben is hogy előjönnek a nyomasztó városi lét közhelyei! Amúgy a nézők leírása tökéletesnek bizonyult, mert a monodráma is a Magyar Valóságról, az anyagi, emberi kiúttalanságról szólt.

Hitler a buli

Az erős kezdés után a polgármesteri hivatalból a faluban elszórt, hangulatos kis italmérések között átkacskaringóztunk Tószínpadhoz. A Városligetinél alig kétszer nagyobb tó ívén fekvő szocreál szabadtéri amfiteátrum előtti stégen a Népi Papa és a Haverok lépett fel. Aki nem ismerné: a lityi-lötyi, táncos rákenrollhoz érzékeny - mármint nem szociálisan, hanem inkább análisan érzékeny - témák párosulnak, melyek leginkább a Bennünk Élő Politikai Inkorrektségre apellálnak. Kerényi Imre valószínűleg feketegyörgyre őszült volna, ha látja, ahogy alter szülők táncikálnak a pszeudo-meleghimnuszokra, mint a  Szivárvány forradalom.

Kicsit arra számítottam, hogy az énekes Inkei Bence valamilyen formában megemlékezik majd volt munkahelyét, az origós Quart zeneblogot felnégyelő Lázár Jánosról is, de maradt a megszokott heveny gyurcsányozás. Arra viszont nem számítottam, hogy az együttes a Marom zsidó kulturális egyesület által szervezett fesztiválon is simán átvedlik sajt nemzeti rock-alteregójává, az Ápolt koponyákká, és a hamburgersütők megrökönyödésére teli torokból harsogja:

Hitler a buli, de nem vagyok buzi!

Azon kaptam magam, hogy a szám alatt inkább az együttest nem ismerők irónia-befogadását figyelem, és nem is az együttest.

És akkor máris megvonjuk a mérleget

Az első nap alapján a fesztivál nem mondott le az általunk is többször méltatott erényeiről, pár óra nézelődés és beszélgetés alatt is kiderült, hogy a magyar fesztiválmezőnyben továbbra is itt van az egy főre jutó

  • Legkevesebb tetoválás
  • Legtöbb bicikli
  • Legkevesebb hangszigetelés
  • Legtöbb gyerek
  • Legtöbb eb
  • Legtöbb szúnyog
  • Legtöbb Peer Krisztián
  • Legtöbb zenétlen program
  • Legtöbb ellenzője a palesztinok elleni izraeli agressziónak
  • Legtöbb ellenzője az izraeliek elleni palesztin agressziónak
  • Legtöbb kézben behozott szesz

De mielőtt még mindenki autóba/vonatra/biciklire pattanna, azért érdemes megjegyezni, hogy a hétvégére sokkal több ember fog Budapestről a Cserhát felé áramlani, úgyhogy senki ne lepődjön meg, ha kicsit recseg majd az italra és mulatságra szomjazók nyomása alatt a civil idill!